Tanárok és tanárnak készűlők! Ti miért választottátok ezt a pályát? Miből tudtátok, hogy ez a nektek megfelelő hivatás?

Mert azt gondoltam, így segíthetek másoknak, átadhatok olyan tudást, ami számomra nagyon hasznos, sok örömet okozott, és szerettem volna, ha más is részesül ebben. Nem tudtam, hogy ez a megfelelő hivatást, csak reméltem.

Tévedtem.

Nem saját tapasztalat, csak rokoni :) Unokatesóm szülei is tanárok és kiskora óta nevelték belé, hogy milyen szép szakma ez, mennyire fontos a jövő generációit tanítani stb. Suliban is jó tanárai voltak, akik szerettek tanítani és ezek után nem meglepő hogy megtetszett neki a hivatás. Magyar-töri szakos tanár kb. 10-11 éve és amennyire tudom szereti még, habár a papírmunkát szokta szidni. De nagyon szereti ecsetelni, hogy a diákjai milyen versenyeken vesznek részt, ki mennyit fejlődött, mik a kedvence osztályai, néha egy-két tanulót szokott még szidni, de szeret beszéli róla mi történik az iskolában.

Volt tanáraim amúgy nekem elég változók. Volt egy angol tanárom aki nagyon idegesített gimiben, mert folyton nyavalygott. Jaaaj, mennyi papírmunka, jaaaaj mennyi javítandó, úgy nem fizetnek meg, meg a kollégák is milyenek... semmiképp ne legyetek tanárok - és nyilván ő volt aki sz@rt se adott le órán csak van két rövid feladat és akkor ezt csinálgassátok. El se hiszem hogy leérettségiztem belőle, mert egy gyenge alapfok volt amit 4 év alatt leadott. Nem is értem miért nem változtatott pályát, ilyen mentalitással ne legyen tanár.

De a magyar tanárom hasonlóan tanár szülők gyereke volt, sokkal jobban látszott, hogy szereti a szakmáját és jobb tanár is volt. Elkötelezett és néha beszélt róla, hogy a fizetés nem sok, mennyi idő a papírmunka, de nem úgy adta elő mintha a mi hibánk lenne. A matektanárom meg fanatikusan szerette a matekot és ő azért szeret tanítani, mert azt mondta a célja hogy minél többen megszeressék a matekot. :)

Bocsi, tudom hogy ez így félig-meddig válasz csak, de szerettem volna leírni a másodkézből gyűjtött tapasztalatom. Ha elkötelezett vagy és érdekel a pálya akkor megéri. Ha szeretnéd másokkal is megosztani a tudásod és az érdeklődési köröd akkor ez egy jó szakma. Ha a pénz az elsődleges akkor nem jó. Nem tudom már melyik tanárom mondta, talán ofő, hogy azért szeret tanítani, mert változatos. Hiába ugyanazt az anyagot adod le másképp reagálnak a diákok, más véleményük lesz, lehet fegyelmezéssel megy az idő vagy éppen poénosra veszik. Sok rendezvény van ami plusz idő és energia, de vannak akik szeretik ezt szervezni (volt egy egyetemi tanárok, aki nagyon lelkes volt és eszméletlen mennyi programot, rendezvényt, versenyt talált ki és szervezett meg - nagyon ösztönző volt ezt látni és ez is olyan ami miatt jó lehet tanárnak lenni).

Én javaslom, szép hivatás ez. :)

Én is sokáig szerettem volna tanár lenni - én valamilyen természettudományi szakpárt szerettem volna tanítani középiskolában. Engem az életmód vonzott, elsősorban a változatosság, mind napi, mind éves szinten, mind hosszútávon, hiszen ha az anyag alapvetően nagyon hasonló is, a gyerekek mindig mások. Engem sikerrel beszéltek le.

Azóta eltelt 20 év. Közben PhD hallgatóként tartottam órákat egyetemen, és voltam alkalmanként vendégtanár közoktatásban is. Rájöttem, hogy hozzám sokkal jobban illik a felsőoktatás. Borzasztóan lefárasztottak a középiskolások:)) Az egyetemen, ha valaki nem akart bejönni órára, hát nem jött, nem az én felelősségem volt, mit csinál, nem kellett fegyelmezni és rájuk erőltetni az anyagot. És minden csoportban volt egy mag, aki tényleg akart tanulni, és velük nagyon jól lehetett haladni:)

Én is tanárnak készülök és nem tudom elmondani, hogy mennyi ember akart erről lebeszélni, főleg a családom (mert én vagyok az egyetlen aki viheti valamire és akkor keressek már sok pénzt alapon). De nem, mert én tudom, hogy ezt akarom csinálni és azt is, hogy mindent megteszek majd azért, hogy jól csináljam. Nagyon rossz itthon a közoktatás és azt gondolom, hogy olyan tanárokra van szükség, akiket nem a pénz motivál (bár mindenki abból él és röhejes ez az egész életpályamodell és a hozzákapcsolt fizetések), hanem az hogy sz*r helyzetben is a maximumot hozzák ki az órákból, tényleg megadják a diákoknak azt a tudást, amivel el tudnak indulni, és ahelyett, hogy bárkit kiutálnak észreveszik azt, hogy minden viselkedésformának oka van (nincs eredendően rossz gyerek) és egy kis elszántsággal megoldhatók a problémák.

Voltak kegyetlen rossz tanáraim, de a többségük jó volt. Jobbat nem is kívánhattam volna. Figyeltek ránk, nem erőltették ránk az anyagot, próbálták megszerettetni a tantárgyaikat és felhívni a fontosságára a figyelmet, de nem az alapján ítélték meg az embert, hogy milyen matekból vagy angolból.

Ők támogattak és azt gondolják meg tudom csinálni és élvezni is fogom és én is így gondolom. Szeretném ha legalább a jövő generációinak egy kis részéért is felelős lehetnék, ha elindíthatnám őket az útjukon a megfelelő tudással a birtokukban, és lélekben egészséges fiatal felnőttként. Én ezt megkaptam, de sajnos szerencsésnek neveznek, amiért ez megtörtént. Én nem szerencsés akarok lenni, hanem az átlag. Szeretném, ha minden diák megkapná azt, amit én. Nos ezért szeretnék tanár lenni, és ezért leszek is az.

Neked is sok sikert hozzá :)