Szerinted is feleslegesek ezek a tantárgyak?

Véleményem szerint a készség tantárgyak is fontosak. Én például azokat szerettem a legjobban!! :) Utáltam a matekot, kémiát, a reál tantárgyakat. Az irodalmat, nyelvtant szerettem. A rajz volt a kedvencem. (Mai napig része az életemnek a rajz, festés) Meg is őrültem volna ha nincs rajz, ahol végre kikapcsolhatok, elengedhetem magam, használhatom a fantáziám. Az ének is jó stressz levezetés.

Tudod, van aki szereti ezeket, és van aki nem. van aki a matekot szereti a rajzot utálja és fordítva. Nem lehet egyiket sem kivenni a tanmenetből... :) Az viszont jó lenne valóban, ha mindenki azt tanulhatná amihez ért, amihez tehetsége van. (Mint Amerikában. Ott már az általános iskolában szakosodnak a gyerekek és mindenki abban az irányba megy, amelyikhez jobban húz a szíve.)

Rajz órán nem csak rajzolni kell, annak van egy elméleti része is, művészettörténet. (legalábbis nekünk régen volt)

Ha valaki bénén rajzolt akkor még azzal javíthatott. Ilyenre sincs lehetőséged? (készség tárgyak nélkül elég merev lenne egy iskola..szükség van rá szerintem is)

Nem feleslegesek, sőt ezek nagyon fontos tárgyak. Ugyan a közvetlen hasznát te most nem látod, de közvetve rengeteget számítanak.

Például az már bizonyított tény, hogy a zenélés növeli az intelligenciát. Én ha tehetném, minden gyerekkel megtaníttatnék legalább egy hangszert. Ha nincs valakinek hallása, akkor zongorázzon vagy gitározzon, ne hegedüljön, ennyi. Jó, kicsit hazabeszélek, mert én speciel zenész vagyok. De például a párommal csináltam egy kísérletet. Néhányszor hallottam énekelni, és valami szörnyű volt. Ugye én eléggé érzékenyen reagálok arra, ha valaki hamis. Na elkezdtem zongorázni tanítani. Emellett sokat énekeltem vele. Néhány hónap alatt eljutottunk oda, hogy kimondottan élvezetes őt hallgatni!

A rajzról, technikáról nincs túl sok ismeretem, de felnőttként azt látom, hogy az ezeken az órákon szerzett tudás bizony nagyon hasznos. Csak néhány példa a saját életemből: amikor egy nagy koncertre fellépőruha kellett, kitaláltam hogy mit szeretnék. Lerajzoltam a varrónőnek, ő ez alapján tudta megvarrni. Vagy például volt olyan a munkahelyemen, hogy azt mondták, tervezzünk weboldalt a cégnek. Persze vannak erre programok, de mire azokat megtanulnám használni, az sok idő és aznapra kellett a terv. Kézzel felskicceltem, amihez jól jöttek azok a skillek, amiket rajzórán szereztem. Amikor a lakást rendeztük be, akkor az a térlátás volt hasznos, amit egyébként vért izzadva fejlesztettem elfogadható szintűre (voltak olyan rajzaim, amiken napokig dolgoztam, mert nem ment). Ugyan persze lakberendező programmal is meg lehet csinálni, de elég jó, ha az ember maga előtt látja a teret. Meg egyébként volt olyan ötletem, ami a program által készített modellben nagyon béna lett, de erősködtem, hogy csináljuk meg, és igazam volt, mert így sokkal jobb. Ez soha nem derült volna ki, ha csak a programra hagyatkozunk.

A technikaórai tapasztalatok és az ott szerzett ismeretek pedig az általános háztartási munkáknál jönnek igen nagyon jól. Például tegnap vettünk egy polcot, amit máshogy raktunk össze, mint ahogy elvileg kellett volna. Már összerakás előtt tudtam, hogy ide bizony plusz merevítő kell majd. De semmilyen gondot nem okozott a merevítő elkészítése és beszerelése. Nem kell varrónőhöz rohangálni egy nadrág vagy függöny felvarrásáért, és rengeteg apróbb munkához nem kell szakembert hívni. Ehhez a technikaórán szerzett ismeretek jó alapot adnak.

Az tény, hogy az osztályozásnál sokat számít az, hogy az embernek van-e érzéke hozzá. De ez minden tárgynál így van. Én például úgy voltam színötös matekból, hogy soha nem tanultam rá. Más vért izzadva kapart a kettesért. Viszont például töriből képtelen voltam jó jegyet szerezni, mert nem bírtam bemagolni az anyagot. Értem a logikáját, meglátom azokat az összefüggéseket, amit legtöbben nem, még nagy vonalakban el is tudom helyezni időben. De hogy valami 1551-ben vagy 1552-ben történt, azt képtelen vagyok megjegyezni. Ez van, mindenkinek más megy és más nem.

