Ha egy orvos csinál másoddiplomát, szerintetek hülyeség azt pszichológia szakon megcsinálnia? Orvos-pszichológus párosítás?

A megfelelő kommunikáció elsajátításához nem kell pszichológia szak. De mondjuk szerintem egy pszichoterapeuta képzés nem hülyeség, csak drága. Most, hogy a pszichoterápiákat tanultam pszichiátria vizsgára, el is gondolkodtam rajta, hogy szívesen csinálnék én is ilyesmit:) Szomatizációs kórképek minden területen előfordulnak, szóval annak azért hasznát lehetne venni. Emellett még a dietetikának látnám értelmét második diplomának, valamint ha valaki igazságügyi orvosszakértő akar lenni, akkor a jognak.

Biológia szaknak szerintem semmi értelme nincs orvosi után, főleg akkor, ha valaki klinikai orvos akar lenni. Ha kutatni akar, akkor esetleg a molekuláris biológia még oké.

Orvosi után eléggé ezotéria lesz a pszichológia.

Jobban járnál valami természettudományosabbal, mint egy bölcsésszel, bár ha van ideged, és időd hozzá persze egy pszichológia dipinek a betegek szempontjából többet érnél, ha olyan területen akarsz orvos lenni.

Mert nem annyira alapos. Amikor én tanultam utána (több dipit is szereztem), akkor vettem észre, hogy túl sok bölcsészet van benne, és ez engem elégé zavart. Sok volt a beszéd, és kevés a tény. Hiába tartották be a szabályokat a különböző kutatásoknál, akkor is hiányérzetem volt. Soha nem volt kerek a történet, mindig hiányos volt, és a hézagokat minden tanár máshogyan töltötte fel, egészítette ki. Talán a csapongás a legjobb szó rá, tehát csapongó volt számomra. Ezzel szemben az orvosi komplexebb volt, kerekebb, jobban össze álltak a dolgok.

Ez nekem az ezotériához tolta, sőt sokszor élettani tárgyi tévedéseket- pontatlanságokat vettem észre az oktatónál is, illetve a tankönyvekben, így hitelét vesztette sok terület.

Annyit hozzáteszek, hogy miután háziorvosként csináltam (szakirodalmat nyomon követő), ezért volt időm is átrágni a dolgokat, és lehet ez is gond volt. Utána olvasgattam, és az én fejemben már egy más tudományos rendszer alakult ki, amibe nehezen idomult ez.

Mondjuk a biológus dipi megszerzésénél nem volt ilyen érzésem, és egyszerűen élveztem mindent, amit ott hallottam. Egyszerűen elámultam a biogeográfiától, vagy az evodevótól, vagy hidrobiosztól stb stb olyan komplex, összefüggő, logikus volt, kicsit bántam is, hogy nincs keletje az országban az ilyen kutatóknak, pedig ezért megérte volna pályaelhagyónak is lenni (:

Érdemes először jól körüljárni, mi is PONTOSAN a célja az ismerősödnek, illetve van-e lehetősége állami képzésre bejutni pszichológiára. Sok évről és pénzről van szó. Vannak a betegekkel való munkára célzottabban ráálló képzések is. Orvosként pl. mehet az ismerősöd egyből pszichoterapeuta szakképzésre. Az három éves, olcsóbb, mint a pszichológus képzés, és egyből klinikai ismeretekkel indítanak, egy év után terápiás alapismeretek jönnek, kötelező esetvezetéssel. Egyből két módszert is tanulhat, a rövid, dinamikus terápiás irányút, illetve a kognitív irányút. Önismereti, szupervíziós és elméleti blokkot tartalmaz. Az alap pszichológusképzésből mindez, ilyen szervezettségi szinten hiányzik.

Aztán ott van a SASOK, a hipnoterápia alapját is képező kommunikációs ismereteivel.

Illetve a hipnoterápia önmagában is elérhető orvosoknak. A népszerűsége miatt drágább, de még mindig olcsóbb a pszichológusképzésnél. A SASOK-kal együtt a szuggesztív kommunikációt, illetve a kommunikáció betegekre ártalmas formáinak kiszűrését (is) tanítják, és miután egyetlen szó is lehet szuggesztió, nem érdekes, mennyi idő van a betegre.

Minderről ugyanúgy tanulhat az ismerősöd az egyetemen is, azonban kevesebb óraszámban, és több más tárgyat is le kell gyűrnie, mire odáig eljut. Kevesebbért több időt tanulni, hát, nem tudom. Ezért lenne jó tudni, mit is szeretne pontosan, nehogy ráfizessen.

Ugyanis, ha csak nem akar terápiát csinálni, felesleges külön általános, szociál-, személyiség-, fejlődéspszichológiát tanulnia három évig. A három év végén nehéz összerakni egy olyan tudáshalmazt, amit gyakorlatban is lehet használni. Szemben mondjuk a pszichoterapeuta képzéssel, ahol klinikumban is használható tudást már az első évben kap. Az egyetemen talán olyan negyedévben engedik először, istenigazából beteg elé, hogy használhassa a tudását. Nem mindegy.