Igaz, hogy a SOTE-n könnyebb summa cum laude minősítésű diplomát szerezni, mint a vidéki orvosi egyetemeken?

#3-4: Az általad linkelt kérdésekre adott azt mutatják, hogy az oktatás színvonala között nincs különbség (egyedül a kérdező gondolta úgy, hogy van, de a válaszok alapján bizony nincs igaza).

Az én szakmai köreimben szintén azt tartják, hogy a vidéki egyetemek legalább olyan színvonalasak, mint a SOTE, sőt, nem egy embert ismerek, aki vidékről átment SOTE-ra, és ott ugyanazzal a tanulással jelentősen jobb eredményeket ért el. A summa cum laude végzett hallgatók aránya a SOTE-n szintén valamivel magasabb, mint vidéken, holott a színvonalában nincs különbség. Ezért már korábban is felmerült bennem, hogy ott esetleg könnyebb summa cum laude minősítést szerezni (mivel ugyanarra a tudásra jobb jegyeket adnak). Ezt a gyanúmat néhány hozzászóló (ld. a kérdésfeltevő hozzászólásban) is megerősítette, ezért tettem fel ezt a kérdést. A kérdés tehát arra irányult, hogy mennyire könnyű summa cum laude diplomát szerezni, nem pedig az oktatás színvonalára, mivel azt tudom, hogy mindegyik egyetemen kb. azonos (beleértve a SOTE-t is).

#6:

Köszönöm, hogy végül válaszoltál a kérdésre is, bár szerintem tévedsz, de tiszteletben tartom a véleményed.

Viszont amiket az indoklásban írsz, szinte mind butaságok, így röviden reflektálnék rájuk.

Az SE nem „köztudottan a legjobb”, hanem csak néhány ember szerint, akik szeretik azt terjeszteni, hogy a legjobb, holott mind a 4 egyetem kb. egyformán jó. A ponthatár azért magasabb Pesten, mert többen jelentkeznek oda (mivel könnyebben megközelítheető az ország legtöbb pontjáról, az indok ennyi és nem több). De attól még nem jobbak a hallgatók, mert nem a felvételi pontszám határozza meg a rátermettséget (később főleg nem).

Szegeden már nem kötelező tárgy pl. az embriológia, így ott is véleményes, hogy a többi fölé akarjuk helyezni.

Amúgy amit a 3-asban írsz arról, hogy „az állami erőfeszítések ellenére a Budapest központúság különösen az orvosegyetemek tekintetében tovább nőtt”, akkor az ott linkelt cikk mindössze arról szól, hogy a PTE ÁOK dékánja szerint vidéken anyagilag jobban járnának az orvosi karok, ha önálló egyetemek lennének (mint voltak is korábban). Persze kiragadhatunk belőle 1 mondatot, de az elfogultságra utal.

„Ez nagyjából meg is felel a szakmai rangsornak...”

Objektív és korrekt szakmai rangsorok nem léteznek. Azért kíváncsi lennék, hogy honnan veszel ilyeneket, de a HVG-t és hasonlókat jobb elfelejteni (mivel relatív, ismeretlen módszerrel kiszámolt rangszámok alapján dolgozik, ráadásul a mért paraméterek egyikének sincs köze a képzés színvonalához). Az olyan rangsorok, ahol pedig feltüntetik a konkrét mérőszámokat is, nem mutatnak jelentős különbségeket a 4 orvosi kar között egyik vizsgált mutató terén sem.

Ha valóban Pécs lenne a sereghajtó (bár akik ezt állítják, a semmitmondó felvételi pontszámokon kívül soha semmivel nem tudták még indokolni), akkor nem az lenne az általános, hogy aki onnan pl. másodév után a SOTE-ra megy, jóval képzettebbnek bizonyul azoknál a hallgatóknál, akik addig a SOTE-ra jártak, majd ugyanazzal a módszerrel és tanulással jelentősen jobb jegyeket kap, mint Pécsen kapott. Így az osztályozásban lehet különbség, ha a színvonalban nincs is. Mondom ezt kb. 10 konkrét ismerősöm alapján. Ellenpéldát nem tudok. Mivel 10 emberből még nem lehet következtetéseket levonni, ezért bátorkodtam mások véleményét is megkérdezni a kérdésről.

A SOTE-n summa cum laude végzett doktornő esete, akinek minden szigorlata 5-ös lett, de mégsem tudott leolvasni egy vércukormérőt, szintén elgondolkodtató. Ez kirívó eset, megeshetett volna akár vidéki egyetemen végzett orvossal is, de nem hinném, hogy az illető minden szigorlatát 5-ösre tudta volna vidéken is teljesíteni (persze ez csak az én véleményem, de nem vagyok ezzel egyedül).

[link]

[link]

„Az oktatók tudományos teljesítménye között szintén Ég és Föld a különbség. Ez ellenőrizhető az MTMT ma már nyilvános adatai alapján.”