Énekből például azért voltam anno ötös, mert aki énekkaros volt, az automatikusan ötöst kapott. De akinek nem volt hangja, annak is megvolt a lehetősége: zenetöriből írt dolgozatot, akkor is lehetett valaki ötös, ha megtanulta Mozart életét. Mert arról tényleg nem tehet az ember, ha nincs hangja. Bár fenntartom, hogy mindenkinél fejleszthető, csak a legtöbben egyszerűen lusták.

Rajznál ugyanez van, a művtörivel fel lehet húzni a jegyet. A technika mondjuk pont nem ilyen, de ahhoz meg nem kell tehetség, csak szorgalom és odafigyelés. Aki meg lusta, az ne panaszkodjon, ha rossz jegyet kap.

A legtöbb készségtárggyal az a baj, hogy a diákok nem hajlandóak tanulni rá. Pedig érdemes. Általános iskolában főleg azért, mert nem tudhatod, milyen irányba mész tovább. Én például nyolcadikban még matematikus akartam lenni. Aztán kilencedikben bekattant hogy inkább zenész. Igazán jól jött, hogy anno nem hanyagoltam a zenélést azért, mert nem zenésznek készültem.

Valamelyest egyetértek veled, de szerintem az alapműveltséghez hozzátartozik,hogy ismered a híres zeneszerzőket,a zenei korszakokat, műv.töriből pedig a festészeket,szobrászokat.Rajzból megbuktatni valakit teljesen hülyeség.(Szerencsére ez a veszély nem fenyeget engem,mert 5d lettem rajzból úgy,hogy a rajztudásom egy 3 éves szintjén van:'DDD)

Kitartás!

13/L

Úgy sem fogja osztályfőnököd engedni hogy megbuktasson a rajztanár. Én a rajzot, tesit tartom feleslegesnek. Ha sportolni akarok, akkor sportsuliba megyek. Ha rajzolni akkor meg művészetibe.

Az ének az annyiból fontos hogy megismerkedünk a magyar nép zenéjével, pár történettel. De a rajz?!..mert persze pont a húsvéti tojás meg a mikulás rajzolása a legfontosabb :D

Tesi meg csak lefáraszt..ha meg valaki aztmondja hogy "játék" óra, annak küldöm a meghívót a sulimba.

Na nálunk pl. ének-ből nem is volt jegy

(Beírták,hogy "részt vett")

"Szal nincs ezekkel semmi baj, csak sztem nem kellene belőlük osztályozni a tanulókat. Mert ez mind olyan,h vagy van hozzá érzéked vagy nincs, vagy bírsz futni és akk 5-ös vagy tesi vagy nem és akk csak 3-as."

Ez ugyanígy érvényes más tantárgyakra is. Én diszkalkuliás vagyok, (egyáltalán nem tud vagy nagyon nehezen tud számolni, egyszóval nem érti a matekot) mégis végig szenvedtem 8 osztályt és utána még 4-et a középiskolában. Megkeserítette az életem és a mai napig rémálmaim vannak, önbecsülésem nem túl jó, önbizalmam gyatra... ez mind a matematika tantárgy miatt.

Amikor én voltam iskolás, akkor még nem volt divat a felmentés, meg papírok bemutatása, így járnom kellett matekórára. Borzalmas volt. Szerencsére meg lett a kettes minden évben és érettségin is.

Szóval ha a rajz, ének, tesi nem olyan fontos, illetve tehetség, érzék kell hozzá, akkor azt kell mondjam, hogy a matek és egyéb tantárgyak még inkább tehetséget, érzéket kívánnak meg!!! Lásd ott van pl a diszgráfia. Sokkal nagyobb szenvedés egy diszkalkuliásnak, diszgráfiásnak végig szenvedni a 8+4 évet, mint annak, aki nem tud rajzolni, énekelni, futni. PONT AZÉRT, mert ezeknél a tantárgyaknál sokkal engedékenyebbek. Általában. Míg a matek, nyelvtan nagyon fontos, és csináld csináld csináld, gyerünk, ezt tudni kell, nincs kegyelem.

Ennyi erővel mindent szüntessünk meg, mert mindig van olyan tantárgy, ami valakinek nem megy.

Szóval nehéz ügy. Mint mondtam, szerintem a szakosodás lenne a megoldás, már az első pár évben, valamint az oktatás teljes átreformálása.