Butának érzem magam a szakomhoz. Tényleg az lehetek?
Most végeztem el a másodévet orvosin, de nem éppen a legfényesebb eredményekkel, közben azt látom, hogy sokan szinte megerőltetés nélkül viszik haza a jó jegyeket. Sokat tanulok, próbálok nem lemaradni az anyaggal, de valahogy mégsem megy úgy, ahogy szeretném. Tudom, hogy vannak még nálam is kevésbé "szerencsések" akik már az én jegyeimnek is örülnének, de ez nem vigasztal, csak még pluszba szégyenlem is magam, hogy nem örülök legalább annak, ami megvan. Ráadásul volt már arra is példa, hogy míg én komolyan tanultam egy vizsgára, más meg tanult egy fél napot, ő jó jegyet kapott, én meg örülhettem, hogy átmentem egyáltalán.
Nem szeretném ott hagyni a szakot, ezzel szeretnék foglalkozni, de félek, hogy ha elvégzem, rossz orvos lesz belőlem. De lehetséges, hogy tényleg buta vagyok hozzá?
Sokszor az a baj, hogy hiába értem, amit el kellene mondani, nem tudom úgy elmagyarázni, ahogy kellene.
Könyvtárban szoktam tanulni, mert ott nem nagyon vonja el a figyelmemet semmi.
Viszont könyvtárban nem lehet hangosan tanulni:)
Nekem a hangos tanulás vált be, akkor tényleg úgy mondom fel, mintha valakinek előadnám.
Esetleg tényleg kérd meg egy ismerősöd, hogy felmondhasd neki az anyagot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!