Létre lehetne-e hozni, az Orbán Viktor-féle szuperegyetemet?

Mi az különbség egy elvi szuper-elitegyetem kutatókarának tudományos intézete és egy MTA kutatóintézet között? Pláne, ha az ott kutatók úgyis oktatnak az egyetemen is?

Miért legyen valami külön, ha integráltan is lehetne? Miért kell külön gazdasági hivatal, bérszámfejtés, gondnokság (stb), mikor azt elláthatná egy szuperegyetemi integrált kiszolgálóegység is. A felszabaduló pénzt közvetlenül a kutatásra lehetne költeni.

Az MTA kutatóhálózata egy történelmi esetlegesség miatt (sztálinizmus, szovjet-minta) van most külön az egyetemektől.

(AZ MTA-nak tudósok független egyesületének (Tudós Társaságnak) kellene lennie, ahogyan a Royal Society vagy bármelyik nyugati tudományos társaság működik. E helyet jelenleg tudományügyi hivatalként, pénzelosztó központként, lobbista kváziminisztériumként működik. Szerintem ez nem ideális, és nagyon pénzpazarló megoldás, ráadásul az uram-bátyámkodás melegágya.)

Az MTA tényleg kiemelkedő grémium volt a háború előtt és lehetne a jövőben is, de jelenleg szerintem jogilag is rögzített szereptévesztésben van. Egy tudományos köztestületnek nem kellene (nem szabadna) kutatóintézetek és kutatócsoportok fenntartójának lennie, továbbá nem szabadna a gyakorlatban tudományos fokozatként funkcionáló címeket adományoznia. A tudományos fokozatok és minősítések (BSc, MSc, PhD, habilitációs oklevél, illetve professzori és díszdoktori címek) odaítélése egyetemi feladat, a kutatóintézetek és kutatócsoportok helye pedig az egyetemeken van. A jelenlegi akadémiai címek (DSc, CMHAS, MHAS) csak zavart okoznak a rendszerben és nemzetközi környezetben értelmezhetetlenek is.

Az MTA a szovjet rendszer előtt az volt, aminek ma is lennie kellene, tudományos társaság. Nem több, de nem is kevesebb. Ma több is, de kevesebb is ennél, hiszen a lobbitevékenysége és a belső és külső függőségi viszonyai miatt független véleményformáló testület -- és a "nemzet tanácsadója" -- szerepét hitelesen nem tudja betölteni.

MTA csak egy van és annak nem szabadna megjelennie a tudomány piacán, a szervezetek versenyében, hanem felette kellene, hogy álljon, hogy komolyan vehessük a megnyilatkozásait és azok valóban tudományos és ne politikai jellegűek vagy érdekektől befolyásoltak legyenek.

Az MTA kutatóintézeteit és kutatócsoportjait véleményem szerint a földrajzilag és szakterületileg hozzájuk legközelebb álló integrált állami egyetemek megerősítésére kellene felhasználni, egyszerűen integrálva azokat az egyetemi szervezetbe. Ezzel az egyetemeket szakmailag, személyzetileg és pénzügyileg is megerősítenénk az MTA-t pedig megszabadítanánk azoktól a terheitől, amelyek köztestületkénti működését akadályozzák.

Az egyetemekből tényleg sok van, ezek számát szintén egy eddiginél hatékonyabb területi alapú integrációval lehetne csökkenteni, ésszerűsíteni (Elsősorban Budapesten és a Közép-Magyarországi Régióban, mert vidéken jobb már a helyzet.) Inkább kevesebb, de jobb színvonalú és nagyobb egyetem legyen.

Fontos továbbá, hogy az ily módon megerősített és integrált nagy egyetemek visszakapják régi rangjukat. Azaz ne nagyranőtt diákok középiskolái, hanem olyan tudományos kutatóintézetek legyenek, ahol maguk a hallgatók is a szakmai munkába bekapcsolódva kapják meg tudományos kiképzésüket.

Ekkor lehetnek a tudomány és a kultúra fellegvárai, ugyanakkor a gazdaság, az innováció, a kutatás-fejlesztés motorjai is.

14-es válaszára reflektálva:

Kétségtelen, hogy az akadémiai címeknek van motiváló hatása, de sajnos nem tudományos eredményekre, valódi tudományos teljesítményre sarkalja a kutatókat, hanem akadémiai kapcsolatrendszerek fejlesztésére, pályázatok elnyerésének trükkjeire, tudománypolitikai és nagypolitikai szerepvállalásra (...) ami rendkívül hátrányosan hat magára a tudományra.

Mindenki mindenkiről tudja, hogy szakmailag mit ér, de nem ez számít.

Az akadémiai címeknél (DSc-vel kezdődően) olyan eljárási szabályok vannak, amelyek bizottsági és osztályszintű titkos szavazásokat tartalmaznak, méghozzá gyakorlatilag ügydöntő jelleggel.

Akkor mondhatnánk, hogy a valódi tudományos eredmények számítanak, ha a címek kizárólag az MTMT-ben rögzített és ellenőrzött publikációs és idézettségi teljesítmények és esetleg még egyéb objektív módon értékelhető fejlesztési eredmények (szabadalmak, elismert fajták...) pontszámai alapján automatikusan lennének odaítélve, legfeljebb etikai vétójogot biztosítva a bizottságoknak, de azt sem indoklás nélkül.

Ameddig a különböző akadémiai testületekben folyó urambátyámkodás és tudománypolitikai lobbyérdekek mentés történik az értékelés (ennek eszköze a folyosói magánbeszélgetéseket követő titkos szavazás), addig ezek a címek nem a valódi tudományos értékteremtésre motiválnak.

Nos, ami az MTA motiváló hatását illeti bizonyára sokan hallottak a teológus tűzoltó tábornok esetéről, aki matematikai halandzsával (mindennemű tudományos teljesítmény nélkül) lett az MTA doktora 2009-ban.

[link]

Tudományos "teljesítménye" az MTMT alapján, jól áttekinthető. Egyetlen nemzetközi impact factoros publikációja sincs, tudományos műveinek idézettsége az egész életművére 10 alatt van.

Azt hiszem ez az egy eset is elég ahhoz, hogy megmutassa, miért kell az MTA címadományozási mutyijától és egyáltalában az MTA urambátyám-maffiától sürgősen megszabadítani a tudományos közéletünket.