Van még értelme magyar nyelv és irodalmat tanítani rossz szakközépiskolákban, szakmunkásképzőkben, gimnáziumokban?

Semmi bajom nincs. Nekem pont azzal van bajom, hogy a mai fiatalok inkább a médián vagy az interneten szocializálódnak. Úgy érzem, hogy az olyan értékek, mint az olvasás szeretete, a kultúra iránti fogékonyság háttérbe kezdenek szorulni bármennyire is közhelynek tűnik, amit írok. A diákoknál hatalmas az érdektelenség. Hogy ez régen is így volt? Lehet, valamilyen mértékben. De ez mára hatványozottan így van. Mindenért nem okolom a diákokat, de tény, hogy nagyon elmérgesedtek a dolgok. Inkább irodalomból, könyvekből tanulni, mint idióta tv-műsorokból vagy internetről. De ez már egy másik kor.

"Ne félj a te gyereked majd egy jobb, boldogabb világba fog beleszületni"- hangzott el a mondat a Tanú című filmben. Valóban? Sajnos szerintem nagyon nem. Ez inkább egy elkeseredett mondat volt, amit kitettem, illetve ténymegállapítás. Remélem így már érthetőbb.

Teljesen jogos. Sehogy nem lehetne.. De. A kirakott kérdésem egyfajta bizonytalanságot, illetve kiábrándultságot tükröz látva, hogy mi történik ma ebben az országban. Az oktatásban is minden arról kezd szólni, hogy kompetenciákat adjunk át ahelyett, hogy a diákokban megpróbálnák kifejleszteni a gondolkodási képességeket. Valahogy azt kellene, hogy miért is fontos az irodalom, a magyar nyelv. Miért leszünk gazdagabbak? De ha a befogadóközönség,az úgynevezett audience nem elég nyitott ezekre a dolgokra. Ezért hiszem azt, hogy kezdi érvényét veszteni az irodalomtanítás, oktatás.

Az már más kérdés, hogy vajon ebben mindig a tanárok a hibások-e. Sokan azt mondják, hogy ha mai gyerekekkel akarunk kommunikálni, akkor le kell menni a mai média szintjére. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy úgy kell vagy kellene inkább tálalni a dolgokat, hogy azok fogyaszthatóvá váljanak (consumer society). De lehet, hogy én tévedek. Ez szubjektív.

Kedves Utolsó hozzászóló!

Sok dologban egyetértek az előtted válaszolóval, például abban,hogy vannak olyan értékeink, amelyektől kialakulhat az identitástudat. Ez lehet irodalom, képzőművészet, zene, történelem, bármilyen más társművészet. A műveltség forrásai természetes, hogy a könyvek, de nem feltétlenül és kizárólag az irodalmi alkotások (bár én ezeket preferálom).

Attól leszel-e művelt, hogy elemzel Ady-verseket? Nem. Nem csak erről van szó. Ezáltal megismerted egy másik ember gondolkodásmódját, világnézetét, életről alkotott felfogását, vagy más új horizontok nyílnak meg előtted. Határozottan állítom, hogy hozzájárul a személyiségfejlődéshez. József Attila sorait olvasva néha azt érzem, hogy azokat a gondolatokat akár én is írhattam volna, ha lennék olyan tehetséges mint ő. Az irodalom problémákra, élethelyzetekre is reflektál.

Annyiban igazat adok Neked, hogy valóban Jókai nekem sem tartozott a kedvenceim közé, de vannak fantasztikus alkotások, ami által még élettapasztalatot is lehet szerezni.

Ha épp Jókai nem tetszik, vagy a kötelezők attól még bármi más érdeklődési körödnek megfelelő szóba jöhet, ami szépirodalom. (Szabó Magda ifjúsági regényei, életkori sajátosságból adódó J.D. Salinger Zabhegyező, vagy sok más).

Összefoglalva meg lehet találni az értékeket, csak keresni kell.