Kinek a hibája, ha egy iskolában félévkor a diákok fele legalább egy tárgyból megbukik? (Folytatás lent)
Ez még 10 éve történt az akkori középiskolámban, amikor félévi bizonyítványosztás volt. Azon a napon az iskolarádióban az igazgató mondta hogy rettenetes teljesítmény az, hogy a diákok fele valamelyik tárgyból bukásra áll illetve negyedük kettőnél több tárgyból bukott meg.
Ami teljesen jogos volt szerintem, mert az az iskola, részben amolyan gyűjtősuli volt, "szakközép és gimi" volt, de a szakközépbe és szakiskolai osztályba olyan emberek kerültek, hogy a 8 általánost sem nézné ki belőlük az ember.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha ilyen mértékű a bukás, az vajon tényleg csak a diák hibája-e? Miért van az, hogy a szakképzést ennyire elrontották?
Várom a válaszokat és a tapasztalatokat a témával kapcsolatban.
Egy tanév erejéig volt szerencsém szakközépiskolában-szakiskolában tanítani, hát minden tiszteletem azoknak a tanároknak, akik évtizedekig tanítanak ezeken a helyeken és próbálnak tudást verni a gyerekek fejébe.
Akik ilyen iskolába járnak, azok valószínűleg teljesen motiválatlanok, otthonról sem kapják a megfelelő hátteret, nem lehet a tanártól elvárni, hogy szinte felnőtt kamaszokat a szüleik romboló munkáját helyrehozva átneveljenek.
Az ilyenért főleg a szülő a hibás, hiszen az a nevelés (vagy épp annak hiányának) követkeménye, ha egy gyerek elkallódik, nem lehet motiválni.
Én mérnök-tanárként dolgozom egy pesti szakközépben. Szakmai informatikát tartok. Összetett kérdés.
Az, hogy a diákok fele valamilyen tantárgyból megbukik az nagyon egy komplex dolog. Ami tény, hogy 9. osztályban mindig nagyobb a bukási arány, akkor illik kiszórni az embereket. Tanárként tudom, hogy már 9.-ben eldől, hogy kinek lesz érettségije és kinek nem, ez már akkor tökéletesen látszik.
Azt gondolom, hogy elsősorban a szülő hibája, másodsorban a diáké, aztán még arra a tanár rátehet egy lapátra.
A dolog ott kezdődik, hogy szülőként figyelek a gyerekemre, és ha bukásra áll, akkor teszek érte, hogy ne bukjon meg, vagy segítek neki, vagy elviszem magántanárhoz, vagy csak egyszerűen elbeszélgetek vele, hogy ez figyelj, így nem lesz jó. Ez a szülő felelőssége és nevelés kérdése, de a diák is tehet róla.
Első órán mindig megkérdem a diákoktól, hogy lehet-e őket felnőttként kezelni, eddig az összes osztály igennel szavazott. Ha ők felnőttek, akkor viszont felnőttként kell felelősséget vállalni. Az iskola az ő munkahelye, ha nem dolgozik, akkor elválnak útjaink.
Tanárként, megközelítve, pedig kifejthetem, hisz azért ritka, hogy tanár válaszol. Gondolom a diákok is elgondolkodhatnak, hogy mi jár a tanár fejében. Lássuk. :)
A tanár rátehet egy lapáttal, saját magamról tudok nyilatkozni. Azt gondolom, hogy az első órán sok múlik, első órán mindig mindent meg kell beszélni. Mit várok el, mik a szabályok, mi a cél és társai. Nem szoktam zsákba macskát árulni és leckét sem adok, egyik napról a másikra, vagy ha igen akkor nem ellenőrzöm le, mert az ő érdeke, hogy megcsinálja, engem meg csak a TZ és a beadandók érdekelnek. A TZ mindig egy héttel előre be van jelentve és közlöm a témaköröket. Röpdolgozat nincs. Hülyeségnek tartom, nem ellenőrzöm, hogy tanul-e minden órára, azaz ő dolga, megvan a határidő, addigra kell tudni. A beadandókra mennyiségtől függően adok rá időt. (pl.: 10 oldalas, 12 pt T.N. Roman betűtípussal írt beadandóra egy hét van. 30 oldalasra 1 hónap). Szóbeli felelés csak is bejelentésre, és az is már egy héttel előre. A TZ-k több oldalasak, 60%-tól adom a kettest. Puskázni nem szabad, ezt már az első órán közlöm, aki mégis, az négy-öt egyessel gazdagszik. Egy a puskázásért, egy-kettő a dolgozatra (a TZ duplán számít), egy azért mert hülyének nézett és egy pedig a következő órai felelése, elméletileg megvan az esélye a kettesre, gyakorlatilag nincs, olyat kérdezek, hogy ne tudja. Egy évben átlagban 20 jegy születik, ha egyszer puskázik, akkor még akár 4-se is lehet év végén. Az órán lehet nálam enni, inni, figyelni sem muszáj, de egy szabály van. Csöndben kell, hogy legyenek. Ennyi. Aki nincs csöndben azt kiküldöm az óráról és jövő órán felelésre számíthat.
Azt hiszem érzékelhető, hogy én felnőttként kezelem őket. Nem bántom őket, nem piszkálom őket, nem érdekel hogy mit csinálnak évközben, viszont amikor dolgozat van akkor kérek, amikor pedig beadandó van, akkor terjedelmeset kérek. Az én oktatásom inkább hasonlít az egyetemire, csak sokkal könnyebb. Valaki tud bánni az önállósággal, valaki nem. Valaki tovább megy, valaki megbukik. Ilyen az élet.
"Egy a puskázásért, (...) egy azért mert hülyének nézett"
És nyilván a tanár úr / hölgy tisztában van azzal, hogy osztályzat nem lehet fegyelmezési eszköz. És ehhez tartja is magát, ahogy látom. Ugye?
Kedves hetes!
Az ötös válaszoló vagyok.
Fel lehet fogni fegyelmezésnek is, de mint írtam is én felnőttként kezelem a diákokat. A felnőtt, való életben, ha csalsz, ha a megbeszéltekhez nem tartod magad, akkor annak külön következményei lesznek. Azt gondolom, hogy az adott egyes magáért a puskázásért teljesen fair dolog, ha én betartom a játékszabályokat, akkor ő is. Aztán, hogy azért mert, ő hülyének nézett, azért egyest adni az mennyire jó pedagógiailag az más kérdés. Ezen felül én azt gondolom, hogy teljesen humánusan járok el (évente max. 2x kell megtenni ezt, utána már nem mernek próbálkozni), amikor eljárok. Egyik kollégám mesélte, hogy kőzettanból puskázott és lebukott, ezért bezárták a terembe és volt pár órája, hogy az összes kőzetet megtanulja, különben kirúgták volna az egyetemről, igaz a kolléga már nem mai darab, pár éve van a nyugdíjig, de ezt a szigorú rendszert én a közoktatásba is bevezetném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!