A diákok élete miért ér kevesebbet, mint a tanároké?

Egyre jobban tapasztalom, hogy mi, diákok, egyre jobban kihasználtabbak vagyunk és nem érünk semmit. Csak hogy pár példát mondjak:

1) A mi sulinkban az a szabály, hogy akármilyen hideg/meleg/eső/hó van TILOS bemenni melegedni. (Persze mondanom sem kell, hogy az összes tanár bent gubbaszt.) Én meg ott szoktam lenni minden reggel kb. 7:10-től, és nem tudok később menni. Szóval tipikus hétfő reggel van, kellemes -8°C. Úgy döntöttem, hogy bemegyek az elzárt előtérbe, hátha nem zavarnak ki. Eltelik kb. 10 perc, benyit egy tanár, és a forró teáját szürcsölgetve kijelenti, hogy "AZONNAL TAKARODSZ KI." (Kimennél légy szíves? Esetleg...). És utána még neki állt följebb, hogy miért nem mentem én 1 hétig arcüreg gyulladás miatt...

2) Matek óra, osztály fele nem csinált házit. A tanár mindenkit egyesével kihív, hogy mutassa meg a művét. Kimegyek, minden rendben, hibátlan. Már indulnék is vissza, amikor a képembe nyomja a taknyos papírzsebkendőjét és kijelenti, hogy "EZT KIDOBOD." (Kidobnád, légy szíves? Esetleg...)

3) Sétálok a folyosón, elmegyek egy tanár előtt, aki belémlök egy "Mennyé' má'" kíséretében.

Nem hiszem, hogy ezen esetek egyikét is kiérdemeltem volna magatartásommal/tanulmányi eredményemmel.

Természtesen több történet is van, de mind közül ezektől akadtam ki a legjobban. És mindez egy egyetem által fenntartott gyakorlóiskolában...