Miért vesz fel egyre több iskola valamilyen vallást?

Egy vallásos iskolában semmi sem úgy működik, ahogy ti azt elképzeltétek, pláne nem egy olyanban, ahol még csak most van "fenntartó váltás". Nem lesz egyik napról a másikra, iszonyat durva, megszokhatatlan váltás, sőt... Ezt nem is lehetne megvalósítani, csak szépen lassan viszik be a suliba a saját szabályaikat. Én katolikus gimibe jártam, az én választásom volt hogy odamegyek, bár akkor még lehetett választani hogy hittant szeretnék-e tanulni vagy etikát. Mire engem felvettek, már csak és kizárólag hittant lehetett/kellett választani.

A diákokra SENKI nem erőltet rá SEMMILYEN vallást!!!

Be kell menni hittanórákra, végighallgatni, ennyi... mi többnyire hittanórán kötetlen beszélgetéseket/vitákat folytattunk egy egy Bibliai részről vagy életszerű helyzetről (pl abortusz), és attól hogy valaki ateista véleményt fogalmazott meg, senkit nem lincseltek meg. A hit tanárok nálunk tudták, hogy ezt nem lehet, nem is szabad erőltetni, abszolút elfogadták, hogy vannak olyanok, akik ebben nem hisznek, nem a vallásért jönnek ide. Sőt a diákok 99%-a nem a vallásért megy oda, hanem mert egy jó gimi, de a beszélgetésekben, vitákban mindig részt vett mindenki, érdekes volt, a felvilágosítás, és biológia oktatás is teljesen úgy működik, mint bármely más iskolában. Nem elfogultak, nem hiszik azt hogy az ő iskolájukban senki nem él nemi életet, stb.

Az egyetlen dolog, ami nem ugyan az, hogy nálunk vannak szabályok. Nem lehet mell vagy fenék mutogatós ruhákban iskolába menni, nem lehet látható helyen (arc) piercinget hordani, bár ezért is az idősebb tanárok szóltak inkább, nem a hitoktatók, papok... Bizonyos jelképeket nem lehetett mondjuk pólón hordani, de szerintem ennek máshol is így kéne lennie, aztán mondjuk srácok nem járhattak feketére lakkozott körmökkel, stb stb. Szerintem ezek abszolút elfogadható dolgok, amik az életre nevelnek és nem a vallásosságra! Megtanultam azt, hogy egy iskolában/egy munkahelyen oda illően kell felöltözni, hiszen ezt nem csak a szüleim nem tolerálják, de az intézmény sem, ahova járok. Oda illően kell viselkedni, nem a folyosón élvezkedni a párommal, stb stb. Szerintem a természetes dolog az lenne, ha ezt minden iskolában így fognák fel, és nem sz*rnának a diákjaikra, már bocsánat a kifejezésért. Én nem vagyok vallásos, még is kibírtam azt a heti két hittan órát, még jó is volt, hogy van egy kis szusszanás két komolyabb óra között, és a havi egy misét, délelőtti órák helyett... A papunk fiatalos volt, bármilyen problémával lehetett hozzá fordulni. Többször beszélgettem vele problémákról vagy csak általánosságban. SOHA egyetlen egyszer nem kaptam olyan választ, hogy Isten így, Isten úgy... mindig is kézzel fogható dolgokkal válaszolt, és soha egyetlen egy olyan őszinte emberrel nem találkoztam mint amilyen ő volt velem és a többi diákkal. Még mindig nem vagyok vallásos, és nem is leszek, viszont hiszek abban hogy van egy felettünk álló lény, és összességében baromira örülök, hogy ilyen iskolába kerültem, nem bántam meg, hogy nem váltottam... ha újra kezdhetném, akkor is oda mennék!

"Egy vallásos iskolában semmi sem úgy működik, ahogy ti azt elképzeltétek, pláne nem egy olyanban, ahol még csak most van "fenntartó váltás". Nem lesz egyik napról a másikra, iszonyat durva, megszokhatatlan váltás, sőt... Ezt nem is lehetne megvalósítani, csak szépen lassan viszik be a suliba a saját szabályaikat."

Egy másik fórumon egy anyuka mesélte, hogy a fiának 7.-es korában vette át az egyház a sulit, megígérték hogy mivel végzősök, megértik hogy vannak nem vallásos családok és ők nem egyházi iskolába íratták a gyereküket. Aztán a gyerek ellenőrzője tele volt figyelmeztetéssel, hogy ellógta a reggeli hittant, a család nem ment misére.

A végén annyira elmérgesedett a helyzet, hogy anyuka 8. félévben kereshetett fizetős sulit a gyereknek.

