Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Magyar iskolák » Úgy érzem nem fogom tudni...

Úgy érzem nem fogom tudni befejezni a középiskolát, mit tegyek?

Figyelt kérdés
Ez egy hosszú sztori, megpróbálom röviden leírni. Általános iskolában imádtam a közösséget, a tananyag valamiért már ott sem érdekelt, inkább tanultam mást és foglalkoztam mással. Hatodikban nem sikerült a felvételi 6 osztályosba de 8.után felvettek nyelvi előkészítős gimibe. És hirtelen mégjobban befordultam. Az egész közeget utáltam, hogy mindenki másnak adja ki magát, hogy szivatják a gyengébbet stb. Már első félévben az alfahímek céltáblája lettem viselkedésem és hobbim miatt. Amióta élek nem bírom elviselni ha valakit megaláznak és eddig igyekeztem is segíteni azoknak akikkel ilyen történt, de hirtelen abban a helyzetben találtam magam, hogy engem aláznak meg és senki nem segít. A szüleimnek nem tudtam normálisan elmagyarázni mennyire rossz ez nekem így amikor nem bírtam tovább átmentem egy másik nyelvi előkészítős iskolába ahol ugyanazokat a nyelveket tanultam. Az-az iskola fokozatokkal rosszabb volt tanulás szempontjából. A legtöbben drogoztak, lógtak, le sem szarták az egészet. Bár az első gimiben szívattak és némelyik tanár sem szeretett, de legalább rávoltam kényszerítve a tanulásra. Ebben a második gimnáziumban valamennyire betudtam illeszkedni és jóban voltam iskolatársaimmal. De milyen áron? Engem is behúztak egy ilyen drogos társaságba és egyre kevesebbet jártam be iskolába, majd a következő tanév elején innen is eljöttem. A harmadik gimi egy alapítványi gimnázium volt ahol voltunk 12-en az osztályban. Itt már teljesen motiváció hiányában voltam, depressziós lettem valamilyen szinten, rossz volt a közérzetem. Eközben rengeteget veszekedtem itthon is ezek miatt. Szintén a hobbim miatt ami akkorra már a munkám lett iskola mellett az ottani igazgató megutált ugyanis nem tudott komolyan venni. Éppen ezért ki is pécézett magának amivel nem volt baj, mert tudtam kezelni. Tanév végére annyira nem éreztem magam jól abban a közegben, hogy elhatároztam, hogy magántanuló leszek, de az igazgató nem engedélyezte ezt, még úgy sem hogy tudatában volt a velem kapcsolatos dolgoknak. Így iskola helyettdolgozni kezdtem és azt a munkát választom amit az anyám és at igazgató sosem vett komolyan pedig sok pénz van benne. Így ki is maradtam két hónapot az iskolából, közben ment a munka, kerestem normális pénzt is, de nyár végére abba kellett hagynom ugyanis annyira elegem lett a napi szintű veszekedésekből, hogy nem tudtam koncentrálni rá. Elhatároztam, hogy erőt veszek magamon és megcsinálom az iskolát, nem törődök senkivel és semmi mással. 3. Tanévet az utolsó olyan gimiben kezdtem ahol volt még esélyem. Ha ezt eljátszom vége. Jól is ment minden, fogytam 13 kilót, a jegyeim elfogadhatók, bejártam, nem foglalkoztam senkivel. Viszont még mindig csak tizedikes vagyok és rohadtul olyan érzésem van mintha sosem lenne vége ennek az egésznek. Itt egy évvel fiatalabbakkal vagyok, nem buktam de nyelvi előkészítő miatt vagyok velük. A tudat, hogy már érettségizetnék és önhibámon kívül még mindig csak 10.es vagyok nagyon kiborító főleg, hogy minden egyes nap olyan bent mint egy rémálom nekem. Utálom. És nyilván nem lehet mindent a balszerencsére, családihelyzetre, igazgatóra kenni, mert nekem is nagy részem van abban hogy ez így alakult, ezt már lerendeztem magamban. Eljátszottam minden lehetséges variációval a fejemben. Ha kedvel az igazgató és megadja a magántanulói státuszt. Ha nem kezdem el a hobbim ami rámnyomja a bélyeget. Ha felvesznek 6 osztályosba. Ha anyám nem ragaszkodott volna a nyelvi előkészítőhöz... Sok minden történhetett volna, de úgy alakult hogy bármennyi erot is vettem magamon és próbáltam elfogadni az iskolát, élvezni, tanulni egyszerűen nem megy. Itt vagyok fél év után ugyanazzal a dilemmával mint egy éve. Nagyon rosszul érzem magam, mint itthon és iskolában egyaránt. Amit szerettem, a munkám abbahagytam az emberek nyomására, de úgy érzem nem fogom még két es fél évet kibírni... Mit tanácsolnátok? Bár ez egy elég komplex szituáció.

