A magyartanárok jelentős része miért képtelen tudást átadni, tanítani?

Különösen középiskolákban szeretik éreztetni, hogy ők bármit megtehetnek, szórják a népet egyesekkel, pedig a rossz osztályzat nem elsősorban a tanulót, hanem a tanárt minősíti, hogy mennyire képes megtanítani a saját tantárgyát.

Másoktól is hallottam, hogy keménységüket azzal fitogtatják, az okoz nekik élvezetet, ha a tanulók ismereteinek hiányát elégtelen osztályzattal jutalmazhatják. Például, amikor szinte minden órán tollbamondás van, és a helyesírásért mennek az 1-es osztályzatok, de képtelenek magát a helyesírást megtanítani, csak számon kérni tudják. Mit, hogyan kell írni? Erről miért nem beszélnek soha? És pláne, miért úgy kell írni? Logika van a magyar nyelvben is, amit a nyelvtantanárok jelentős része meg se tanít, mert talán maguk se tudnak róla. Nem kell tanári diploma, érettségi sem kéne ahhoz, hogy valaki egy könyvből lediktáljon egy nehéz szöveget, otthon pedig kijavítsa. Nem nagy művészet kijavítani egy lediktált szöveget, amikor a tanár előtt ott van a szöveg, amit diktált, helyesen, ezt bárki meg tudná tenni.

És az irodalom tanítása is: sok magyartanár "csőlátású", egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy a tanuló egy külön lélek, külön világ, és egy művet elolvasva teljesen más dolgokat tarthat belőle lényegesnek, és teljesen másképp is értelmezheti. Ha elmondja egy tanuló egy műnek a tartalmát, miért kell mondatonként belekötni olyan részletekbe, amiket a tanuló nem tart lényegesnek? Miért gondolja a tanár, hogy a tanuló ugyanúgy tudja egyből megszűrni a művet, ahogy a tanár, vagy ahogy az a nagykönyvben meg van írva? Számos szubjektív oka lehet, amiért a tanuló bizonyos dolgokat fontosabbnak tart egy műből első, vagy akár sokadik olvasásra, mint a tanár. Emlékszem, amikor középiskolában a nehéz Iliász, Odüsszeia műveket vettük, mennyire ostobán tanították és kérték számon. (Most az más kérdés, hogy mennyire értelmetlen, pedagógiailag helytelen rögtön a középiskola elején egy ilyen nehéz művel kezdeni, ami ráadásul in medias res kezdődik, és rendkívül nehéz eligazodni rajta.) Feleltetett a tanár, és mondta: "hoppá, gondoltam egy szereplőre az Iliászból, na, ki az?" És mondott még kb. 1 mondatot róla. Hát gőzöm sem volt, tippeltem, nem talált. Gondolkodtam, tippeltem még egyet, az sem talált. Közben "segíteni" próbált a tanár, olyat fűzött hozzá, amit talán csak ő értett, más senki, hát nagy segítség volt. Aztán 1-est vagy 2-est kaptam a végén, mert nem láttam bele a tanár fejébe. De más, egyébként szinte kitűnő tanuló is felelt nála 2-esre.

Ennek egyáltalán nem értem, mi értelme van. Nyilvánvaló, hogy főleg egy 15 év körüli más dolgokat szűr le magának egy műből, és nem fogja rögtön úgy értelmezni, mint egy tanár, és ez nem is várható el tőle, de még egy 30 éves is lehet, hogy teljesen mást fog lényegesnek találni egy műben, mint valaki más. Ha meg éppen pont nem egyezik a két ember gondolkodása, világlátása, gondolatmenete, akkor bukta.

Magyartanárok, minek csináljátok ezt? Nem veszitek észre, hogy csak megutáltatjátok a tanulókkal mind a nyelvtant, mint az olvasást, irodalmat? Még ha megmondanátok a tanulónak, akinek 1-est adtatok, hogy mit kéne másképp gondolnia, mit kéne egy műben fontosnak látnia, akkor oké, de ezzel, hogy csak a saját tudásotokkal, vagy vélt tudásotokkal lehengerlitek a tanulót és magatokat feljebbvalónak gondoljátok, mert sok irodalmi művet ismertek és tudtok értelmezni, ezzel semmit nem értek el, és ez tanításnak sem nevezhető!

Sajnos nyelvszakok irodalomtanáraira is jellemző ez a "ha nem látnak a fejembe a tanulók, akkor 1-est kapnak"-féle hozzáállás.

Én magam is tanítok, ilyen végzettségem van, és nem értem, mi szükség pl. a középiskolások előtt a magyartanárnak menőzni, felsőbbrendűségét éreztetni, hogy mindenkit kivághat a tudatlansága miatt. Nem erről kéne szólnia az egésznek, hanem a tudás átadásáról. Lehet, teljesen más a tanuló beállítottsága, világszemlélete, lényeglátása. Ezt miért nem lehet figyelembe venni? Az a jó tanár, aki mindenféle tanulónak meg tudja tanítani az anyagot. Megértem, hogy 20-30 fős osztályban erre nincs lehetőség, de sajnos a törekvés nyomai sincsenek meg.

Egyébként nem a mostani magyartanítási helyzetről írtam, hanem régebben tapasztaltam ezt, és ismerőseim is hasonlóról számolnak be. Lehet, ma már nem ilyen a magyartanítás.