Ha valaki nem bírja a vért, abból lehet orvos, vagy fogorvos?

Ok, lehet, kicsit elvont kérdést fogok feltenni, de:

Halálod óráján mire fogsz gondolni? Olyan életet éltél, amilyet szerettél volna, vagy amit mások elvártak Tőled?

Tudom, hogy a szüleid jót akarnak Neked, ez nagylelkű dolog tőlük, de ez a "biztos megélhetésed lesz belőle, kisfiam, úgyis szükség van orvosokra" hozzáállás nekem túl, túl erőltetett, vagy hogy is fogalmazzak...robotra vall. Erre van szükség, ennek kell lenni. De örömmel fogsz-e felkelni minden nap munka előtt? Lesz-e elég motivációd? Mert magában a pénz nem motivál, az csak létfeltétel.

Hidd el, nem akarunk Neked rosszat! Elárulom, én orvos szeretnék lenni, és én azért küzdöttem a szüleim ellen, hogy elfogadják a terveimet, hiszen ők engem nagyon nagyon le akartak beszélni erről a pályáról. Nem is tudom, kitől örököltem a hozzáállásom, de ez szeretnék lenni! Nem is tudnám magam máshol elképzelni, erre vagyok beállítva...és el tudom képzelni azokat az orvostanhallgatókat, akik "kényszerből" jelentkeztek. Talán van is olyan közöttük, aki megbánta, hogy miért nem volt csak egy kicsit bátrabb, hogy megvívja a harcot a szüleivel.

Mondok egy valós történetet, a minap hallottam:

Volt egy fiú, akinek a szülei azt akarták, hogy orvos legyen, és nem is finanszírozták volna a tanulmányait más szakra. A fiú viszont kamionsofőr szeretett volna lenni, de mivel nem volt más választása, elment az orvosira. Elvégezte, kijárta a 8 évet (USA-ban), és ezt mondta a szüleinek: ,,Tessék, itt van az orvosi diploma, amit annyira akartatok! Keretezzétek be, tegyétek ki a falra, de én elmentem!" És elment kamionsofőrnek :)

Veled viszont az a baj, hogy nem is nagyon szeretnék mást. Talán ilyen - lehet, durván fogalmazok - tedd ide, tedd oda fajta ember vagy, vagy csak egyszerűen nem tudod, mi légy. Ebben az esetben legyél, nem bánom. De TANULJ MÁR MEG A SAJÁT LÁBAIDON ÁLLNI, KÖNYÖRGÖM!

"Esetleg nem szeretnél gyógyszerész, vagy mérnök lenni?"

én is dettó ugyanezt akartam írni.