Volt már olyan, hogy nyilvános iskolai rendezvényen belesültél vers- vagy szövegmondásba? Mennyire volt emiatt kellemetlen a helyzet?

Nem rendezvény, hanem egy mesemondó verseny volt, talán 6-7. osztályos lehettem. Nem volt közönség, csak pár tanár, meg a többi versenyző. Egy kb. 1-2 oldalas prózai szöveget kellett megtanulnom, kb. a felénél elfelejtettem hogy van tovább. Borzasztóan éreztem magam, mert nem súgott senki, és csak néztek rám, és én is csak néztem rájuk, újra és újra belefogtam az utolsó mondatba, ami ment, mert bíztattak, hogy próbáljam meg befejezni (mivel az eleje jó volt), aztán amikor többedjére se sikerült, akkor feladtam, és leültem.

Szerintem rosszul is viseltem picit, nem igazán emlékszem már rá, vagy újra megpróbáltam a végén, vagy nem.

Visszagondolva a legijesztőbb része a kudarc volt, mivel iskolai teljesítményben ez egyáltalán nem volt jellemző rám, hogy valami ne menne, most pedig kb. hasonló kudarc-élményem volt, és nagyon nehezen bírkóztam meg vele.

Kívülről nézve szerintem nem volt ez olyan szörnyen kellemetlen mint amilyennek megéltem, csak egy gyerek belesült a betanult szövegbe. Van ilyen, előfordul.