Létre lehetne-e hozni, az Orbán Viktor-féle szuperegyetemet?

1-es, egy kicsit el vagy tájolva :D Amiket írtál, azok a közoktatásra érvényesek, nem a felsőoktatásra (bár nem tudom, hogy a kollégiumokban hogyan/honnan főznek). De ettől függetlenül igazat adok neked.

Már manapság is van 2, azaz 2 darab egyetem, ami benne van a TOP500-ban; az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME). Ha ezeket az egyetemeket (és még mellé másokat is) összegyűrnának egy "szuperegyetem"-mé, akkor vajon az oktatás színvonala változna (javulna)? Én úgy gondolom, hogy nem, de javítsanak ki a hozzáértők.

Tehát teljesen felesleges egy "orbánista centralizált" felsőoktatási intézmény. Legalábbis abból a szempontból, amit te kérdeztél, mindenképp.

Elvileg igen, de ehhez nem elég erős a Viktor, még kétharmaddal sem. Túl nagy lenne az akadémiai lobby és a rektorok ellenállása.

A következő lépéseket kellene megtenni:

1.Ki kellene válogatni a Budapesti és Pest-megyei egyetemek legjobb kutató-karait és le kellene vagdosni róluk az integrációban rájuk tapadt gyenge intézeteiket, volt főiskolai karokat.

ELTE-ről: TTK, BTK, ÁJK, IK;

BMGE-ről: VIK, VBK, TTK, GPK, ÉPK,

SE-ről: ÁOK, FOK, GyTK

SZIE-ről: ÁOK, MKK

2. Az MTA-ról le kellene választani az akadémiai kutatóintézeteket és kutatócsoportokat, amelyek Budapesten vagy Pest-megyében vannak.

3. Elő kell venni azokat a jelenleg független közgyűjteményeket, ahol komoly tudományos munka folyik: pl. Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Természettudományi Múzeum.

4. Fentieket egyesítve létre lehetne hozni egy olyan elit kutatóegyetemet, amelynek nemzetközi kapcsolatai vannak, ahol egy hallgatóra minél több minősített oktató esik, ahol komoly doktori iskolák szervezhetők.

5. Az oktató és kutatómunka szakmai felügyeletét, minőségbiztosítását MAB által akkreditált Doktori Iskolák, akkreditált törzstagjainak tanácsára kellene bízni. (Ezeknek jelenleg semmilyen szerepük nincs pedig ők a legmagasabb szinten elismert oktatók.)

6. Az így létrejött szuperegyetem oktatói karát meg kellene szűrni az MTMT-ben megtalálható tudományos teljesítménymutatók alapján és csak a jókat engedni vezető pozíciókba.

7. Objektív és automatikus előléptetési rendszert kell bevezetni, világos szabályokkal és mindenféle bizottsági titkos szavazás nélkül. A megüresedett álláshelyeket valóban nyilvános pályázatokkal kellene betölteni, ahol a pályázat szövegében már meg kell határozni egy objektív értékelési rendszert és ennek megfelelően a legtöbb pontot elért pályázó legyen a győztes, megint csak mindenféle titkos szavazás és uram-bátyámkodás nélkül.

8. Az oktatóktól el kellene várni egy évente meghatározott számú és meghatározott színvonalú rendszeres tudományos publikációs tevékenységet, a hetenkénti óraszámukat viszont 4-6 órában kellene maximalizálni, hogy óráikra fel is tudjanak készülni.

9. Nagy kurzusválasztékot és sok szabadon választott tárgyat kellene előírni kreditrendszerrel, hogy érvényesülhessen a szabad tanárválasztás és így az oktatók között verseny legyen. A vizsgáztatást viszont a tárgyaktól független szigorlatokban bizottság előtt, nyilvánosan kellene szervezni.

10. A kurzusokat minél nagyobb számban angolul is meg kell hirdetni és a képzésekről komoly, részletes angol nyelvű honlapokon kell tájékoztatni a külföldi érdeklődőket.

11. Helyre kellene állítani a régi mester-tanítványi láncolatot oly módon, hogy a tantervekben a jelenleginél sokkal nagyobb teret kellene adni a témavezető által irányított kutatómunkának (szakdolgozat, diplomamunka).

12. A számtalan tanszék helyett nagy koordináló intézetekre van szükség, és azon belül pedig professzúrákra és docentúrákra, ahol 1 vezető oktató a saját tanítványaival (posztdoktorok, doktoranduszok, diplomamunkázó hallgatók) és legfeljebb 1 segédszemélyzettel (asszisztens, titkárnő) dolgozik egyetlen szűkebb kutatási területen.

13. Az egyetemen professzionális menedzsmentre van szükség, amit csupán felügyel a választott rektor, vagy a választott testületek. Nem az oktatóknak és kutatóknak kell gazdasági és technikai kérdésekkel foglalkozni, az ő dolguk csak az, hogy megmondják mire van szükségük a munkájukhoz.

A 4. válaszoló észrevételére reagálva: én úgy gondolom, hogy az élvonalbeli tudományos kutatás helyszíne szinte mindenhol a világon az egyetemeken van.

Csak kiemelkedő alapkutatás eredményezhet kiemelkedő egyetemeket. Nálunk sok kiváló kutató akadémiai kutatóintézetekben dolgozik elvágva a hallgatóktól, akikből az utánpótlás képződhetne, ez így nem ideális (és a világ nyugatabbi felén nem is így működik).

Ugyanakkor az egyetemi oktatók jelenleg túl sok órát tartanak ahhoz, hogy érdemben és naprakészen felkészülhessenek az óráinkra. (Elfőiskolásodtak egyetemeink.)

Továbbá jelenleg egy egyetemi oktatóra túl sok hallgató esik rájuk ahhoz, hogy magas szinten foglalkozhassanak velük és a velük közös kutatómunkával. Ha nincs egyéni képzés, nincs erős mester-tanítványi kapcsolat az oktató-kutatók és hallgatóik között, akkor abból sohasem lesz elitegyetem.

Még egy reakció a 4. válaszoló másik feltevésére.

Én elvileg egyetértenék azzal, hogy a teológiai képzés is legyen része az Universitas-nak, hiszen a műveltség fontos része, ahogyan a magas szintű művészeti képzések is. A teológiával az a baj, hogy a teológiai képzések jelenleg egyház- és vallásfüggőek. Nyilván egy állami egyetemen nem nyithatunk csak katolikus vagy csak református vagy csak buddhista, vagy csak hindu vagy csak judaista vagy csak mormon (...) teológiai kart, összehasonlító felekezetfüggetlen teológusok pedig nincsenek, így ez nehéz dió lenne, nem is igazán állami feladat.

A művészeti egyetemeink közül több nagyon magas színvonalú, így ezek integrálhatók lennének, csak velük meg az a baj, hogy nagyon speciális a működésmódjuk, hagyományaik.