Valóban ellenőrizhető, és akkor azt fogjuk találni, hogy nincsenek vagy minimálisak a különbségek. Ja, és ne SOTE-s professzorokat akarj vidéki tanársegédekkel összevetni, hanem kb. hasonló korú és rangú kutatókat hasonlíts össze egymással.

„Ha valaki egy budapesti egyetemen kiszorul a tanszékről, vagy klinikáról akkor azt vidéken tárt karokkal fogadják.”

Nyilván ezért tudott az elmúlt években is számos pécsi (ami szerinted a sereghajtó) docens intézetvezetőnek/klinikaigazgatónak elmenni a SOTE-re.

„A vidéki oktatók-kutatók (és egyébként sok hallgató, különösen doktorandusz is) viszont sokszor mindent megtesz, hogy felkerülhessen Budapestre.”

1-2 kirívó egyedi esettől eltekintve ez sem jellemző. Én pl. minimum ezer oktatót, kutatót vagy hallgatót ismerek, akik közül kb. 10 hallgató ment el a SOTE-ra (ők is megközelíthetőségi okokból, nem a képzés színvonala miatt, és utána sem az volt a benyomásuk, hogy a SOTE mennyivel jobb lenne), oktatót is ismerek párat, aki átment a SOTE-ra, de ők meg azért, mert intézetvezetői állást kaptak ott, és vidéken többet kellett volna várniuk erre.

#8:

„Az Eduline-on található egy objektív mutatókon alapuló egyetemi rangsor”

Ez a HVG rangsora, amely sok mindennek mindható, de objektívnak semmiképp. Kiválasztanak pár szempontot, amiknek semmi köze az oktatás színvonalához, abból kiszámolnak valahogy egy score-t (persze nem ismert, hogy pontosan hogy), utána az alpján rangsorolják az egyetemeket, és aztán a rangszámok alapján döntik el, hogy melyik a „legjobb”.

Az alábbi kérdésnél részletesen el van magyarázva, hogy mi ezzel a probléma (10-es hozzászólás):

http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__magyar..

„Nem tudom mit akarunk még?”

Pl. egy használható összehasonlítást a valódi adatokkal, nem pedig homályos módszerekkel kreált score-okkal és rangszámokkal.

„A felvételi pontszám csak a felvett hallgatók teljesítményét jelzi, szintén objektív módon és ugyanazt mondja.”

És amely nagy mértékben függ attól, hogy melyik egyetemre hányan jelentkeznek, amely pl. az egyetem megközelíthetőségétől is függ, valamint attól is, hogy esetleg azért választják többen valamelyik egyetemet (akár a SE-t), mert úgy gondolják, hogy ott könnyebben kapnak jobb jegyet, vagy azért, mert itt a GYK-n azt olvasták, hogy az a legjobb. Innentől meg circulus vitiosus.

„Hát a diplomaszerzés ott kezdődik, hogy egyáltalán be kell jutni az egyetemre.”

Az, hogy valahova nehezebb bejutni, az nem jelenti automatikusan azt, hogy az a hely jobb is. Továbbá a bejutás nehézségének semmi köze ahhoz, hogy később az illető milyen jegyeket kap. Ismerek olyat is (sokat), aki maximális ponttal került be, és már az első félévet sem tudta teljesíteni, de olyat is (sokat), aki éppen bekerült valamely vidéki egyetemre (mivel pl. gyengébb középiskolából jött és nem volt pénze megvenni az érettségire felkészítő legjobbnak tartott könyvsorozatot sem), és aztán summa cum laude végzett, és később orvosként is kimagasló sikereket ért el.

„de nyilván ahol az oktatók tudományos teljesítménye magasabb, tehát saját magukat magasabb nemzetközi mércéhez mérik, ott nyilván a hallgatóiktól is nagyobb teljesítményt várnak el”

Semmilyen objektív adat nincs arról, hogy valamelyik egyetemen az oktatók tudományos teljesítménye magasabb lenne, mint a többin. Szintén nem könnyű a tudományos teljesítményre objektív mérőszámot találni (pl. az impaktfaktor és a citációs szám sem az). De ha volna is ilyen adat, a tudományos teljesítmény jórészt a kutatásra kapott pénz, a rendelkezésre álló idő (pl. kevesebb oktatási teher), valamint szerencse függvénye (ha nem jön ki a kísérlet, hiába akarnál Nature-ben publikálni, bármilyen magasröptű is a módszertanod). Tehát nem azon múlik, hogy a kutató milyen mércéhez méri magát. Az oktatási és a kutatási teljesítmény amúgy sem függ össze, minél jobb oktató valaki, valószínűleg annál kevesebb ideje és/vagy motivációja van kutatni, és fordítva. Mert az oktatásnak és kutatásnak is az év 365 napjának 24 órájába kell beleférnie, így egymás elől veszik el az időt. Egyébként ha valamelyik egyetemen pl. sok a fiatal PhD-hallgató, akiknek nyilván nincs még annyi cikkük és idézettségük, mint a 80 éves professzoroknak, akkor ezt úgy vesszük, hogy az adott egyetem publikációs teljesítménye rosszabb? Vagy hogy akarjuk mérni? Egyébként az a jó oktató, aki a nap 23 órájában kutat (így kutatási teljesítménye kimagasló), és a maradék 1 órában oktat vagy alszik, vagy az, aki több időt tölt oktatással és pihenéssel, cserébe viszont kevesebb ideje jut kutatni?

