Hogy lehet kijönni az egyetemi koleszos szobatársakkal?

Én ugyan albérletes vagyok, de néhány tipp, amit mi is megcsináltunk (nem ismertem a szobatársamat, a másik két lakótársammal meg max. kiránduláson voltam együtt 3 napot):

- kérdezd meg, ajánld fel, hogy ha leugrasz a boltba, hozol nekik is valamit (cigi, energiaital, rágcsa, kenyér, bla-bla)

- ha viszel otthonról egy doboz sütit, kínáld meg őket (nem kell felzabáltatni velük, de egy darab jó gesztus)

stb.

(rá lehet szoktatni az embereket ilyen apróságokra, lehetnek ám kölcsönösek)

Szia!

Gimisként négy évig, aztán egyetemistaként végig plusz még jó pár évet (mint senior, idősebb diák, aki bent lakhatott a koliban, némi közösségi munkáért cserébe)lehúztam koliban. Nekem az volt az OTTHONOM, mert iszonyú családom volt. Ezért aztán nagyon megbecsültem, és bár nagyon önfejű és öntörvényű ember vagyok, képes vagyok alkalmazkodni, és mindig szem előtt tartottam, hogy jövőre nem kötelező ezzel vagy azzal együtt lakni - de a KOLI az más, az az otthonom. Nekem így volt könnyű kolisnak lenni. (Kicsit irigyellek.:) Ó, boldog ifjúság...nem is tudja az, aki nem volt kolis, hogy mit hagy ki az életéből.), hogy mindig volt magasabb cél, amiért csináltam a munkámat és az segített elviselni jópár nagyon rosszul alkalmazkodó, egoista embert. Olyan is volt, de azért mindig ők vannak a kevesebben.

Amikor az ember koliba kerül, örül, hogy kiszabadulhat otthonról és hasonló korúak közt lehet. Ezért aztán sok mindent tolerál, amiről maga sem gondolta volna, hogy tolerálná más körülmények között.

Ne aggódj!Minden rendben lesz! :)

Ha szerencséd van, akkor olyan szobába kerülsz, ahol minden szobatársad elsős lesz, veled együtt kezd. Az könnyebb, mert mindenki új. Ha olyan szobába kerülsz, ahol vannak már ott lakó felsősök, akkor egyértelmű, hogy az első időkben hozzájuk kell alkalmazkodni, mert úgyis kikövetelik maguknak. (Ha az ember nem akar cirkuszt már az első időkben és nem akar egy rakás cikiző ellenséget, akkor kicsit meghúzza magát. Jövőre majd ő dirigál a kisebbnek. Így van ez már ezer éve.) Az ágyuk már tavaly is az ágyuk volt, a szekrényük a szekrényük...Ilyenkor redukálódik a választás lehetősége, mert kb. ami neked marad - az jut.

Ha nagyon kibírhatatlanok a szobatársak, mert iszonyúan nem passzoltok össze (nem a szakok miatt, hanem általában a nagyon különböző habitus, szokások, hozott értéktend miatt stb.) akkor érdemes átgondolni a helyzetet és pár hét vagy hónap után átköltözni másokhoz. A suliban majd úgyis összeismerkedsz egypár csoporttárssal, akik kolisok lesznek, és így könnyebb.

Minden koliban lehet szobákat csereberélni egy idő után - csak az Abigél-féle Matulában nem lehetett, de az már úgyis kihalt.:)

Az első idők mindig az összerázódásról szólnak, kell egy kis idő, amíg az ember megszokja az új helyzetet. Add magadat, a normális viselkedést, az teljesen jó minden körülmények között. Nemigen van baj ott, ahol az ember betartja a normális emberi viselkedést, a mércéket, odafigyel magán kívül egy kicsit másokra is.

Csak fel a fejjel!:)