2016. jan. 18. 08:04
 1/10 A kérdező kommentje:
Hozzáteszem hogy mindezt abban a tudatban írom, hogy szerintem is nagyon sokat számít az iskolázottság és az érettségi. Tehát mindenképp szeretnék leérettségizmimmajd valahogy, csak nem hiszem hogy ilyen körülmények mellett képes lennék rá.
2016. jan. 18. 08:11
 2/10 anonim ***** válasza:
75%

Mi az a hobbi, ami ennyire nem szeret senki rajtad kívül?

Egyébként miért nem próbálod estin letenni az érettségit?

2016. jan. 18. 08:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim válasza:
100%

Ez majdnem olyan mintha a saját történetemet olvasnám.

Most nem fogom leírni,de a nagy vonalakban a lényeg:

9.-et egy olyan iskolába jártam ahova utáltam bejárni valamint a közösség is nagyon rossz volt.Ezután a 10.-et másik iskolában kezdtem ahol a közösség már jobb volt,de maga az iskola a tanárok az katasztrófa volt,minden reggel görccsel a hasamba indultam,hogy mi lesz,melyik tanár fog szívatni,stb...Nagy nehezen elvégeztem a 10.et,de mondom ez így nem mehet tovább,így lehetetlen eljutni az értségiig, ezek után amit én is valamint a szüleim is a legegyszerűbbnek,jobbnak láttak az az volt,hogy átiratkozok egy esti gimibe,ahol tényleg csak azt tanítják amit kell,nincs sok felesleges óra és egyéb hülyeség.

Hát megkel mondjam életem legjobb döntése volt.

Mióta idejárok mindenre van időm,normálisan megtudok tanulni mindent,a jegyeim is jók,mellet tudok dolgozni,amit itthonról csinálok mivel nekem is a hobbim a munkám(szabadúszó,freelancer.com)

Én csak ajánlani tudom az esti gimit, ott is ugyanolyan érettségit kapsz mint bármelyik erős gimnázium,amivel ugyanúgy tovább tudsz tanulni bárhol.

Nem tudom mi a hobbit,munkád de szerintem sémiképp ne hagyd abba, ne érdekeljen mások véleménye, bár tudom nehéz.De kitartást.

2016. jan. 18. 09:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
100%

Nem szokásom gyk-n tevékenykedni, de úgy érzem muszáj írnom, mert én is hasonló cipőben jártam, most már egyetemen tanulok és mindent értek miért így történt... :)

