Most leszek 11. -es. Egész nyáron könyörgök a szüleimnek, hogy hadd járjak matekkorepetálásra. Megengedhetnénk magunknak. De azt mondják, hogy az egyetemen is magamtól kell majd boldogulnom. Mit csináljak?

Nekem kemény matekkorrep kellett anno 5 éve ahhoz, hogy ötösre érettségizzek matekból, mert a próbaérettségim négyes lett, és megijedtem. Én nem nyáron, hanem 12. szeptemberétől kezdtem járni matek magántanárhoz, de nagyon keményen. Nyúztam magam, és a tanárt is, hogy vegyük át az egész könyvet, amiből érettségiztünk (még a régi rendszerű érettségi volt, a "zöld könyvből" volt minden érettségi feladat). Nos, lehet, hogy vannak, akik még emlékeznek arra a zöld könyvre. Én a tanárral az EGÉSZ könyvet átvettem áprilisra, volt vagy 5000 feladat. Közben minden témakörnél kemény magyaráztunk, visszamondtam, és az összes gyakorló feladatot megcsináltam utána. A végére már gyakorlatból ment a feladatmegoldás, mert rutinná vált a "kaptafa", amire mindent rá lehetett húzni. Nem is kell mondani, meglett a gyümölcse, májusban ötösre érettségiztem. De enélkül nem lett volna ötös, mert a négyesem is halványgyenge volt, inkább hármas volt az, csak mindig szorgalmiztam hülyeségekből. Ez a sok gyakorlás meg azért kellett nekem, mert abszolút nem vagyok reál agyú, én humán vagyok és a verseket szeretem, elemezni is, persze most magyar szakon ülök az egyetemen, egyszóval tökhülye voltam matekból. Kitartás, és járjál korrepre, mert nagyon kell!