Az egyetemi tanár egy órát tanít? Pl. : csakis "orvosi kémiát", és azt az egész evfolyamnak?

Igen általában egy vagy két SZAKOT tanít.

Viszont ez nem heti 6-7 óra, hanem jóval több. Emellett egy csomó egyéb munkát is véget az egyetemen. (Mellesleg egyetlen tanárnak sem annyi a munkája, amit "tanít", hanem ennek sokszorosa, mégha sok buta ember el sem tudja ezt képzelni)

Egyetemi tanár meg az lehet, aki elvégzi amegfelelö szakot az egyetemen és utána alkalmazzák valahol.

Egyetemi _oktató_ bárki lehet. Akár te is, most is.

(Ez sokszor azzal jár, hogy olyanok tartanak órákat, akik mondjuk tavaly végezték az adott tárgyat. Undorító az egész rendszer)

Egyetemi _tanárnak_ lenni, ha jól tudom, viszont kell valami komoly tudományos eredmény is.

De legalább nem kell hozzá módszertant tanulnod, mint a középiskolai tanároknak. A kutyát nem érdekli ha nem lehet elolvasni a betűidet a táblán, nem lehet hallani/érteni amit mondasz, vagy, szimplán nem sikerül rámutatnod a lényegre...

[link]

Az egytemi tanár = professzor.

Egyetmen tanító tanárok = egyetemi oktatók (professzorok, docensek, adjunktusok, tanársegédek, PhD-hallgatók). A karrier kezdete általában az, hogy az MSC-diploma vagy az osztatlan képzés után valaki jelentkezik valamelyik tanszékre PhD-hallgatónak, aztán szorgalmától, szerencséjétől és az egyéb körülményektől függően lassabban/gyorsabban halad előre a ranglétrán. A karrier csúcsa meg a Nobel-díj, de odáig csak kevesen jutnak el.

Magyarországon mindenki valamely egyetem valamely tanszékhez tartozik, és attól függően, hogy a tanszék hány tárgyat oktat, oktathat egy, két, vagy akár több tárgyat is (az általános az 1-2). Pl. biokémiát és orvosi kémiát, vagy anatómiát, szövettant, fejlődéstant, stb. Emellett adjunktustól felfelé általában tartanak választható tárgyakat is (pl. bioszervetlen kémia, kémiai számítások, stb.), amelyeket oktatnak. Aztán, ha már „nagyobbak”, onnantól PhD-kurzusokat is kell tartani, és PhD-hallgatókkal is kell foglalkozni.

Egyébként az egyetemi oktató 2 fő feleadata közül általában az oktatásra jut kevesebb idő:

1. oktatási tevékenység (a kérdésed erre irányul): a munkaidő kisebb része (sok helyen elő is írják, hogy nem haladhat meg egy bizonyos óraszámot, hogy ne menjen a kutatás rovására).

Magyarországon az óraszámuk eléggé változó:

Előadások: heti 1-10 egész évfolyamos előadás 1-3 nyelven (ez szakfüggő, pl. az orvosképzés magyar mellett angol és német nyelven is folyik), 1, 2 vagy 3 féléven át. Ezeket általában elosztják az adott intézet oktatói között, így valaki egész évben csak egyet tart, valaki meg hetente 10-et. Általában mindenkinek megvannak a témák, amiket minden évben ő szokott tartani.

Szemináriumok/gyakorlatok: Kisebb csoport számára tartandó foglalkozás, heti 1-12 órában, 1-3 nyelven. Itt általában kijelölnek csoportonként egy oktatót, aki aztán egész évben viszi a csoportot. Egy oktatónak több csoportja is lehet.

Emellett előfordulhat vendégoktatás, ha valaki más tanszékre/egyetemre is átmegy órákat tartani, esetleg valaki egyszerre több helyen is állásban van (bár ez nem túlzottan gyakori).

Vizsgáztatás: főleg vizsgaidőszakban, vagy akár év közben is, tantárgytól függően.

Én pl. heti 4x1,5 óra gyakorlatot tartok szorgalmi időszakban (+ helyettesítések), emellett változó számú előadást (heti 0 és 8 között), egy kurzust (hetente 1x1,5 óra, este).

2. kutatási tevékenység:

A munkaidő nagy részét ez teszi ki. Kell egy kutatási téma, amihez el kell mélyedni az irodalomban, megtervezni a kutatást (kutatási terv, módszertan, költségek), elvégezni a kutatást, publikálni (általában angolul).

Időről időre teljesíteni kell bizonyos követelményeket (ez a tudományterüelttől és az egyetemtől függően eléggé eltérő lehet). Először meg kell szerezni a PhD-t (határidőre, az állami ösztöndíjas képzésben a 3 év eddig jellemzően nem volt elég, a törvény azt írja elő, hogy a tanársegédi státuszba kerüléshez képest 10 éven belül, de az egyetem ennél rövidebb határidőt (pl. 8 év) is előírhat, ez azért általában elég), ehhez kutatást kell végezni, amiről aztán írsz egy disszertációt, de csak miután már másutt publikáltad az eredményeidet (és ez általában csak akkor lehetséges, ha a munka minőségi, mert független, általában külföldi bírálók előtte ellenőrzik, bár ez is erősen függ a tudományterülettől, vannak „belterjesebb” területek, ahol elég a magyar nyelvű cikk, és „független” bírálót sem nagyon lehet találni, révén, hogy sehol máshol nem foglalkoznak még csak hasonlóval sem). Az sem mindegy, hogy hol publikálsz (impakt faktor, stb.), és később az sem mindegy, hogy a publikációidat hányan idézik.