9.-ben még nem volt semmi probléma, szerettem a sulit, aztán 10.-ben elég sokat voltam beteg ősszel,és ez miatt sokat hiányoztam. Ez egyes embereknek 'nem tetszett' és elkezdték hangoztatni, hogy én nem is tartozom közéjük, nem is vagyok az osztálytársuk, színlelem a betegséget stb, aztán persze már semmi kedvem nem volt menni, és volt, hogy tényleg színleltem ennek hatására. Közben az is probléma volt, hogy általánosban én voltam a középpontban, szerettek az emberek, itt meg pont fordítva alakult, erősebb személyiségek voltak tőlem, elnyomtak. Második félévtől magántanuló lettem, szerencsére engedélyezte az igazgató, de mindenképpen visszaszerettem volna térni, egyrészt mert nem engedték volna, hogy otthon maradjak, másrészt az érettségire való készülésem szempontjából úgy hittem jobb lesz (aztán kiderült nem). 10.-ben már el is mentem az osztálykirándulásra, végig hallgattam a savazást, hogy mit keresek én itt, nem is tartozom ide, az otthon töltött idő közben meg is híztam picit, nem voltam túlsúlyos, de azért látszott mert alacsony vagyok, így újabb célpontot adtam a piszkálódásoknak. És akkor itt megjegyzem, hogy nem váltottam sulit, pedig kellett volna (kellett volna?), nem tudom miért, egyszerűen szerintem féltem, hogy máshol is ugyanez lesz pedig nem ez lett volna, mivel nem ilyen típus vagyok, akit csak úgy ellehet nyomni, kilehet cikizni, de tudtam ha visszavágok csak rosszabb lesz. Egyszerűen nem akartam újra ismerkedni, meg minden, teljesen reménytelennek tűnt, hogy engem bárki is szerethet. Szóval maradtam, és két éven át undorral mentem, nagyon sokat hiányoztam, mert ugye utáltam mindent, a tanárokat, az embereket (bár barátnőim voltak, és azóta is azok, mégsem vették az egészet olyan komolyan, mint én, bevallom nem is beszéltem erről nekik, nem akartam, hogy gyengének tartsanak, igazából nekik köszönhetem, hogy egy kicsi motivációm maradt), nem láttam értelmét az egésznek alig vártam, hogy vége legyen, számoltam vissza a napokat a nyári szünetig, aztán pedig a ballagásig. Az volt életem legjobb napja, szinte szabaddá váltam. Az érettségim persze nagyon rossz lett, újra is kellett mennem, egy évvel később egy tantárgyból, hogy felvegyenek valahova egyáltalán. Pontokkal csúsztam le akkor az egyetemről. Idén ősszel viszont elkezdtem, és nagyon örülök, hogy így alakult az életem. Most már tudom mivel szeretnék foglalkozni (12.végén soha nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki), nagyon örülök, hogy megismertem ezeket az embereket, akik most már az új közösségem és barátaim, és végre azt tanulom ami érdekel. Belegondoltam, ha nem így alakul a gimi, akkor én tök más ember vagyok most. Akkor egy olyan egyetemre járnék ahova nem is igazán szeretnék (lehet, hogy erősebb egyetem lenne, de semmiképp a jelenlegi), nem ismerném a mostani barátaimat, és nem lennék (ennyire) boldog. Mindezt ennek a borzalmas 3 évnek köszönhetem, amit el sem hiszem hogy túléltem, azóta is meglep, hogy egyszer sem buktam, hogy nem menekültem másik iskolába. Nem hittem volna, hogy ennyi rossz után ilyen jó jöhet, de bizony megérte szenvedni.

Bocsi, hogy ilyen sokat írok, de úgy érzem muszáj ezt megosztanom veled, hogy lásd, lehet most borzalmasan szar az életed, de egyszer még tökéletes is lehet! Fejezd be a sulit, ne vándorolj iskolából-iskolába, mert úgy csak húzod az időt és még rosszabb lesz! Próbálj megragadni egy helyen, még az is lehet, hogy élvezni fogod, de azt sose felejtsd el, hogy egyszer majd jobb lesz, sokkal jobb! :) Velem elakarták hitetni, hogy ronda és buta vagyok, hogy nem érek semmit, ne hagyd,hogy veled is ezt tegyék. Nem tudom mi az a hobbi ami miatt cikiznek, de ilyen emberekkel nem érdemes törődni. Tudom, hogy nehéz, de hidd el sikerülni fog... A mai világban a diploma is alap, nemhogy az érettségi, szóval muszáj befejezned, ha szeretnél sikeres lenni az életben.

