Egy orlayba járó diák (Szombathelyi Kereskedelmi és Vendéglátói Szakközép) mesélne nekem az iskolai életről?

Szia! En jartam oda egy evig, kettannyelvu angol tagozatra.Nem akarom elvenni a kedvedet, tenyleg, csak meg szeretnem veled osztani a harom evvel ezelotti elmenyeimet.Mikor sulivalasztasra kerult a sorom, nem igazan tudtam mivel szeretnek foglalkozni vagy tovabbtanulni, ezert anyukamra biztam, valasszon helyettem (utolag tudom hogy nem volt jo dontes).Anya az orlayban erettsegizett meg 85-ben es o nagyon szerette, ezert ugy gondolta, hogy a kettannyelvu tagozattal megalapozhatnank a jovomet.Hat..mindez szep is lett volna, ha nem kaptam volna egy szornyu osztalyfonokot egy annal is szornyubb osztallyal es tanari gardaval.Egy evig szorongtam, egyszeruen csak azt vartam hogy vege legyen ennek a hihetetlen evnek.Annyira rossz volt, hogy ma is gyomorgorccsel gondolok vissza ra.Aztan jott a mentsvar, majusban atmentunk a nagy lajos gimnaziumba, ahova atvettek, es ma mar ott tanulok.Imadom, es nagyon orulok hogy vegre felszabadulhattam, es ma mar egy olyan suliba jarhatok, ahova mindig is szerettem volna:)

Ne ijedj meg, nem mindenkinek ennyire rossz, mint nekem volt, sokan nagyon szeretik ma is, es ha jo tanarokat fogsz ki neked se lesz egy horror, menni fog!

Ha ez az álmod, akkor biztosan más lesz a hozzáállásod is, és biztosan jobban fog menni, mint anno nekem :)

Hozzáálláson tényleg rengeteg múlik!