Csak nekem nincs semmi kedvem szóbeli érettségire tanulni?
Eléggé hosszú lesz, de igazán megköszönném, ha végigolvasnátok, aki pedig tudna nekem segíteni, annak végképp hálás lennék.
Általános iskola első osztálya óta nagyon jó tanuló voltam, és eléggé szorgalmas is. Mindig csináltam házi feladatot, felkészültem minden dolgozatra, néhány versenyen is jól teljesítettem. (évfolyamhoz képest top 3, top 5) 4 osztályos gimibe járok, (jártam) 9. és 10. osztályban még tudtam hozni ezt a formát, 4-es, 5-ös tanuló voltam. 11-ben már csak 3-as, 4-es tanuló voltam, akkor már nagyon nehezen tudtam rávenni magam, hogy egyáltalán tanuljak valamit otthon. Idén 12-ben pedig végképp képtelen voltam rávenni magam a tanulásra, a bizonyítványom pedig csak 3-as körüli. (érettségi tárgyakból jóformán 4-es lettem) Az írásbeli érettségieim sem túl jók. (emelt matek: 46%, közép fizika/magyar/töri/angol: 73%/45%/51%/84%) Emelt matek szóbelin már túl vagyok, talán pont meg lesz a 45%. (BME építőmérnöki karára szeretnék menni, oda 320 pont kellett tavaly) De a többi szóbelire egyáltalán semmi kedvem tanulni, mindenki mondja, hogy ez életem egyik legkomolyabb fordulópontja, de abszolút hidegen hagy.
Hogy ez miért van?
- Semmi értelmét nem látom Arany, Berzsenyi, Kazinczy, Hunyadi Mátyás és Luther Márton életét, munkásságát bemagolni (igen, ez nem igazán logikus követeztetések sorozata, hanem kb. 80% tömény magolás) ahhoz, hogy műszaki egyetemre menjek. A verselemzésnek és az úthálózat, hidak tervezésének k****ra semmi köze egymáshoz. Kérlek ne gyertek nekem ilyenekkel, hogy alapműveltség! Mert főleg a humán tárgyakból tanult dolgoknak a 90%-át úgyis szinte mindenki elfelejti, másrészt szerintem az alapműveltség sokkal inkább abból áll, hogy az emberek tisztelik egymást, tisztelik a környezetüket, segítőkészek, együttműködőek, türelmesek, kedvesek, képesek beleképzelni magukat más helyzetébe.
- De a másik gond, hogy a fizika szóbeli tételeket sincs kedvem egyáltalán végigolvasni. Aki mérnök akar lenni, annak ez már komolyabb baj.
- Lehet, hogy az alábbi is eléggé hatással van: Kiskoromtól kezdve 16 éves koromig hihetetlenül magamnak való voltam, (suliba beszélgettem pár osztálytárssal, de sulin kívül szinte soha nem találkoztam senkivel) és agyilag sem vagyok 100%-os. (nem voltam kivizsgáláson, de nem tartom kizártnak, hogy autista vagyok) Főleg 9. osztályban viselkedtem nagyon furán, olykor félelmetesen, mert azt hittem, hogy vicces vagyok. Sokan piszkáltak ezért, páran féltek is tőlem. Nyári szünet első napjain mindig már utaztunk nagyszülőkhöz, ahol néhány baráttal jól elvoltunk. 9. végén viszont 1 hétig nem mentünk nagyszüleimhez, így 1 hétig otthon döglöttem. Csak ezután mentünk nagyszüleimhez, ahol már az ottani barátaimmal sem beszéltem, miközben nagyapám sokat mesélt, hogy fiatal korában milyen boldogan éltek barátaival. Ráadásul arra is rájöttem, hogy az osztály/évfolyamtársaim is mozgalmas fiatal életet élnek. Ennek hatására teljesen megváltoztam, én is akartam barátokra /barátnőre szert tenni, de sehogy sem sikerült, pedig pár újonan jött osztálytársam teljesen beilleszkedett az osztályba. Én pedig továbbra is változatlanul ültem az osztályteremben, mint egy tök, és nem találkozok/ beszélek senkivel, barátnőm nem volt még, és még csak nem is csókolóztam egyszer sem. 1 éve nyáron életemben először vagdostam az ereimet, és nagyon sokat gondoltam az öngyilkosságra. (mostanában szerencsére már nagyon ritkán gondolok erre) Anyukámat sem kedvelem túlzottan, amióta 3-4 évesen már képben vagyok, mert minden apróságon felhúzza a vizet, és az egész család jó hangulatát két lábbal rúgja ki a kukába. Érzem, hogy egyetemen már teljesen más lesz, mert rengeteget fejlődött a személyiségem az elmúlt 4 évben, és ott ugye tiszta lappal indulok mindenkinél, de ez sem motivál.
