Milyen élményeitek vannak magyar akadémikusokkal?

Sokat ismerek közülük személyesen az élettudományok és földtudományok területéről.

1. Van közöttük elég sok olyan akik mögött gyakorlatilag semmilyen jelentős tudományos teljesítmény nem áll (az MTMT és nyilvános életrajzaik tanúsága szerint). Ezek a legnagyobb hatalmúak a tudománypolitika területén, mert igazi urambátyám mutyimaffiózó személyiségek, gyakran erős itthoni politikai kapcsolatokkal.

2. Vannak közepes tehetségű, de szorgalmas specialista szakbarbárok, akik a tágabb tudományos közéletben nem számítanak, de mennyiségileg jelentős számú publikációjuk van jellemzően nagyon szűk területen. Ezek a nagy maffiózókhoz csapódó udvartartást alkotják, jellemzően mindig képesek jó viszonyt kiépíteni a mindenkori főnökeikkel és főnökeik csinálnak belőlük akadémikust.

3. Van néhány (elég kevés) valóban kiemelkedő tudós személyiség, akik véletlenül bekerültek, annak ellenére, hogy széles műveltségű, intelligens emberek. Általában nemzetközileg elismertek és nemzetközi tudományos kapcsolatrendszerük van, de itthon légüres térben mozognak, míg valaki úgy nem látja, hogy jót tesz a klubnak ha fölveszik, úgysem fog itthon sok vizet zavarni.

Talán a legfontosabb, hogy kikből nem lesz akadémikus:

4. Vannak szép számmal olyan MTA köztestületi tagok (PhD-val, habilitációval rendelkező tudósok) akik sohasem lesznek akadémikusok, pedig tudományos teljesítményük jelentősen meghaladja az MTA levelező és rendes tagjainak átlagát, ráadásul széleskörű tudományos együttműködésekben vesznek részt, kreatívak, de a tudományon kívül nem szociálisak és nincsenek számottevő politikai kapcsolataik.

Szerintem a legfontosabb az MTA olyan irányú reformja lenne, hogy alakuljon át valódi tudományos társasággá a mai hivatalszerű, igazgatási működés helyett.

Az MTA Intézeteket és Kutatócsoportokat már régen be kellett volna integrálni az egyetemekbe, hiszen az alapkutatásoknak az egyetemen van a helye. Ez mindkét félnek előnyös volna és stabilizálná a működést is.

A törvényes jogkövetkezményekkel járó tudományos fokozatok és fokozatszerű címek adományozását az egyetemeken működő doktori iskolákra kellene bízni, ők kompetensek ebben. A tudományos társaságok és akadémiák kitüntetéseket, kitüntető címeket, emlékplaketteket természetesen adományozhatnak, de azok ne legyenek előfeltételei semmilyen kinevezésnek, professzori állásnak, tanszékvezetőségnek, rektorságnak stb.

Az MTA állami tiszteletdíjban részesített, kitüntetett tagjait (rendes és levelező tagok, ill. MTA doktorok) objektív publikációs kritériumoknak való megfelelőség alapján, automatikus teljesítményértékelés során kellene kiválasztani, aki megfelel akadémikus, aki nem felel meg nem akadémikus. Ebből el kellene hagyni mindenfajta bizottsági titkos szavazósdit, mert az a korrupció melegágya.

Az MTA tisztségviselőit (Elnökét, Főtitkárát, Elnökségi tagjait, Osztályelnökeit, Bizottságait) a Köztestületnek közvetlenül kellene megválasztania, a régi maffiózók mindenfajta premizálása és prioritása nélkül, így elkerülhető lenne az urambátyám mutyi és a tisztségviselők legitim módon képviselhetnék a tudományos közösséget.

Az a baj, hogy a jelenlegi MTA rendes és levelező tagok jelentős része is messze van a mostani DSc kritériumoktól.

Ezt hívják kontraszelekciónak, a gyengébbek klubja olyan felvételi kritériumokat hoz, aminek ők maguk ugyan nem tudnak megfelelni, de azokról akik objektíve megfelelnek ők még szavaznak és gyakran nemmel.