Tánchoz állítólag _kell_ valami számomra azonosíthatatlan "plusz". Ha ez nincs is benned, mert tudod magadról, hogy nincs, azért valamilyen (egészen jó, nem csak "épp elfogadható") szintre el lehet jutni hosszú évek gyakorlásával? Részletek lentebb.

Eddig azt szűrtem le - igaz lehet tévedek -, hogy az az állítólagos plusz, hogy középszintű, vagyis a nagy átlagtól valamivel, kicsivel jobb táncos lehess (valamelyest, messze nem profi), hosszú évek folyamatos és sűrű gyakorlatai alatt, az ilyesmiket takarhat:

Felszabadult, nem feszeng, nem szorong, magyarul: nem jön zavarba. (Vagy ha ez idővel elmúlik. Ha.)

Nem "darabos", nem erőltetett a mozgása.

Egyfajta lazaság, könnyedség - az életben is.

Ehhez kapcsolódóan gyors felfogó képesség, ugyanazt a lépést, vagy mozdulatot nem kell húszszor, vagy ötvenszer elismételnie. És! Alig egy-két gyakorlat után később is fejben megmarad, például két hét múlva sem tűnik el.

Mosolygós, nem (a megszokott, vagyis a nap legnagyobb részében) pókerarc.

Hihetetlen nagy vágy a táncra, nem csupán próbáljuk meg hozzáállás.

Az átlagemberektől kiválóbb ritmusérzék, tudja mikor kell milyen ütemre "elindulni".

Azt is hamar megérzi (és/vagy memorizálja?), hogy milyen zenéhez pontosan milyen tánc illik.

Ha ezek benned nincsenek meg - hiszen tudod magadról, hogy nincsenek, legfeljebb részben - azért ezek a dolgok fejleszthetők, elérhetők teljesen átlagos emberek szamara is? (Például heti három, vagy akár heti négy-öt alkalom során több év alatt? Csapattal, plusz mellette magántanárnővel?) 34/F.