Szeretitek az egyetemet, ahol tanultok?

Az elején szerettem, alapvetően könnyedén vettem az akadályokat, és még többé-kevésbé volt mellette szabadidőm is és tetszettek az olyan kihívások mint pl. egy prog nagyházi elkészítése, mikor létrehozol egy működő dolgot.

Aztán a folyamatos nyomás miatt egy idő után kezdtem belefáradni az örökös szélmalomharcba, későbbi tárgyakban pedig egyre inkább csak azt láttam, hogy a hangsúly rengeteg adat, képlet, felsorolás bebliflázása, sőt jobban járok, ha meg se próbálom megérteni az anyagot, mert a számonkérés során az eszetlen magolás hatékonyabb.

Apropó, ha már számonkérés. Most már MSc-n vagyok, és indokolatlanul soknak tartom darabszámra a számonkéréseket. Semmi értelmét nem látom, hogy félév közben egy ZH keretében számonkérik az anyag 3/4-ét, majd vizsgaidőszakban ugyanazt, kiegészítve az utolsó 2-3 hét anyagával.

Alapvetően a némi keserű érzések ellenére is úgy érzem jól döntöttem. Ha jobb képzéshez szeretnék hozzájutni, akkor el kellene mennem külföldre, de ha nem muszáj, akkor nem feltétlen szeretnék többszáz, akár 1000 km-re élni a családomtól és a barátaimtól.

Egyetemi élet: első két évben élveztem, viszonylag sok buli volt, aztán később már egyrészt az egyetemen is elég sok tennivaló volt, illetve elkezdtem dolgozni is, így már nem igazán tudtam kiélvezni az egyetemi életet.