"Úgysem fog kelleni. " (tantárgyakra mondják ezt). Mit gondoltok erről, mennyire jogos?

Én azt gondolom, hogy nagyon csúnya a mondat nyelvtanilag.

Ezen kívül meg azt, hogy aki így gondolkodik, az hülye marad, saját szegénysége, nem az enyém.

Úgy le fognak pontozni most, hogy ihaj:

Vannak felesleges tárgyak. Miért kell végzősként éneket tanulnom? Ha egyetlen hasznos alkalmazását meg tudja valaki mondani a kistercnek, én azt mondom megéri tanulni.

Miért fontos, hogy ki volt Balassi felesége? Miért kell tudjam, hogy mikor született? Miért kell ismerjem egyáltalán a költészetét, ha nem értek vele egyet. Miért kapok egyest, ha alátámasztom az érvelésem, de máshogy gondolkodom, mint a javítási útmutató?

Valaki írta, hogy a gondolkodás kialakítására kell. Részben igaz, de miért kell irodalommal foglalkozzak, ha én úgy gondolom a matematika sokkal érdekesebb, ez persze fordítva is igaz, miért kell egy dolgozatra töménytelen anyagot megtanuljak, hogy két perccel később elfelejtsem, miben segít ez? Csak azt a beidegződést erősíti, hogy magolás, számonkérés után felejtsek el mindent. Ha a kémia nem az én világom, -persze elismerem, a haszna hatalmas a tárgyaknak- de ha én nem azzal akarok foglalkozni, helyette szeretnék programozni, számolni, vagy olyan dolgot csinálni, amivel közelebb kerülök a céljaimhoz, akkor miért kell megtanuljak valamit, aminek nem veszem hasznát a jövőben?

Őszintén, mikor volt valamikor életetekben a felvágáson kívül bármikor hasznos az irodalom(fogalmazni nem hiszem hogy ott tanultatok meg az anyanyelveteken)?

17:11: #3 vagyok, én nem pontoztam le, de válaszolok rá.

Például a verstanulás fejleszti a memóriát, ami jól jön más szakmáknál is. Híres fizikusokról hallottam valahol, hogy sok verset tudtak kívülről, és ez is hozzájárult az eredményeikhez. Másrészt az irodalom és a többi művészet arra való, hogy az ember érzelmi fejlődését segítse, mert nem lehet minden élethelyzetet átélni, de így lehet róla valamilyen közvetett ismeretet szerezni.

Eddig voltak a pozitívumok, most jöjjön a másik oldal:

Ezeket úgy mondom, hogy mindig is gyűlöltem az irodalomórákat, de a jelentőségét azért elismerem. A lényeg, hogy a fentiek valószínűleg elsikkadnak az órákon, ezért nem mindenki érzi úgy, hogy kapott valamit a tanítás során. Vagy talán túl távoliak azok a helyzetek, amelyekről tanulni kell, ezért nem érzi át az egészet és nem tudja a saját életére vonatkoztatni, vagy esetleg még éretlen ahhoz, hogy átgondolja ezeket a dolgokat.