Az egyetemeken mennyire nézik ki a beszédhibás embereket?

Én is dadogok olykor, vagy sokszor belekeveredek pl. egy-egy mondatba. A társaim megszokták.

Van egy srác a szakunkon, ő hadar és szintén dadog (sokkal jobban, mint én), főleg ha stressz helyzetben van. Sokszor vissza kell kérdeznem, mert nem értem, de ettől még nem bántja senki.

Az alapképzésen az egyik évfolyamtársam nyitott szájpadlással született, ezáltal durván orrhanggal és torzítottan beszélt mindig. Az első fél-1 év volt fura. Sosem cikiztük, utána pedig megszoktuk és igazából mindig megértettük mit szeretne, pedig neki tényleg durva beszédhibája volt, a tanárok is nehezen értették.

Szerintem ez már egy olyan társaság, ahol normál fiatalok nem kötnek egymásba ilyesmik miatt. Lehet, hogy a haverok majd egyszer-kétszer ugratnak vele, de alap helyzetben ilyen miatt senki nincs kinézve.

Most mesterképzésen a kolinkban pl. lakik egy bsc-s fél lábbú srác. Autóbaleset következtében amputálni kellett az egyik lábát, mankóval közlekedik. Senki nem veti meg. Aki nem a homokba dugja a fejét, az segítően áll hozzá inkább, mint hogy elítélné bármiért is.