És soha ne felejtsd el: MINDEN OKKAL TÖRTÉNIK! Én sem hittem eddig benne, de minden egyes kis történésnek hatása van a jövődre, és minden úgy alakul ahogyan alakulnia kell. :)

2016. jan. 18. 09:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
100%

Még annyit, hogy persze az esti is opció, ahogy előttem is írták, ezt te döntöd el. :) Végülis lehet, hogy jobban fogod bírni, ha tényleg annyira rossz a helyzet. A lényeg, hogy ne növeld a gimi hosszát tovább, szóval próbálj megmaradni egy helyen, bármi áron.

Sok kitartást kívánok! :)

2016. jan. 18. 09:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:

Kezdjük rögtön azzal, hogy mi az a katasztrofális hobbi amit utál rajtad kívül mindenki, ami miatt tönkrement az életed stb.?

Ezt lehet le kellett volna írnod, legalább egy szóban.

Nekem is van egy hobbim amit igazából senki nem szívlel, mert időpocséklásnak tartják, stb. De épp ezért nem hirdetem.

Egyébként én is az esti gimit ajánlom, vagy a levelezőt, levelezőn tudsz tanulni és dolgozni együtt, így lesz pénzed elköltözni otthonról(talán), hde ha egyedül nem megy akkor menj olyan albérletbe ahol többen laktok együtt és együtt fizetitek a rezsit.

Így megszabadulsz az otthoni zajtól ezenkívül kevesebb stressz nehezedik rád.

De a hobbira azért kíváncsi lennék. Nem tudom mi lehet az, de ne hagyd abba!

Sok sikert!

2016. jan. 18. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
0%
Mindent leírtál, csak a lényeget nem. Lehet nem véletlenül nem szerettek mindig az iskolában. Lehet hogy a többség kretén, de azért mindenhol szokott találni az ember magához illő társakat. Vagy ha csak a "hobbidról" tudtál beszélni állandóan, amit nekünk nem sikerült elmondanod hogy mi, nem csodálom, hogy megutáltak. Egyáltalán miért kell elmondani, ha tudod, hogy mást nem érdekli vagy zavarja?
2016. jan. 18. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 A kérdező kommentje:
Akkor leírom nagyvonalakban a hobbim. Videókat készítettem internetre melyeknek nagy nézettsége lett idővel és sok munkával és rengeteg követőm lett vele, mindez már 15 éves koromban. A környezetem ezt annyira nem szívlelte, mondván megváltozott tőle a viselkedésem, de egyszerűen csak szerettem csinálni. Az iskolában nem mindig utáltak, ahogy írtam általánosban imádtam az osztályom és ők is engem. Gimnáziumban a kinézetem miatt kezdtek csúfolni eleinte melynek hatására kezdtem egyre jobban a videózásra és arra koncentrálni, hogy bebizonyítsam azoknak akik szívattak, hogy van akit igen is érdekel a véleményem.
2016. jan. 20. 02:47
 9/10 A kérdező kommentje:
Nem mondtam el senkinek a hobbim és nem hirdettem, az emberek maguktól találtak meg.
2016. jan. 20. 02:49
 10/10 anonim válasza:

3-as vagyok.

Ez de jó már,hogy te is készítesz videókat.

Szabadúszói munka mellet én is videózok,igaz,hogy csak 4300 feliratkozóm van és ebből az egészből még csak havi 50-100$ jön de idővel talán nekem is több lesz,de mindegy is mert mellette ott van a freelancer.

Amúgy nem is értem,hogy ez miatt mi a fenéért kell csesztetni a másikat,ez már az ő szegénységi bizonyítványuk.Nem tudom mennyit keresel jelenleg vele,de kívánom,hogy érd el a havi akár több ezer $-os szintet és nyomd a pofájukba a fizetési bizonylatot,hogy heló "barátaim" ti ennyit soha nem fogtok keresni egy hónap alatt,ráadásul otthonról :)

Egy jó tanács,nem tudom,hogy adózol-e utána de ha nem akkor tudom ajánlani a KATA-s adózási formát.

Nehogy téged is megbüntessen a NAV. Elég kemény büntetéseket tudnak kiszabni :(

2016. jan. 20. 08:02
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!