Gondolkoztam azon, hogy 1 évet dolgozom gimi után, hogy szellemileg lazítsak egy évet, mert éppen le fogok maradni BME-ről. Látjátok, még ez sem motivál, hogy csak egy kicsit kéne már csak tanulni.
Szerintetek jó ötlet? Esetleg tudnátok segíteni, hogy hogyan vegyem magam rá, hogy megtanuljam a szóbeli tételeket?
Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget, és sok sikert a szóbelikhez! :)
Én autista vagyok, de erre csak 30 évesen jöttem rá.
Nekem a tanulás 10 éves koromig volt könnyű, utána kezdtem el hanyatlani. Az érettségi iszonyatos fájdalmat okozott, hasonló gondolataim voltak, de úgy éreztem, ez egy beavatási szertartás az életbe. Hogy meg tudok-e tanulni olyasmiket, amikre sosem lesz szükségem csak hogy elfogadtassam magam az emberekkel. Olyan természetesnek vettem, hogy belehalok a tanulásba, nem lázadoztam ellene. Én úgy érzem, nem lettem volna képes egyetemre menni, ha érettségi után szünetet tartok. De igazából az egyetem is elvesztegetett idő volt hiszen három év után kibuktam. Ki tudja, lehet hogy meg tudtam volna csinálni, ha pár évig dolgozom előtte.
Az én helyzetem annyiban más, hogy nekem kifejezetten a szóbeli vizsgák és felvételek mentek jól. Azzal tudtam kompenzálni az írásbeli hiányosságaim. De az én példám nem sok támpontot ad abban, hogyan érdemes tervezned az életedet.
Szia!
Hihetetlen mintha a saját gondolataimat látnám leírva! (Most érettségizek én is.) Amit a tanulásról írtál abban teljes mértékben egyetértek és velem is ugyanez történt. 11-12 osztály kész szenvedés volt számomra. A személyiségedben is nagyon sok illik rám is. Nekem sincs motivációm a tanulásban, mert amit meg kell tanulnom annak kb 5%-át sem fogom használni az életben...ezért feleslegesnek tartom.
Holnapután szóbelizek, szóval nem hiszem, hogy addig sokat tudnék változtatni, de az elkövetkezendő időszakban nagyon sokat szeretnék változtatni az életemen, szóval én is szívesen fogadok tanácsokat!
Kitartást és sok sikert! :D
válasza:Teljesen normális hogy elfáradtál, pontosabban belefáradtál ebbe az egészbe, ezzel úgy látom mások is így vannak. Én az írásbelik előtt még embertelenül hajtottam,az utolsó hetekben alig jártam be az órákra,nem aludtam stb. A megtekintés után már tisztában voltam vele,hogy az álmom nem sikerült mert legjobb esetben sem érem el a központi ponthatár, így nem meglepő,hogy semmi motivációm nem maradt, az emelt szóbelikre 0 tanulással mentem el,ennek ellenére az érettségi időszak két legjobb élménye volt és a szerencse is mellettem állt. :) A szóbeli érettségin átmenni még emelt szinten sem különösebb kihívás a középszinten meg nyugisabb a környezet,ismerősek a tanárok és sorstársak,a pihenőszobában a táblára felírják a már kihúzott tételeket szóval egy kis valószínűségszámítással elég csak néhány tételt átolvasni mielőtt bemész :D Rengeteg segédanyag és idő áll majd rendelkezésedre, ha tényleg már nagyon nem meg akkor rövid videókat még zanzákat is nézhetsz mert azért fontos,hogy egy pici fogalmad mindenről legyen.
