Normális, hogy így állok az érettségihez?

Szóval: az utóbbi időben egy elég szar korszakomban vagyok. Gyakorlatilag nem túlzás kijelenteni, hogy depressziós vagyok. Állandóan egyedül vagyok itthon, az iskolában is egyre inkább kisodródtam a középpontból, már amennyire benne voltam, elhidegültek a régi barátságaim és a mostaniakkal sem olyan szoros a viszony, mint egykor. Semmi aktívat nem csinálok, egy ideje nem is nagyon sportolok, sosincs étvágyam, aluszékony vagyok, egyre elfelejtek dolgokat. Nincs életkedvem, semmit nem veszek komolyan és nem tudok dönteni a jövőmet érintő fontos dolgokban.

Most lehet, hogy azt gondoljátok, hogy "jó, és ehhez nekem mi közöm van?". Azért írtam le, hogy érzékeltessem azt az állapotot, ami miatt úgy érzem, nem szedtem magam eléggé össze az érettségihez. Tudni kell, hogy mindennek nagyon jó tanuló vagyok, mindig is az voltam, idén is nyertem versenyeket. De úgy érzem, nem vettem elég komolyan az érettségit, nem tanultam rá eleget. Holnap magyar. A szövegértéstől annyira nem félek, a szövegalkotástól annál inkább. Eddig mindig színötös voltam magyarból, s ha ilyen típusú feladatokat csináltunk (verselemzés, összehasonlító verselemzés, novellaelemzés), mindig ötöst kaptam, még akkor is, ha csak összecsaptam valamit. Azt hiszem, tudat alatt ezért vagyok egy kicsit ebben a "teszek rá"-hangulatban. De ennek ellenére félek, mert ezzel együtt is többet kellett volna készülnöm.

Mit gondoltok? Jöhet a hideg-meleg, ne kíméljetek.