Szerintetek váltsak iskolát?

Tömören leírnám a lényeget: egyházi suliba járok, de nem igazán vagyok vallásos, pedig ott naponta ledugják a kereszténységet a torkunkon, ha pedig valami ellenvetésed van, vagy megkérdőjelezel valamit, akkor elkezdenek pikkelni rád, és kicseszni veled. A házirend nagyon merev, például a telefonokat nem lehet használni semmikor az egész iskolában, az osztályközösségem nem összetartó, és az osztályok egymással nem beszélnek, olyan hogy összejárunk suli után, olyan meg pláne nincs. Van egy tanár, akinek az a mániája, hogy akinek a viselkedése nem tetszik, például támogatja a melegházasságot, vagy stb. annak fogalmazásokat ad, vagy memoritereket. Latint is kell tanulnom, és persze hittant is. Ezeket jobban számon kérik minden tantárgynál. Ha suliban bárkit telefonhasználaton érnek, akkor elveszeik, és 2-3 óra közmunka után adnak vissza, na de ez nem olyan közmunka, amit hozzáírnak a szükséges 40-hez, ami kell ahhoz, hogy érettségizhessek. Az épület lepusztult, a hangulata eléggé félelmetes, mindenhol szentképek vannak. Persze vannak azok, akikkel kivételeznek, például ha van valamilyen iskolai program, amire korlátozott a létszám, mindig ugyan azokat válogatják ki rá, például ha lehet menni valamilyen előadásra. Osztályfőnökink lassan 2 hónapja nincsen, mert vagy mise van helyette, vagy kémia, mert állítólag el vagyunk vele maradva. (szerintem nem igazán, de csak 2-3 ember akar az osztályból kémiával foglalkozni, ami kell nekik, miért ne tanulhatnák meg fakton? Miért kell nekünk is úgy tanulni, mintha érettségiznénk belőle?) Rengeteg iskolán kívüli program van, ami kötelező. Van, hogy hétvégenként be kell menni ministrálni, mert a papok misét celebrálnak, és mellé agapéra valamit hozni, utána meg takarítani. A fentebb említett jógyerekek persze felmentést kapnak, mert valami meccsük, vagy fellépésük van, ezért a kollégistákat berendelték vasárnap 60 km messziről, hazamenni persze már nem tudtak, tehát nekik a hétvége csak 1 napos volt. Farsangra is kötelező műsort csinálni, pedig senki se akar. Az osztálykirándulást nekünk kell szervezni, oldjuk meg ahogy tudjuk, mert önállóságra akar az osztályfőnökünk nevelni minket állítólag. Az osztályban senkivel se vagyok jóba, csak akkor keresnek, ha kell valami, tehát mondhatjuk, hogy nincs egy barátom se. Van olyan, aki egyenesen cikizni szokott.A szünetekbe csak ellézengek, és várom hogy kezdődjön az óra, mert ugye zenét hallgatni nem lehet, nehogy jól megbüntessenek. Tömören ennyi, azért azt hozzátenném, hogy nem igazán akarnak hozzánk jönni a gyerekek, és most észbekaptak, hogy mi lehet a gond, de ha ténylegesen mondunk valamit, akkor le vagyunk hurrogva. Kitöltettek velünk mindenféle kérdőívet, hogy milyennek találjuk az iskolát. Hát, nem változott semmi azóta. Diákönkormányzatot csak 1 hónapja alapítottak. Szerintem ők is csak névlegesek lesznek. Akik beiratkoznak, gyakran egyből ki is. Persze utána le lettünk cseszve, hogy miért üldöztük el őket? Az egyik gyerek kollégiumi nevelőjét ismerte édesanyám, és megkérdezte, hogy miért ment el a gyerek. Hozzáteszem, sokáig tiszt volt a honvédségnél, és olyan rendet is tartott a kollégiumon belül. A srác inkább visszament oda, mert azt mondta, hogy az a szigor semmi ehhez képest. bocs, ha kicsit össze-vissza írtam, de késő van.