Mennyire életképes a filmtörténeti és filmelméleti szak?

Egyszerűen nem értem az ilyen kérdéseket. Ha érdekel egy terület, foglalkozhatsz vele bármikor. Persze akár dolgozhatsz is azon a területen. De ha fogalmad sincs, hogyan dolgoznál azon a területen, mégis mi a fenének tanulnád az egyetemen, ha nem csak kedvtelésből végeznél egyetemet, hanem hogy dolgozz is a végzettségeddel? Ha ennyire tanácstalan vagy, maradjon meg hobbinak, és keress egy másik szakot, de előtte döntsd el, mit dolgoznál. Az egyetem első sorban nem arról szól, hogy a hobbinknak éljünk.

Ne a gombhoz keress kabátot: ne azért menj egyetemre, hogy utána évekig azon rágódj, mégis mit tudsz dolgozni majd vele.

Őszinte leszek, a filmkritikusi végzettséggel önmagában nem sok mindent tud kezdeni az ember. Írhatsz tízezer tanulmányt, dagaszthatod a publikációs listáid, de ebből felkopik az állad. Sok helyen nem fizetnek az írásokért mert te neked, úgymond megtiszteltetés hogy egyáltalán referenciát szerezhetsz.

Esetleg maradhatsz az egyetemen/főiskolán ha elég jó vagy ott lehetsz később óraadó, amennyiben kibírod a tanszék nyomását.

A filmbizniszhez ettől még nem kerülsz közelebb mert nem szerzel gyakorlati tapasztalatokat, és a végén max elmehetsz a mekibe.

Azt nagyon jól látod hogy hirtelen tömve lett a filmkritikusi piac. Pár moziajánló szerkesztő hirtelen kritikussá avanzsálta magát és ontják a hülyeségeiket a neten.

Nem csoda hogy Gergő és a Peti egy kamerát fogva bohóckodik, így tudják közelebb hozni a generációnkhoz a vizuális bírálatot (bár elég felszínesek), száraz rizsa helyett. Bár a videobloggerezés egy másik műfaj, nagyon elhivatottnak kell lenni ahhoz hogy egy filmkritikusra legalább feleannyira figyeljenek mint mondjuk ő rájuk.

Szerintem nézz jobban szét még a filmes szakterületeken, van még időd.

Egy filmkritikus előtt azért ne ilyen példákat hozz fel, mint Dancsó Peti, Puzsér és a számomra ismeretlen Szirmai Gergely. Ők csak egyszerű bohocók.

Egy filmkritikus szakma nem annyiból áll, hogy egy filmre azt mondod rossz és kész. Ott kőkeményen meg kell indokolni miért rossz, ami nem a történet elemzéséből merül ki, mint sokan hiszik. Nézned kell, hogy jól használták-e a különböző plánokat, kameramozgást, stb. Főleg nem elpoénkodva, mint ahogy a példáid teszik a nézetségért. Ez olyan, mintha egy étteremkritikus az étel értékelése helyett a tányérról írna kritikát.

A Filmtörténeti és filmelméleti szakma meg soha nem volt életképes. Ez az ilyen tipikus alibi egyetemi szak. Médiában akarsz dolgozni akkor vágó, operatőr, stb-ben gondolkozz, ne ilyenekben, mint föltörténeti és filmelméleti szak.