Az újságíróknak nincs lelkiismeretük?

Nézd, ez nem ilyen egyszerű. Kezdjük ott, hogy az újságíró is csak egy alkalmazott, nem hoz egyéni döntéseket, tekintve, hogy a szerkesztőségben szigorú hierarchia működik. Minden cikkíróért felel a szerkesztő, emellett a kapuőr, aki tulajdonképpen egy cenzorként működik.

A cikkírók különféle kommunikátoroktól kapják az adott anyaghoz szükséges dolgokat, viszont már maga a kommunikátor is, ha a saját érdekét szolgálja, úgy adja tovább a forrást, hogy viszonylag manipulálta azt.

Emellett ahhoz, hogy az újságíró megtarthassa az állását, szigorúan igazodnia kell mind a célközönséghez, mind pedig a lap szellemiségéhez. Vegyük példának okáért a Népszabadságot, mint baloldali lapot. Hiába vagy te jobboldali konzervatív, nem ajnározhatod Orbánékat, mert kitesznek az újságtól, ellenszegülsz az érdekeiknek.

Valamint a 19. századra jelentősen átalakult az újságírás. Egy információtelített világban élünk, annyi újdonság, adat kerül az emberek elé, hogy azt az agyunk hirtelen képtelen szelektálni, minden médium bombáz minket mindennel.

Ahhoz, hogy egy cikk eladható legyen szükség van arra, hogy hatásvadász legyen, annak idején Pulitzer József törekedett erre, de a hatásvadászat mellett elveszett a hitelesség, és a tárgyilagosság, főleg a bulvár sajtó esetében. Mindez azért, mert az emberek rájöttek, hogy az információ eladható, pénz, ami meghökkentő, arra kapóak az emberek, függetlenül a szövegek közt rejlő igazság tartalmával.

Szóval a kérdésedre összegezve a választ, hajlékonynak kell lennie annak, aki újságírónak készül, főleg abban az esetben, ha nem olyan rovathoz kerül, ami egyezik a nézeteivel. A szükség nagy úr tud lenni, ebben a gazdasági helyzetben pedig még jobban kötődik az ember a munkahelyéhez.

Remélem segítettem valamit. :)