Szerintetek is baj van a tananyaggal/tantervvel?

Szerintem alapvetően nem fektettek hangsúlyt az igazán fontos, elemi tudást adó tantárgyakra -mint például a matek, történelem, magyar és a természettudományok-. A probléma felismerése helyett pedig tovább mélyítettek rajta a testnevelés óraszám heti 5-re való emelésével.

E mellett a kerettanterv túlzsúfolt az óraszámokhoz képest, ez a haláliram pedig nem teszi lehetővé a tanároknak, hogy érdekesebbé és érthetőbbé tegyék a tanóráikat.

A másik a tanárok pótlása, rendes képzése. Nekem speciel szerencsémre nem volt sosem rossz tanárom, sőt kifejezetten jók voltak. Viszont voltak kevésbé szerencsés sorstársaim is akiknek borzasztó tanárai voltak. Ez általános iskolára és gimnáziumra is érvényes. És sajnos ahogy az iskola és az igazgató nem fektet sok energiát a rossz gyerekek kicsapására ugyanúgy nem tesz eleget a rossz tanárok lecserélésére -főleg ha alapító tagok..-.

OFF: én egyébként nem tartanám rossz ötletnek az iskolai egyenruhát, uniformist. Van rá példa keleten, nyugaton is -Angliában is-. Tulajdonképpen ugyanaz a funkciója, mint a katonáknál, egy kis egységet teremt. Nem tesz nagyobb különbséget gazdag és szegény gyerek között, illetve növeli a fegyelmet.

Sajnos most nekem ennyi jutott eszembe, egyébként én nem végeztem rosszul sem általánosban sem gimnáziumban. De akik kevésbé teljesítettek jól főleg azoknál főleg az érdeklődés hiányát láttam, vagy hogy nem igazán érti a tantervet, vagy az értelmét, hogy miért is kéne neki ezt tudnia. Azért céloztam arra, hogy a tesi / rajz / ének órák csökkentésével a természettudományok kaphatnának +1 órát ami ennek a problémának a kiküszöbölésére fordítódna.

Volt szerencsem egy az altalanos iskolat egy anyanyelvi nemet iskolaban elvegezni, ahol csak a magyartanar, a tornatanar es a portas volt magyar. Ugyanugy volt magyar nyelv es irodalom orank, de a tobbi tantargyat a nemet rendszer szerint tanitottak, ami sajnos osszehasonlithatatlan mienkkel. Mikor magyar-nemet kettannyelvu gimiben folytattam a tanulmanyaimat konkretan kultursokkot kaptam.

A kulonbseget egyreszt abban lattam, hogy a magyar oktatasi rendszerben a tanarok 90%-a egyszeruen nem tud magyarazni, es nem is nagyon torik magukat, hogy erted e tananyagot, ha bemagolod mint a verset es szoszerint felmondod, de mondjuk 1x kozbekerdez es leblokkolsz, az se baj, mert a bemagolt resz "megfelel" (ergo tudod az anyagot), es max nem 5-ost kapsz, hanem 3-ast. A nemet suli utan nagyon ledobbentem azon, hogy 1. gimiben a diakok szo szerint nem tudnak angolul. A letige ragozasaval kezdtuk az angol orakat. A tanev vegere az atvett anyagresz annak felelt meg, amit altalanos 4.-ben kb. 2 honap alatt vettunk at.

Kotelezo volt a nemet is, es nem akarom szegeny tanart leminositeni, de nem tudott nemetul. A legalapvetobb nyelvtani szabalyokat nem tudta erthetoen elmagyarazni. Ha valaki felelesnel rosszul mondta a a szovegzodesket, egyalatalan nem javitotta ki a hibazo diakot. Mindezt ugy, hogy harsanyan hirdettek, hogy kivalo tanarokkal, oktatasi technikakka nyelvizsgara keszitenek fel minket.

Egyaltalan nem "nevel eletre" a magyar oktatasi rendszer. (Legalabbis en ebben a gimiben ezt tapasztaltam). Semmit nem tanitottak a vilag mukodeserol, arrol, hogy mire szamitson az ember az iskola falain kivul. Borzalmas volt a diakok problemamegoldokepessege, nagyon lassan reagaltak dolgokra, szerintem boven elmaradava a korosztalyukhoz kepest elvarhatotol. Nem esett szo a tanulas, az ambiciok, a kitartas, a tudas es tudni akaras fontossagarol. Nem voltak fejleszto orak. Altalanosban megtanultam a kornyezetvedelem alapjait, megtanultam fozni, varrni, viragot ultetni, elsosegelyt nyujtani es meg sok-sok mas dolgot is. Nagyon monoton, kihivasoktol mentes, felelmetesen pesszimista eveket toltottem a gimiben.

Osszesegem azt kell, hogy mondjam, hogy a nyelvtudasomat az altalanos iskolaban szereztem meg ami egy felsofoku nemet es egy kozepfoku angol, a 8 osztalyommal messze muveltebb voltam az vegzos gimiseknel, es joval talpraesettebb.

Az emberek alapveto mentalitasaval van a gond. Jo lenne, ha ez valtozna.

Kerdezo, hidd el, az nem tanutasi modszer volt, hanem a tanarno szimplan nem tudott nemetul.

Remelem kapsz valaszt a kerdesedre, engem is erdekelne. :)

Ami a tanagyagot illeti, szerintem sok.

Még az egyetemen is tök fölösleges volt pl. integrálást tanítani, amikor soha nem használtam az egyetem más kurzusain sem, sem a szakmában azóta sem (már nyilván nem is tudnám).