11.16 vagyok. Állami iskolában nem lesz kötelező a hittan óra, hacsak ezt is törvénybe nem iktatják, bár ettől azért nem félnék... Csak is akkor alakul ez így, ha az iskola fenntartását átveszi valamelyik egyház, viszont nem kapnak 100%-ban szabad kezet, tehát többnyire ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni egyházi intézményben is, mint állami suliban, ha a lógásokra, megrovásokra, kirúgásokra gondolunk. Kirúgni egyházi suliból sem rúgnak ki, eltanácsolnak, ahogy bármely állami iskolából is eltanácsolhatnak egy olyan diákot, aki folyamatosan lóg, nem jár be kötelező eseményekre, a tanulmányi eredménye 0, és ezek csak torlódnak nála. Én 5 év alatt egy emberről hallottam, akit "kirúgtak", pontosabban átvették egy gyengébb szakiskolába, mert kihiányozta magát (igazolatlanul), alig járt iskolába, nem voltak jegyei, a magatartásával is gond volt...

Én úgy gondolom, hogy ha valaki ennyire nem tudja tolerálni azt a heti egy vagy két hittanórát, akkor állami iskolába kell menni, vagy átiratkozni és kész. Nálunk a totálisan ateista fiatalok is kibírták nem csak ezt, de a havi egy misét is, pedig akadt nálunk black metal-ostól kezdve skinhead-ig mindenféle/fajta ember! A családra pedig végképp nem akartak semmilyen vallást ráerőltetni az ég világon. Nálunk minden vallási dologban mi dönthettünk, én döntöttem úgy, hogy szeretnék felvenni bizonyos szentségeket, ezért nekem kellett tennem (pl misére járni), de ezt én önként vállaltam, ahogy mindenki más is, nem kényszerített senki.

Más az, ha egy iskola akkor lesz egyházi intézmény, amikor a gyerek már 3-4 éve odajár, és más az, amikor már alapból egyházi iskolába jelentkezik. Előbbinél, ha valaki annyira képtelen ezt tolerálni, akkor át kell iratkozni állami suliba, utóbbinál meg nem is kell oda jelentkezni!

Azzal abszolút egyetértek, hogy az állami iskolákban is minimumnak kéne lennie, hogy ilyen szabályokat hozzanak, de mint említettem sajnos nem teszik meg, mert baromira nem érdekli őket a diákjaik élete... Eleinte nekem sem tetszett, hogy korlátokat szabnak öltözködésben, viselkedésben, de aztán beláttam hogy teljesen igazuk van, és értékelni tudtam, hogy kapok egy korlátot az életemben, amit nem lehet átlépni, hiszen néhány év múlva munkahelyen sem öltözhetek bárhogy, és nem is viselkedhetek bárhogy, ezen felül pedig végig éreztem a biztonságot, és azt hogy tudok kihez fordulni, ha problémám van. Nem engedhetnek meg maguknak bármit a diákok, ennyi. Itt valóban nevelés folyt, hiszen a szülők mellett az iskola a nevelés második legfontosabb színtere úgy gondolom, viszont ez nem olyan keretek között történik, hogy azt ne lehessen kibírni, elfogadni, vagy ha valaki mégis úgy érezné, nem kell oda járni, és kész.

Amennyiben az egyház átvesz egy intézményt, az az iskolának annyit jelent, hogy a fizetések valószínűleg nem állami pénzből kerülnek ki (többnyire), az iskola semmilyen támogatást nem kap az államtól, stb, tehát az államnak le van a gondja egy olyan intézményről, amiért ők lennének anyagilag a felelősök!

Én vallásos suliba jártam (mert az volt a legközelebb, az állami meg a hülyék gyűjtőhelye volt), és leírom a tapasztalataimat. 8 éven keresztül heti 2 alkalommal volt hittan, és minden hétfőn reggel egy fél órás áhítat. A hétfő reggeli áhítat úgy telt, hogy becsukott szemmel, félkómásan az oszlopnak dőlve a hétvégi emlékek jártak a fejemben. Egyre emlékszem a kb. 300-ból, amin részt vettem. Amikor a lelkész azt mondta, hogy énekeljük el Vörösmarty Mihálytól a Himnuszt. Na, az igen! íégett is szerencsétlennek az arca.

A hittanórák: ezeknek aztán sok értelme volt! Rendszerint fogalmazást kellett írni, vagy a Bibliáról tanultunk.

Összességében ez a 8 év agymosás olyan szintű utálatot nevelt belém a kereszténységgel szemben, amit egy állami suli nem tudott volna. Értelmes, toleráns ember vagyok, de ahogy meghallom a keresztény szót, a gyomorgörcs kerülget, mert ezzel a sz-rral tömték a fejem évekig, megkaptuk, hogy aki nem hisz istenben, el fog kárhozni meg a többi maszlag. Én azt gondolom, egy demokratikus országban élünk, hadd legyen meg mindenkinek a joga, hogy vallásos akar lenni, vagy sem, és ne legyen kevesebb a nézete miatt. Ez a politikai lépés ezt igencsak hátráltatná.