A fizikád jobban nézne ki ha felhúznád 80ra a szóbelivel. BMEről az a közbeszéd,ami valószínűleg igaz is,hogy bekerülni könnyű csak bent maradni nehéz meg megúszni csúszás nélkül Dolgozni menni csak akkor érdemes ha újraérettségizést tervezel és tényleg nem vesznek fel.
És végül: az biztos,hogy introvertált vagy(nem autista pl),ezzel még semmi baj nincs,sőt. Ad egy másfajta információ feldolgozási módot,segít rálátni az "egész képre" az, ha a folyamatoknak nem csak részvevője vagy hanem szemlélője. Legalábbis én így élem meg. :) Személyiségzavar nem kizárt de az is gyakoribb mint gondolnád és lehet teljes életet élni mellette csak meg kell tanulni hogyan. Szintén saját tapasztalat.
BME-n sok hasonló ember van egyébként,meg is lepődnél mennyi. :D
válasza:Nekem sem volt. Mindig halogattam hogy majd tanulok és a végén az utolsó hétvégére maradt minden :D
Mondjuk ott napi 6-7 órát tanultam.
És tegnap volt szóbelim... magyarból és tesiből épphogy meglett, angol nem volt gond, töri meg 5 perc volt.
És így majdnem 0 tanulással (a 13 év alatt nem tanultam ennyit mint egy hétvégén) meglett az érettségim, ráadásul nem is rosszul. Angol: 4, töri: 4, magyar: 3, matek: 2, tesi: 4.
Így felvettek volna egyetemre de menjen még a halál, pihenni akarok így csinálok egy OKJ-t. Igen, lusta dög vagyok :D
válasza:(Lehet lekéstem)
Hihetetlen hogy mennyire hasonlít, mintha én írtam volna ezt :)
23-án szóbelizek...nekem sincs semmi hangulatom tanulni, nagyon jó tanuló voltam gimi 10. osztályig, de 11.-től nem is nagyon tanulgatok. Miért? Úgy érzem belefáradtam, unom az egészet, egy szikra érdekességet nem látok az egészben. Én már csak úgy "tanulok", hogy magam elé veszem a tételeket, és átolvasom. Valamennyire megragad, és próbálok arra építeni, hogy "ha neki sikerült, nekem miért ne", illetve arra, hogy nem azt fogják nézni hogy "az a magyar 3-as lett, Te már nem vagy olyan művelt"...rá kell mindenre venni magunkat, nem kell órákat mellette ülni, elég egy 30 perc max. 1 óra, és kész lazítás, majd folytatom, és arra gondolni hogy egyszer kell megcsinálnom, és milyen jó lesz visszagondolni, hogy: "Igen, megcsináltam" :)
válasza:Szintén magamra ismerek a leírtakban, igaz, én majd jövőre érettségizek. Egyszerűen nem bírok tanulni, fáradt vagyok, motiválatlan. A jegyeim ugyan jók, de tudom, hogy ezt csak a szerencsének köszönhetem, nem a tanulásnak. Félév körül, mikor a tanárok elkezdtek minket az érettségivel riogatni, egyszerűen azt éreztem, hogy én ezt nem akarom, nekem nem kell az érettségi, nem kell ez a cirkusz, elegem van.
Nem tudom, mi lesz velem jövőre, ha ez így marad. A kinézett szakomra 460 pont kéne, ami gyakorlatilag LE-HE-TET-LEN (Mert ugyan ki fog 2 emelt érettségit 90% körülire megírni?!). Jajj... :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!