A diákok nagyon le vannak terhelve a semmiért (pl. a gimiben 10-11. osztályban heti 38 órám volt (még heti 3 testneveléssel, igaz, 3 óra fakttal). SZERETTEM a gimit, és szinte kitűnő tanuló is voltam, mégis úgy tekintek vissza, hogy az ott eltöltött idő min. 80%-a időpocsékolás volt (kivéve az egyik idegen nyelv tanulást)

Alsó tagozaton az alapkészségekre koncentrálnék: olvasás, írás, helyesírás, fogalmazás (!), matematikai alapműveletek, környezetismereti alapismeretek, 3. osztálytól egy idegen nyelv kezdetben heti min. 3 órában (de inkább többen)

Felső tagozatban egyrészt még a tantárgyi lexikális tudáson lenne a hangsúly, de nem úgy, mint ma:

- irodalom: szeressen olvasni, és ismerjen meg különféle írókat-költőket, de NEM elemeztetnék verseket, és bizonyos körből szabadon válaszhatóvá tenném az olvasható műveket.

- nyelvtan: csak helyesírást tanítanék

- kémia, fizika: háztartásban / utcán előforduló dolgokra koncentrálnék

- földrajz: Magyarország (és Európa) földrajzára koncentrálnék

- történelem: kevesebb adat, több összefüggés, párhuzamos történelem(!)

- matematika: elvennék az óraszámból, tényleg "csak" agyserkentőnek tartanék meg belőle, inkább problémamegoldó és logikai feladatokkal

- rajz: alap művészettörténet

- zene: alap klasszikus zene hallgatás

Gimnáziumban szélesebb körből választható második nyelvet vezetnék be, és itt már projekt megközelítésben tanítanék, és a problémamegoldásra helyezném a hangsúlyt, nem a lexikális tudásra. "Tudja, hol kell utánanézni" - és tudja, hogyan kell hivatkozni rá! És olvastatnék! Rengeteget! Nem csak szépirodalmat, mindenféle szakkönyveket, de nem várnám el, hogy megtanulják az adatokat - pl. lehetne úgy dolgozatokat írni, hogy adott könyv / saját jegyzet előttük van stb.

A PISA-teszt eredménytelenségének lábjegyzeteként:

Tudni kell, hogy az, hogy milyen szinvonalon folyik az oktatás egy adott országban, legnagyobb részt a pénztől függ. Itthon a rendszerváltással nem hogy pumpálták volna az oktatásba a pénzt, inkább amikor csak lehetett, reformok cimén lefaragtak belőle. Igy volt ez a szoci kormányok, és a jelenlegi kormány idején is.

Reformok cimén olyan programokkal kisérleteztek a gyerekeken-pl. egy időben a szorzótábla nem volt kötelező alsóban-amelyek iróasztal mellett kipattant, rosszul modellezett agymenések voltak. Közben megszületett az új varázsszó, aminek kapcsán rohadt sok lóvét meg lehetett takaritani az oktatáspolitikában: integráció. Az integráció cimén megszűntették az olyan gyerekek fejlesztését, akik alapvető képességekben szenvedtek hiányt. 22 fős osztályokba "integráltak" 3-5 HHH-s, SNI-s gyerekeket, zéró eredményességgel. Ahelyett, hogy valóban kis létszámú osztályokban-nevezzük akár fejlesztő osztályoknak-felhozták volna őket az egyéni képességeik maximumára. A gyakorlat a mai napig is az, hogy azt a gyereket is integrálják, akiről már az oviban is látszik, hogy nem fogja kijárni a normál 8 osztályt, és az alsó tagozat 2-4 évében kell bizonyitani, hogy a gyerek alkalmatlan a normál osztályba való integrációra.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a pedagógus pálya egy időben-kb.a 90-es évek elejétől 2008-ig- annyira minimális anyagi megbecsülést élvezett, hogy csak a legelszántabbak, és a legalkalmatlanabbak maradtak a pályán. Utóbbiak vannak többen.

A 90-es évek elején elindult egy káros folyamat: a középiskolák körében elkezdődött a verseny a gyerekekért. Ennek folytán a gyengébb képességű gyerekek is érettségihez jutottak, mivel csökkentek a valós elvárások. Ehhez igazodott a felsőoktatás: megjelentek a "büfé-szakok", minden hülye diplomához juthatott, ha jó helyen volt.

Mindeközben szépen csendben elsunnyogta a magyar oktatáspolitika az általános minimum tudásszint meghatározását. Általános iskolában a mai nap nincs általánosan elfogadott minimum tudásszint, amit el kell érnie egy 8-osnak!

Ami szerintem a legjobban mégis megvilágitja a PISA-eredmények okát, az az , amiről valahogy senki nem beszél. Pedig érdemes lenne megvizsgálni!

A rendszerváltás óta létrejött egy olyan szociálpolitika, ami folyományaként a tanulatlan, sokszor gyengébb értelmi képességű, rossz szociális és anyagi körülmények között élő emberek rájöttek, hogy jobban járnak, ha elmennek szülni, mintha a munkaerő-piacon kellene versenyezniük. A gyerek sokaknak megélhetési forrássá vált. És ez igy ment hosszú évekig, ma már elmondható, hogy generáción átivelő probléma ez. A rossz képességű gyerekek tömegével jelentek meg a közoktatásban, az integrációval pedig még fokozták is a problémát. Aztán a kevésbé rossz képességű gyerek a végén még a gimnáziumba is bekerült, adott esetben még idegen nyelvből is felmentést kapott. Röviden a mai gyerekek nagyobb része tufa, mint a rendszerváltás előtti gyerekeké, mert mig a gyengébb képességű szülők a nagycsaládban látták a megélhetési minőség javulását, a jó képességű szülők inkább kevesebb gyereket vállalva látták biztositani a megélhetésük szinvonalát.