Miért van ennyi tanácstalan továbbtanulás előtt álló fiatal?

Jó kérdés. Bár én azzal kezdeném, hogy a tanár nem arra való, hogy megmondja, kit milyen pályára szán. Ha ez így lett volna, akkor most a kozmetikus képzőben csücsülnék és nem az orvosin. Egyszerűen mert a tanár nem látja át, hogy mi van az órák mögött, hogy valójában miben tehetséges a gyerek. Ha valaki 5-ös töriből akkor jó lenne történésznek? Persze hogy nem, hiszen magolni bárki tud, ugyanakkor egy jó jegy édes kevés ahhoz, ami igazán szükséges a szakmához, ha érted mire gondolok.

Az, amit én hiányolok a gimnáziumokból az az, hogy nincs elég óra rászánva a pályaválasztásra, a továbbtanulási lehetőségekre. Míg Németországban külön kapsz egy hetet, amiben elmehetsz megnézni mit csinál egy gyógypedagógus, tűzoltó vagy körmös, addig itthon hasraütés-szerűen kell eldöntened, hogy ja az nagyjából tetszik, közben meg egyáltalán nem. És itt a hiba. Azért ilyen tanácstalanok sokan, mert egyszerűen nem tudják, hogy ki mit csinál. Tudom, hogy mit csinál egy villamosmérnök, mert az apukám, tudom, hogy mit csinál egy jogász, mert az nővérem, de nem tudom mit csinál egy szabad bölcsész, egy közgazdász, egy sajtótechnikus, mert nincs ilyen a környezetemben. Hogyan döntsem így el tehát, hogy mi akarok lenni, ha nem tudom, hogy az egyes szakok mögött mi is van? Ilyen szempontból mondjuk én szerencsés vagyok, mert mindig is orvos szerettem volna lenni és sosem tántorított el az, hogy a tanáraim egy buta libának néztek mindig is, de nem én vagyok az általános jellemző.

Aki pedig megbukik (magyarán sz@rik tanulni) egyszerűen hülyének, lustának, primitívnek titulálják. Holott lehet, hogy jó a művészi vénája vagy kiváló reál tantárgyakból, de a tömérdek történelem anyag miatt nem jut rá ideje stb...

Több országban már belátták, hogy az ilyen oktatásnak semmi értelme. Ott képesek voltak szelektálni a felesleges infókat. Erre Magyarországon még több költőről, még részletesebben kell tanulni (ugyan ez töri). Ezzel szemben az iskolai nyelvoktatás minősíthetetlenül sz@r (aki nem jár magántanárhoz egyszerűen lemarad), a számítástechnika is szintúgy (a legtöbb gyerek hiába ül gép előtt a facebook-on kívül nem ért a géphez, pedig a jövőben szinte nélkülözhetetlen lesz minden munkához, már most is).

A fiataloknak semmi pénzügyi ismeretük, nincs normális szexuális felvilágosítás (ugyan minek...), ahogy írtad, nincs pályaválasztási szaktanácsadás, nincs normális egészséges életmódra nevelés és még sok kismillió dolog ami arra kellene, hogy normális életképes, gondolkodni tudó embereket neveljünk ki.

Egyet kell értenem 4-essel.

A tananyag, amit leadnak háromnegyede felesleges. Nem arról van szó, hogy nem kell tudni semmit irodalomból, nem arra gondolok, hogy felejtsük el ki volt Petőfi, hanem arra, hogy tanuljunk annyit amennyi mindenkiben megmarad. Teljesen felesleges 10 versét elemezni, 5 különböző költészetét venni 15 oldalon keresztül. Ugyanez áll fenn még sok más tantárgynál is, töriből például általános iskolában leadják a kezdetektől a jelenkorig az összes anyagot, majd ugyanezt tanítják középiskolában is csak 4x olyan részletesen.

Másik, hogy rengeteg óra van és pont ennek az eredménye, hogy néhány iskola kivételével mindenhonnan azt hallom, hogy az órák java részén fekszenek a padon, azt sem tudják miről van szó, mert elegük van az egészből, 3 után hazaérnek és akkor is tanuljál, írjál 3 oldalas Ady-Petőfi összehasonlító verselemzést, mert ez k4rva fontos lesz a villamosmérnöki pályádon.

Na mindegy, a lényeg az, hogy teljesen háttérbe van szorítva a kreativitás.

[link]

Olvassa el, akit érdekel. A videó főleg jó.

Én kérdezgettem reált tanító tanáraimat. Nagy nehezen mondtak dolgokat. Arról a büfészakról, amin kikötöttem sajnos, ált. le próbáltak beszélni vagy ha nem is, nem arra biztattak. Viszont biztattak, hogy próbáljak nehezebbet. Volt is egy jó, nehezebb szak első helyen, csak nem oda vettek fel, hanem a büfére.

Amúgy végiggondoltam, milyen nehézségekbe ütköztem tavaly pályaválasztásnál, és mik azok, amik nehezen kiküszöbölhetők, maximum felkészítéssel, nulla naivsággal, külső segítséggel, racionális gondolkodással lehet megelőzni ezen csapdákba való beleesést.

Kérdésem, mely leírásában kifejtettem:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdesek..

minket felkészítettek az érettségire.

De miért kéne aggódnunk? Tanárunk már kijelentette, hogy csak akkor bukunk meg érettségin, ha üres lapot adunk be, ellenben a 2-es szinte biztosan megvan, kivétel ez alól az a pár személy, ami szerintem minden osztályban van, és nehéz felfogással rendelkezik, így évközben is bukik.

Bár nálunk félévkor 30-ból 24-en buktak legalább 1-ből. (idén én nem)

Hát, azt tudom én is, most fogok kolis lenni, szakmát szerezni, és hát 100km-re otthontól. Vagyis van igazság abban amit írsz, de ez még nem az igazi önállóság.

Legalábbis így előre nézve ez még nem tünik nehéznek.

Azért van ennyi tanácstalan, mert ebben a csodás országban kb csak az talál magának állást, aki mérnök, közgazdász, vagy valamilyen keményebb matekra épülő szakmát szerez. Aki meg abszolút humán beállítottságú, el van könyvelve "büfészakosnak", mert a legtöbb ember arra akar menni... ha van hozzá képessége, ha nincs.

A tanárok próbálnak segíteni, legalábbis ahová én járok (szakközépiskola), ott sokat tesznek azért, hogy megkönnyítsék a dolgunkat. Még az iskolapszichológust is bevonják a pályaválasztásba.

Ezeket összevetve én mégis tanácstalan vagyok, mert ami engem érdekelne, természetesen "büfészak", és alig kapok érte valamit. Olyan szakra meg nem fogok menni, amit az elejétől a végéig utálnék, és még abban is kellene dolgoznom. Emiatt mennek sokan külföldre tanulni, akiknek megvan az anyagi támogatás otthonról, hogy a kezdeti nehézségeken átlendítsék az egyetemistát. Na, nekem még ez sincs, mert nem akarom lenullázni a szüleimet. Úgyhogy marad a kevés fizu, és megpróbálok minél magasabb fokozatra törni abban, amit szeretek is.