„amire lehetőségük is van, hiszen jobb, válogatottabb hallgatókkal dolgoznak.”

A válogatási szempontoknak semmi köze a rátermettséghez, így attól, hogy több jelentkezőből válogatunk, még nem biztos, hogy a hallgatóink teljesítménye jobb is lesz (főleg nem akkor, amikor már az számít, hogy mi mit tanítottunk meg nekik, miután kezünk alá kerültek). Érdekes, hogy az általad objektívnek tartott listák között egy olyan sincs, amely a hallgatók teljesítményét azután értékelné, miután kijárták az iskolát, mindegyik az elsősökre épít (amely éppen ezért nem ad információt a képzés színvonaláról). Az oktatók teljesítményét szintén nem a hallgatók számához viszonyítva kellene értékelni, de még csak nem is az egyetem, valamint a kar átlagos teljesítménye alapján, hiszen az nagy mértékben a kutatók életkorának függvénye (a sok fiatal oktató pl. a pillanatnyi átlagteljesítményt rontja, holott pont ők a jövő kulcsa).

„Egy orvos ragaszkodjon a tényekhez, amit lát, amit mérni tud és ne ködös filozófiák alapján alkosson véleményt!”

Ebben egyetértünk.

„Lehet ragaszkodni makacsul ahhoz, hogy a vidéki orvosegyetemek ugyanolyan jók mint a SOTE”

Mivel semmilyen objektív és/vagy releváns adat nincs, amely alapján a SOTE kiemelkedne a többi közül, ezért nem csak lehet, hanem kell (kivéve persze, ha elfogultak vagyunk, de ezt te sem pártolod, mint írtad).

„meg hogy ezernyi mutató, érv, szempont és lista mind téved”

Nincs ezernyi mutató, érv, sem pedig lista.

„Ha nagyon akarod, vagy úgy érzed, hogy kell az egészséges önbecsülésedhez akkor aláírom, hogy a vidéki egyetemek ugyanolyan jók, mint a pestiek”

Én már elég sok mindent letettem az asztalra, így az önbecsülésem szempontjából teljesen midegy, hogy melyik egyetem mennyire jó (bármelyiken könnyen kapnék állást, de jelenleg jól érzem magam ott, ahol vagyok). Azt viszont nem szeretem, ha olyan adatok alapján próbálunk rangsorolni, amelyeknek semmi köze sincs ahhoz a dologhoz, amit eredetileg mérni szerettünk volna. Bár sajnos néha még nagy impaktú folyóiratokban is becsúsznak olyan cikkek, amelyekben nyilvánvalóan hibásan értelmezték az eredményeket. De mi azért próbáljuk elkerülni, ha lehet.

„de ez ideológikus jellegű megközelítés.”

Inkább az az ideologikus megközelítés, hogy egyesek a SOTE-t jobbnak hiszik a többi egyetemnél (anélkül, hogy bármilyen valódi érvet fel tudnának hozni a véleményük mellett), de ez pár elfogult ember véleménye, és nem több. Biztosan nekik is az önbecsülésükhöz kell.

„De a kérdés nem ez volt, hanem hogy hol könnyebb scl minősítésű diplomát szerezni.”

„Én a magam részéről ezt a vitát lezártnak tekintem.”

Ezt jól látod. Én is lezártnak tekintem, akkor remélem, hogy mindketten örülünk. Amúgy a kérdés eredetileg nem egy SOTE vs. vidék vita lett volna, mivel nincs okunk azt gondolni, hogy a képzés színvonala bármelyik egyetemen a többitől eltérő lenne. A kérdés arról szólt volna, hogy átlagban hol könnyebb jobb jegyeket kapni ugyanarra a vizsgateljesítményre.

„A második kérdés, hogy hol magasabbak az elvárások a számonkérésben. Ezt nehéz megmondani mert nincs objektív mérce”

Ebben is egyetértünk (és tulajdonképpen az első 2 válaszoló is ezt írta, nekik is köszönöm). Mindazonáltal remél(t)em, hogy valaki olyan is válaszol a kérdésre, aki átment egyik egyetemről a másikra, és megosztaná velünk, hogy melyiket találta nehezebbnek/könnyebbnek, valamint szerinte melyiken osztályoznak engedékenyebben. Mert sajnos ilyen válasz egyelőre nem érkezett, így még mindig csak a kb. 10 ilyen ismerősöm, a konkrét tapasztalatokkal nem rendelkező hozzászólók szubjektív véleménye, valamint az említett, minden szigorlaton jeles érdemjegyet kapó doktornő egyedi esete alapján tudok képet alkotni.