Hogy birtátok az egyetemi/fősulis élet magányosságát?
Van itt ez a kép, igaz is: [link]
és egy kicsit most lelkileg megis vagyok zuhanva ettől. Ha bent vagyok, akkor hülyének érzem magam, hogy bejöttem, vagyunk bent 50-en, 60-an a 200-ból, úgysem ezt kérik számon, minek keltem fel korán, a többi meg 1 óra múlva kel csak fel stb.
Ha meg otthon vagyok, akkor nincs mit csinálni, kicsit lógósnak, ingyenélőnek érzem magam. Lelkifurdalásom van, mert "túl jó" nekem, tehát csak úgy ellenni, mikor mások éhbérért dolgoznak. Már szinte egy túl hosszú nyár. Napersze vizsgaidőszakkor izgalmas, de aztán egyik napról a másikra elcsitul...
Otthonülős "kis" munkát hogyan is találnék, de nemis ez a kérdés. Akik egyetemisták, főiskolások, nem érezték már ezt? Hogyan lendültek túl rajta?
Tényleg vannak olyan órák, amikre nem érdemes bemenni, mert a tanár ugyan azt mondja el szóról szóra, ami a jegyzetben vagy a kivetített diákon van, én ezért soha nem éreztem magam lógósnak...
És nem is éreztem magam egyedül, mindig volt ismerős az órákon, vagy a lyukasórákon, nagyon jól elvoltunk, nálad mi a gond? Egyáltalán nincsenek barátaid a suliban?
Egyébként meg, attól, hogy valaki tudja, hogy vannak olyan tárgyak, amikre nem feltétlenül szükséges bejárni ahhoz, hogy sikeresen felkészülj a vizsgákra, attól még nem fog megbukni, csak több ideje marad pl tanulni a nehezebb tárgyakra, vagy épp dolgozni.
de vannak. Csak az olyan napokat nem birom, hogy:
reggel 11-re bemenni. Egyedül felkelni itthon. Majd egyedül bent ülni, egyedül elmenni. Aztán hazaérve puff, elment az egész nap
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!