Normális, hogy ennyire megutáltam, illetve eltávolodtam a zenétől?

Sok gondolat felmerült bennem, ahogy olvastalak. Először is az, hogy teljesen jogosan érzed sértve magad, ez nagyon kegyetlen viselkedés volt a tanárod részéről. A másik pedig az, hogy ez a tanár egy ember. Hogy is hangsúlyozzak: csak EGY ember, nem az egész világ és nem a zene és nem a zongora. Egy ember, aki a viselkedésével csalódást okozott neked és az eredményed becsmérelte, amikor amúgy is a padlón voltál. Gonosz és szerintem kegyetlen húzás volt tőle, de ez az _Ő_ viselkedése, nem a tiéd! Nem a zongoráé és nem a zenéé. Szerintem erősen érző lélek lehetsz, ha fontos számodra a zene, zongora és a gyakorlást is komolyan vetted. Érzékeny vagy, és ezért különösen rosszul esett ez most. De azt, hogy egyetlen ember megfosszon a zene élvezetétől, nem engedheted meg neki! Az, ami a hangszer és közted van (bocsáss meg a megfogalmazásért) egy intim kapcsolat, amit kialakítasz és játszol, az pedig csak a tiéd. Akármilyen is! Ő érezze magát megtisztelve, hogy hallhatja! Teljesítménytől függetlenül! Zenélni hatalmas élmény, és az életed része. Ne engedd, hogy valaki rosszindulatúan elvegye ezt tőled! Pihenj meg, regenerálódj, és keress visszautat a zongorához, mert ami kettőtök között van, az a kettőtök ügye, külsősnek nincs beleszólása!