Lány létemre a BME járműmérnöki karát szeretném választani. Viszont gondjaim vannak a matekkal. Akkor mondjak le róla? 17/L

"A könyv és a füzet között akkora a különbség, hogy amit tanít azután a könyvben nem tudok utánaolvasni. Itt is az a gond, hogy olyat kérdez dolgozatban, ami kicsit sem hasonlít az órai anyagra, benne sincs a füzetben."

Nyilván elmondtad már neki, hogy ez neked (és valószínűleg másoknak is) gond. Mit mondott rá?

"Amíg nem lettem középiskolás, a matek is nagyon jól ment. Úgy gondoltam majd itt is jól fog. De tévedtem."

Nekem is nagyon jól ment. És nem csak hogy nagyon jól ment, hanem nagyon-nagyon szerettem is! És ebből simán azt hittem, hogy a középsikolában is ez lesz. De nagyon nem. Mintha elvágták volna. És nem azért, mert "rossz tanárom volt". Hanem egyszerűen azért, mert a középiskolai matek egészen más! Sokkal elméletibb, sokkal megfoghatatlanabb, sokkal kevésbé tűnik hasznosnak, használható tudásnak. Az, hogy valaki 8.-ig szereti, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a középiskolában is szeretni fogja. Állítom, hogy még akkor sem, ha ugyanaz marad a matektanára. Ráadásul nem csak a matek más, hanem mi magunk is rengeteget változunk 14 és 18 éves korunk között, attól is lehet: változik az érdeklődési körünk, az értékrendünk, a világlátásunk, na és akkor még ott vannak a hormonjaink is... :)

"Célirányosan választottam ezt az iskolát, meg sem fordult a fejemben, hogy legyen valami B terv is."

Nekem se volt B terv. Egész addig, amíg ki nem derült, hogy szükség lesz rá. Akkor viszont szépen fokozatosan elkezdtem egyre inkább a másik kedvenc tantárgyam felé orientálódni - amit nem csak ugyanannyira szerettem, hanem amiből tényleg jó is voltam. (Azért matekból végül meglett az ötös érettségim, de menet közben egyáltalán nem voltam a legjobb matekosok között, sőt, időnként kimondottan gyenge voltam.)

Szerintem jól teszed, ha te is belátod, hogy akkor még nem volt szükség B tervre, most meg úgy tűnik, hogy szükség lehet rá, tehát legjobban teszed, ha szépen elkezdesz összerakni egyet. Legalább a biztonság kedvéért. Ne úgy fogd fel ezt, mint valami nagy bukást az életben! Hanem úgy, hogy ez maga a siker lesz, ha jól csinálod: ez az, amit egy értelmes ember ilyen helyzetben nagyon is okos dolog, ha megtesz. Mert jó, akkor még úgy tűnt, hogy blablabla, most viszont (felnőve!) már látod, hogy blöblöblö - ehhez képest gondolkodj tovább!

Én 14 évesen még azt hittem, hogy matek+nyelvek=külker. B terv fel se merült. 15-16-17-18 évesen viszont egyre világosabban láttam, hogy a matek kiesett az egyenletből, így aztán bölcsészkar lett a nyelvekből. Egyáltalán nem bántam meg! (Ráadásul nem csak a matek esett ki, hanem a középfokú külkeres végzettséggel a gyakorlatban is megtapasztaltam, hogy ami a külkerben megy, azt nekem hosszú távon amúgy sem venné be a gyomrom, tehát még akkor sem akartam volna ilyesmit tanulni egyetemi szinten, ha a matek egyfolytában a kedvencem és erősségem lett volna, úgyhogy nagyon is jól van ez így.)