Utána habilitálni kell (határidőre, ez már nem minden egyetemen elvárás). Aztán (de ez már tudtommal sehol sem elvárás) meg lehet szerezni az MTA doktora címet, a legtöbb helyen utána lehetsz egyetemi tanár (professzor), bár valahol a habilitáció is elég.

Meg közben folyton pályázatokat is kell írni, hogy legyen pénz a kutatásokra, az is sok időt elvesz. Ha nem nyersz, akkor azért, mert kell írnod egy újat, ha tudsz, ha nyersz, akkor emg azért, mert akkor meg be kell számolni, hogy mire költötted a pénzt, milyen eredményeket értél el...

Az sem árt, ha a kutatásaid során együttműködsz másokkal is, mert egymagad nem fogsz tudni annyi cikket összehozni, hogy még az idézettséged is meglegyen a habilitációhoz.

3. egyéb tevékenységek: általában ezek miatt csúszik szét teljesen az egyetemi oktatók nagy észének időbeosztása

- konzulensi tevékenység (szakdolgozatoknál), TDK-témavezetői tevékenység

- hallgatók üzeneteire válaszolás, fogadó órák, konzultációk tartása

- részvétel a tudományos közéletben: előadások, konferenciák szervezése és azokon való részvétel, levezető elnökként vagy bírálóként való közreműködés

- részvétel a szalma által előírt kötelező továbbképzéseken (PhD-hallgatóknál: PhD-kurzusokon, orvosoknál: hogy a szakvizsga ne vesszen el, állatkísérletet végzőknél: hogy lehessen egyáltalán dolgozni, később pedig mindig ismételni, hogy megmaradjon a jogosultság, stb.)

- tudományos ismeretterjesztő tevékenység

- szakdolgozatok, rektori/dékáni pályamunkák bírálata

- cikkek bírálata

- pályázatok bírálata (általában csak akkor, ha valaki már legalább docens)

- egyéb tisztségek viselése (általában csak akkor, ha valaki már legalább docens)

- protokolleseményeken való részvétel (általában csak akkor, ha valaki már professzor)

- egyéb, az intézettől függő tevékenység, pl. klinikákon: gyógyítás

- és végül, de nem utolsó sorban: papírmunka (mindent dokumentálni kell, a kutatásokról jegyzőkönyvet/kutatási naplót kell vezetni, kutatási pénzek kiköltéséről számlák, oktatás során mindent adminisztrálni kell, igazolásokat kiállítani, stb.)

Attól függően, hogy mennyire veszed komolyan, a munkaidő eléggé változó lehet, de általában nem 8 óra, hanem jóval több, mert ha valamire a munkahelyen nem jut idő (pl. cikkírás, órákra felkészülés, stb.), akkor azt otthon folytatja az ember. Meg számos dolog mindenképpen délutánra esik (pl. választható tárgyak kurzusai), és áltlában ilyenből is heti több van. Ezek gyakran a szabadidő rovására mennek. Cserébe a legtöbb helyen nem törődik senki sem azzal, hogy amikor épp délelőtt van dolgod, és amúgy épp nincs semmi más kötelezettséged, akkor kimész és elintézed. Tehát bizonyos szempontból lazább, mint egy átlagos 8 órás állás, de összességében valószínűleg többet fogsz dolgozni napi 8 óránál, ha jutni akarsz valamire.

Egy egyetemi oktató elsősorban tudományos kutató, aki akkor oktathat magas színvonalon, ha nemzetközi tudományos publikációkkal igazoltan magas színvonalon műveli is azt a tudományterületet amit oktatna. (Hazánkban sajnos ez nem minden egyetemen és nem minden oktatóra vonatkozóan érvényesül, de ennek sajnos meg is van a következménye, amit "elfőiskolásodás"-nak neveznek újabban.)

Nyugat-Európában egy normális egyetem természetesen kutatóegyetemet jelent, másfajta nincs is, mert az nem egyetem ami nem elit tudományos intézmény.

Nyugat-Európában egy normális egyetem professzora jellemzően 1 tárgyat tanít (max. heti 1ea +2 gyakorlat) graduális képzésben, és általában ugyanazon témakör egy speciális részterületét a PhD képzésben (félévente max. 12 óra tömbösítve).

Viszont az oktatási munka nagyobb részét nem a nyilvános óratartás teszi ki, hanem a konzultációk a diplomamunkát készítőkkel (3-4 hallgató) és a doktoranduszaival (1-3 PhD-hallgató) ez viszont nagyon intenzív munka, akár mindennapos konzultációkkal. A valódi elitképzést ez az egyéni képzés jelenti, amikor a hallgató a témavezetőjével dolgozik együtt.