Mit írtatok a mai magyar írásbelin a novelláról? (középszint)

Olyanokat, hogy az elején a főhős leírása tárgyilagos, de az olvasó számára talán még szánalmasnak is hathat a piálás miatt, majd az író egyre jobban törekszik a sajnálatkeltésre, mert még maga az úri asszony is sajnálja... Így persze az olvasóban is sajnálatot kelt...

Meg rizsáztam a terjedelemről, a mondatok típusairól, a stílusról, az időtartamról...

Leírtam, h milyen lelki folyamatokat tár fel, aztán a befejezésben levontan a tanulságot...

Te?:)

Nyugodtan, leírhatod, mert

1. ez egy szubjektív dolog, mindenkiben mást mozgathat meg

2. ha mindenképpen objektívvé akarjuk tenni, akkor is lehet, hogy én írtam hülyeséget.

:)

A nagyja arrol szolt, hogyan valtoztatja a nezopontot az iro, amivel lassacskan eleri, hogy sajnaljuk, majd egyutterezzunk a takaritonovel.

Aztan, hogy valojaban azert megiscsak megerti, hisz o maga( a nagysagos asszony) is az alkoholon keresztul erzi ujra fia csokjat.

Meg, hogy egy boldogtalan, megfaradt ember remenytelen boldogsagkereseserol szol, aki megfaradt es csak az ongyilkossagot tarjta kivezeto utnak.

Meg a pasi, az asztalos nem is szereti, erre utal az, amikor mondja, hogy o meg nem erzi a merget(likort).

Es, a vegmondta a nov. utolso mondata, hogy meg eletunk vegen is csak a boldogsagot, szerelmet keressuk... stb+ rizsa(: