SOS megbántam hogy jó gimnáziumba mentem, itt rosszul teljesítek, mit tegyek?

szóval sikerült egy nagyon erős gimibe kerülnöm. már bejutni is nehéz volt, de így visszagondolva gyerekjáték ahhoz képest ami itt megy. nulladikkal együtt ez itt a harmadik évem, most vagyok tizedikes, és nem is bánhattam volna meg tanulás szempontjából hogy ide jöttem. általánosban színötös voltam, itt nulladikban sem volt sok gondom, el sem tudtam volna képzelni hogy valaha is ilyen helyzetben leszek, de azóta már szenvedés már csak amit itt csinálok. konkrétan nincs is időm magamra a gimire való tanulás mellett, de mivel nekem "csak" a tanulás az eszközöm, és alapvetően nincs kiemelkedő logikám vagy eszem, sem memóriám, így már az órákhosszú seggelés már nem segít. még csak most kezdődött a tanév és máris bukásra állok főtantárgyakból, és nekem vannak szinte a legrosszabb jegyeim, pedig az osztálytársaim még a tanulás mellett sportolnak is meg eljárnak szórakozni, de ők tényleg nagyon okosak és felnézek rájuk amiért ezt tudják csinálni, de én nem vagyok sajnos ilyen, mint ahogy ez itt kiderült. hiába a belefektetett idő, ha folyton nyomatják, nincs idő mindenre, és amikor mégis van, akkor a dolgozatokban olyan agyontekert és lehetetlen kérdéseket tesznek bele, amikhez hiába vágtad be az egész anyagot, ha nem vagy egy zseni agyával vagy logikájával vagy megáldva, akkor neked annyi. és a jegyeim egyáltalán nem tükrözik a belefektetett munkámat, viszont itt vannak egyedül barátaim akik nagyon fontosak, csak ők tartják bennem a lelket.

egy új gimibe már át sem vennének ilyen pocsék jegyekkel mint amiket itt kapok, és ráadásul a barátaim nélkül meg teljesen szétesnék egy új, összeszokott közegben.:( (jah és különtanárokhoz is járok, főleg azokból a tantárgyakból amik a legkevésbé mennek, de az sem segít:/)

van ebből kiút? nektek van ezzel tapasztalatotok? milyen tanácsot tudnátok adni?

minden ötletnek örülök, egyedül több időt nem tudok szánni a készülésre, hiszen a mostaninál többet már nem is tudnék rászánni, akármilyen hihetetlen.:/ de már se fizikailag, se lelkileg nem bírom, de nem tudom mit tehetnék