Úgy érzem nem fogom bírni végigjárni az utolsó évet. Szerintetek hogy éljem túl? Hogyan lehetne megoldani, hogy ne kelljen végig ottmaradni?
válasza: válasza:Ne haragudj, de nagyon későn kapcsolsz. Miért nem váltottál már rég sulit?
Én is kemény suliba jártam, reggel hattól este nyolcig benn voltam, néha kilencig is. Gondolhatod, a hétvégéket egyhuzamban végigaludtam. De csak azért csináltam, mert imádtam csinálni. Ha nem szerettem volna, az első évben eljövök.
Most már nem tudom, mit lehet tenni, de nézz utána, milyen más sulit csinálhatnál. Ha meg nincs ilyen... hát akkor sajnos marad az összeszorított fog :(
válasza:Ha eddig kibírtad, már csak azért is végig kellene csinálnod. A gimi egyik céljának annak kellene lenni, hogy megtanítsa küzdeni az embert. Aztán van, aki megtanulja,a gyengék meg elbuknak. Tényleg örülj, amíg csak ez a legnagyobb gondod, nem az, hogy mit teszel holnap a család - főleg a gyerek - elé az asztalra, és főleg miből, ha egyik napról a másikra állás nélkül, tele adóssággal a nagyvilágban találod magad. Ehhez képest semmi egy kis iskolai zűr.
Ne mondd, hogy nem értem meg, mert nekem is pokol volt az iskola nagy része, te viszont szimplán csak túlterhelt vagy. Erre lett volna való a nyár, hogy lazíts egy kicsit fizikailag és idegileg is.
válasza:Kérdéseim: Mi a célod? Mit akarsz elérni az életben? Mi az, amiért hajlandó vagy küzdeni, feladni dolgokat, csak hogy elérd? Mi az, amiért hajlandó lennél másként gondolkodni?
Meglátásaim a depresszió, öngyilkosság témakörben. Vigasztal, hogy nem vagy kivételes eset? Vagy éppen elkeserít? Az itt kérdést feltevő tinédzserek 90-95 %-a depressziósnak érzi magát és foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata. Miért? Nem elbagatellizálni akarom, de ezt úgy hívják: életkori sajátosság. Az igazi depressziótól messze állnak, de azt komolyan kell venni, hogy mennyire szoronganak, mint ahogyan te is.
Az öngyilkosság gondolata meg abból ered, hogy az ember tizenpár évesen érti meg először, hogy a halál mennyire egy valós dolog, s ötlik fel benne, hogy akár maga is megtehetné. Ezen majd' mindannyian átesünk, el fog múlni, nem fogod megölni magad, nyugi. Mivel lehetne átvészelni ezt a mostani évet? Önismerettel. Ugorj vissza a kérdésekhez és gondolkodj. Értelmes életcél nélkül valóban mély depresszióba fogsz süllyedni. Amint tudod mit akarsz, rájössz a túlélésre is.
Céljaim nincsenek, csak álmaim. Szeretnék egy olyan állást, ahol nem mint beosztott, hanem mint főnök vagyok jelen. Hajlandó lennék küzdeni egy lányért, aki sajnos nem lehet az enyém, de tudom, hogy ha mégis megkaphatnám őt, akkor hihetetlen sok erőt adna nekem erre az egy évre és persze a továbbiakban is és tudom azt is, hogy ha Ő az enyém lenne, akkor teljesen másképp is gondolkodnék. Lehet, hogy nem hiszitek el, de én tudom, hogy így van.
Nem zavar, hogy nem vagyok kivételes eset. Én például egy kicsit annak tartom magam, de ez most mindegy. Az igazat megvallva a tinédzser korból már kinőttem (21 éves vagyok) és igen, ezt én is inkább szorongásnak mondanám, mintsem depressziónak és még van itt nem kevés kisebbségi komplexus is. Bennem míg nem kerültem át ebbe a suliba fel sem merült az öngyilkosság fogalma. Lehetséges, hogy egy életcélt kitűzve magam elé megkönnyíteném a helyzetemet, de még én magam sem tudom, hogy mit is akarok. Vagyis ahogy már azt mondtam, álmaim ugyan lennének, de azok olyan álmok, amik soha sem fognak valóra válni.
válasza:Tanulni nem akarsz, csak nyavalyogsz, és főnök akarsz lenni.
Előbb ébredj fel, küzdj, mint ahogy más is teszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!