Miért ennyire "nemtörődömök" az egyetemi tanárok nagy része?

Igen, azt hiszem valamit összekeversz.

Az egyetemi oktatás célja önálló, a saját szakterületük problematikáját és összefüggéseit átlátó, döntésképes emberek (többnyire leendő vezetők) képzése. A motiváció belülről jön, abból az indíttatásból, hogy a diák ilyen emberré váljon.

A tanár feladata, hogy ezt a motivációt megerősítse, nem pedig a tömegből kiválassza. Célja, hogy a tárgy mélységeit és szépségét bemutassa, de célját csak ezt akaró hallgatósággal érheti el.

Ezért is a finom megkülönböztetés, hogy a tanár nem "tanít", mint a gimnáziumban, hanem "előad". Gyakorlatot "vezet" - nem megold, végrehajt.

Az ambiciózus hallgató éppen ezért "témát kér", "tanácsot kér", "konzultál" (ez nem azonos azzal a kényszercselekvéssel, hogy a konzultációnak nevezett időtartamban másodszor is leadja az órát).

Többek között ilyen okok miatt, egy idő után a tanárt tényleg kevéssé foglalkoztatja, mit tesz a hallgató. Különös tekintettel arra, hogy jó néhány diák úgy képzeli, a tanár energiáit szabadon pazarolhatja (ennek megismerése érdekében tekintsünk át néhány HÖK eseményt).

És az is igaz, hogy mint minden más helyen, itt is előfordul sokféle ok miatt megcsömörlött, vagy éppen alkalmatlan ember.