Maguk szerint mi változott meg? (Elsősorban tanárokat/felnőtteket kérdeznék)

Általános iskolára gondolsz?

Anyám tanárnő, ha azt mondom siralmas a helyzet akkor nagyon enyhén fogalmaztam. Kívülről annyi látszik, hogy emelkedik a bér (ami nem feltétlenül úgy van ahogy a médiában), a háttérben meg óriási problémák vannak minden téren.

-A 90-es években még igen fiatal voltam, ami most már nem mondható el :)

-A diákok hozzáállása: fene tudja, mert sok helyen tanítottam, és ahol sokáig, ott meg a képzések, így a "célközönség" változott, szóval nem látom a fától az erdőt. Talán ma több a hiperaktív-figyelemzavaros (még ha nincs is papírja róla, és ő nem is tudja magáról). Azaz ma már nem lehet "lekötni a figyelmüket", folyamatosan "dolgoztatni" kell őket, különben nagy része nem tanul semmit. Akkoriban kb. 1/3-1/3-1/3 arányban mentek gimi-szakközép-szakiskola irányba, ma a szakközéppé átnevezett szakiskola a negyed részt sem éri el - tehát arányaiban több a gyenge tanuló az érettségire felkészítő képzésekben.

-A tananyag mennyisége valószínűleg tárgyanként / műveltségterületenként eltérően változott.

Matek: nagyjából ugyanaz, a hangsúlyok tolódtak el kicsit.

Fizika: a négy középiskolás évben volt 2-2-3-3 heti tanóra, mellé még fakultációval további 0-0-2-2. Később (több lépésben, de főleg Pokorni minisztersége alatt) ez lecsökkent 2-2-2-0-ra, a fakultáció meg "emelt érettségi előkészítő"-vé változott, a kötelező óraszámon felül, és ha nem jött össze elég tanuló, nem is indítható. Azaz kevesebb, mint fele felkészüléssel mennek a felsőoktatásba tovább, aztán tömegével buknak ki a műszaki egyetemekről, reál szakokról első évben (vagy nem buknak ki: a kreditrendszer miatt szenvednek pár évig, mire abbahagyják) Szakgimiben (ahol tanítok) mostanra meg is szűnt a fizika: egy évig van természetismeret (biológia, kémia, fizika, természetföldrajz vegyesen), aztán annyi.

Kémia: kábé, mint a fizika...

Informatika: akkor még számítástechnika volt, aztán később volt egy felívelő szakasz, amikor informatika tantárgyként létezett, most meg van egy lecsengő szakasz, erősen megfaragott óraszámmal, hozzá teljesíthetetlen követelményekkel. Elvileg integráltan beépül a többi tárgyba, erről csak annyit, hogy Czunyiné Bertalan Judit a digitális tartalomfejlesztésért felelős államtitkár :)

Óraszám: alapítványi suliban kezdtem, ott heti 16 óra volt a tanári óraszám - de a tankönyvpótló jegyzeteket is mi írtuk. Pont mint most a szakképzésben, csak most heti 26 a kötelező óraszám : ) (Ami amúgy nem érdemi mérőszám, mert egy tanórához kapcsolódhat 10 perc és 10 óra felkészülés + utómunka is.) Az állami szférában heti 18 volt, mikor oda kerültem, ami szépen nőtt 20, 22, majd 22-26-ra. (utóbbi azt jelenti, hogy amennyi jut, jut, nem fizetnek túlórapénzt.

Adminisztráció: akkor soknak éreztük, de töredéke volt a mostaninak. A papír alapú ügymenet sokkal gördülékenyebb volt.

Az előzőhöz még annyit, hogy az idegen nyelv tanításának színvonala (és követelménye) viszont emelkedett - bár más országokhoz képest ez még mindig kevés. De a 90-es években még ilyen se volt. Mikor egyetemre kerültem 1988-ban, oroszból két csoportot hoztak létre: volt a "betűfelismerő" és a "haladóbb". Mindezt 8 év orosztanulás után.

Az orosz eltörlése után a többi idegen nyelv eleinte nem sokkal nagyobb hatékonysággal került átadásra.

Más: egy pillatantkép 92-ből:

[link]

(Mondjuk én ilyenre nem emlékszem, nálunk akkor éppen felívelőben volt az iskola - szakmunkásból szakközép majd gimnázium -, mindenki talált magának kihívásokat :) De voltak "vonalas" igazgatók alatt nevelődött tanári karok, ahol a rendszerváltás sokkja még érezhető volt a 90-es évek elején.

Mi változott meg?

Az egész világ, de legfőképpen az erkölcs!

Régen a tanár "kezében volt a tudás" - nagyobb tisztelet övezte -, ma ott az internet és sokszor több zsebpénze van egyes diáknak, mint a tanári havi fizetése.

A tanár kezében semmilyen eszköz nincs a fegyelmezésre, egyes szülők meg még jól a tanár alá is tesznek, ha az "kekeckedni mer" vagy felnyomják, ha vissza mer(ne) ütni az őt pl. leköpő, nem idén barnult csemetére.

Ha kiskorú, nem büntethető és senkit sem érdekel, hogy a kis ártatlan gyermek előtte mondjuk egy injekciós tűvel szurkálta össze a tanárt - kit érdekel?!

A szülő is neveletlen, a gyerekével nem törődik, a TV nevel mindenkit. Csodálkozunk?!

A mai tanárnak semmi becsülete nincs, de az is igaz, hogy kevesebb is a példát és JÓ példát mutató szakember a pályán - sokan csak azért választják ezt a pályát, mert azt hiszik, hogy sok a szünet és azt csinálnak a "kis köcsögökkel", amit akarnak - hát pedig nagyon nem!

Azt hiszem, a Facebook, a kapitalista médiamocsok, a divat stb. szabadabb beáramlásával egyenes arányban csökkent a diákok hozzáállása, hiszen mit látnak: nem érdemes tanulni, elég celebkedni, hiszen nem a szorgalmas munkásember fog jól élni, hanem az, aki csak bulizik, henyél, ku.válkodik, csal, lop, hazudik, szerepet játszik.

Ja, nem!

Még lehet programozó, mérnök - akkor talán nem hal éhen.

De azt sem az iskolában fogja jól megtanulni....

A tananyag egyre több, sok a felesleges tölteléktárgy.

Szabadidő zéró.

A mai gyerekeknek nincs idejük a szabadban focizni, sőt: nincs idejük élni!

Azt sem tudják, hogy kicsodák, hová tartanak, mit akarnak.

Sok fiatal köt ki a pszichiátrián vagy lesz öngyilkos.

Nem mindenki bírja ezt az őrült terhelést.

SOKK!