Szerintetek van ertelme a szalagavatoknak manapsag?

Nekem ez a dolgot bármiért utáló ember kapálózásának tűnik. És vagdalkozásának, mintha nem tudni miért , törlesztési kényszert érezne.

Az lehet, hogy a szalagavató nem eredeti célját valósítja meg. De ha a kés életlen, nem kidobjuk, hanem megélezzük.

Van igazság abban amit mondasz, ilyen szempontból tényleg igazságtalan és értelmetlen, viszont én úgy gondolom, hogy valamilyen szempontból mégis szép. Ez talán egy búcsú lehet azoktól akikkel hat évet eltöltöttem és szerettem őket. Nyilván nálunk is van olyan, aki kicsit kilóg az osztályközösségből, de szerintem ő meg fogja oldani, hogy ne jöjjön, hiszen eddig minden osztályprogram alól kihúzta magát.

Szerintem egy nagyon jó osztályközösségben(igen, tudom, hogy ez nagyon ritka) ez egy szép gesztus, egy búcsú egymástól és az iskolától is.

Mégis egyetértek veled, de szerintem nem eltörölni kéne, inkább átalakítani kicsit úgy, hogy megmaradjon, élvezhető legyen, és esetleg kevesebb pénzt kelljen rá elkölteni.

kedves kérdező, a szemlélettel van baj.

Az első lépés a felmérés. A szalagavatók pénzközpontúak, a magamutogatás a jelenlegi cél sokaknál de nem mindenkinél. Nem azt a dolgot kell kidobni, ami rossz lett, hanem azokat kell korlátozni, akik elrontották. ez persze egyedül nem megy, de nem is vagy egyedül. Az utak is sok helyen rosszak, ezeknek is van felelősük, akin számon lehet kérni. Mindent felsorolhatok, ami csak rossz (meg az egyensúly kedvéért a jót is).

2. lépés a mérlegelés. ?i bosszant leginább, mi mekkora horderejű. Vannak apróságok, amik másra tatoznak, de elintézheted. Koszos a házad eleje mert nem takarítják (pedig kéne)? Ja, söpörd le. Más esetekben kell pár ember összebeszélése. Megint más esetekben rendszerváltás szükségeltetik. Ezt végig kell gondolni és nem egyszerű.

3. lépés cselekvés. Amit és ahogy lehet, egyes dolgokhoz sok idő kell. Bizony, de ha siránkozik valami, attól lesz változás? Ebben az esetben a változás soha nem következik be, a romlás annál inkább. Minél tovább hagyjuk, annál nehezebb és több idő kell.

Sokan nem is gondolnak arra, hogy a beszéd az kommunikáció, információközlés. Fontos, de ettől semmi sem változik. A változás kizárólag cselekvéssel lehetséges. Elmegyünk külföldre? Ez is egy lehetőség, de gyanítom, akik megtették, minimum a kétharmada választhatott volna mást, és ma nem itt tartanánk. De hát a tudatlanság (annak nem tudása, mit lehetne jól és hatékonyan tenni) gyakran mondatja "de hát mit tehetnék?". Ez a kényelmes variáció. Nincs eső, istenem, ilyen az élet - mondja a szegény ember. Ugyanitt egy cselekvő ember azt mondja, na nézzük mit tehetünk. És ez az ember lesz gazdag. Mindig. Ja, hogy sok gondolkodással, sok munkával jár? Bizony, valamit valamiért. Ez a természettörvény, a természetben másképp fogalmazzuk, az emberek között meg így.

Bocsi, de mi köze a kereszténységnek a szalagavatókhoz? :D Szerintem Jézus Krisztusnak kb tök mindegy, táncolsz-e, vagy nem.

Egyébként az valóban gond, ha a pénzszórásra megy ki a dolog. Nálatok nincs olyan opció, hogy nem táncoltok? Én így tettem -az elején furcsán néztek, majd normális lett,- és tanultam a próbák alatt a következő órára.

A konzervativitásról... Ilyenkor a lányok általában erősen ki vannak sminkelve, nem mondanám konzervatívnak. Ráadásul a legtöbb ruha felső része kb úgy néz ki, mint egy hasat takaró melltartó. És azt is tagadom, hogy minden második fiatalnak a bordélyházban lenne a helye.

Úgy látom, ez a kérdés inkább arra épül, hogy a hagyományokat el kellene-e törölni az iskolákból. Ez egy jó kérdés, én azon az állásponton vagyok, hogy semmiképpen, csak kedvezőbbé alakítani. (Pl. mint ahogy írtad, az introvertáltak miatt.) Szerintem ez a kultúra része, a világ sok országában nincs ilyen, viszont van más, pl. Amerikában a "prom", vagy Ázsiában pl. a hagyomány és kultúra része a méregdrága egyenruha és egyentáska, stb. Ha mindezeket elvesszük, akkor minden lelketlen lesz, ezek úgymond a hivatalosan elfogadott bohókázások, hogy színe legyen az életnek. :) Nekem még így is, hogy nem táncoltam, a végzős év a sok próbával kicsit kellemesebb emlékké változott. Végre úgy éreztem, hogy a tanárok nem csak a gépet látják bennem, amibe tömni kell az anyagot, ráadásul ők is táncoltak a szalagavatónkon.

Minél fiatalabb az ember, annál hajlamosabb elítélni a hagyományokat, és van annak az oldalnak is értelme amúgy, a kettő remekül kiegészíti egymást, hogy egy arany középutat kapjunk.

Irtózatosan sok tájékozatlanság, előítélet, személyes ellenszenv, mindenféle katyvasz.... Persze ez nem annyira az itt hozzászólók hibája, hanem egyes emberek manipulációja és századok lerakódott üledéke miatt.

- HAGYOMÁNY. A szalagavató nem kötelező iskolai program, hanem diákok (és szülők), tanárok hagyománytiszteletből beletörődő régi szokása.

- Valamikor a 19. században a 8 éves gimnáziumból kilépő fiatalok felnőttnek számítottak, sőt, irodai munkára vagy egyetemre felkészített igazi ÉRETT értelmiségi FÉRFINEK. (Sokáig csak fiúk érettségiztek.) Kevesen voltak, nagy dolog volt, a diákélet határozott befejezése volt. Ezt ünnepelték az érettségit megelőzően a SZALAGAVATÓVAL, majd a ballagással és az érettségit követő bankettel (itt már felnőttként vendéglőbe mehettek, dohányozhattak, ihattak) - a tanáraikkal együtt.

- A gimnázium máig megmaradt, csak 4 év, koedukált, majdnem minden gyerek érettségivel végződő iskolát végez. Már sem a 18 éves "felnőttség", sem a vizsga súlya, sem az érettségi bizonyítvány értéke nem ugyanaz. Mondhatjuk, hogy ma már alapiskolának számít, az érettségi semmiféle munkakörre nem elég, egyetemhez is plusz felvételi kell ...

Szóval az egésznek az értelme, a tartalma, a jelentősége, az ember életére való hatása mélyen lecsökkent. Vele együtt degradálódott a szalagavató, a ballagás, a szerenádozás, a bankett.

- Mondhatnánk, hogy akkor minek az egész? Igen, mondhatnánk. De ebben az évente felmerülő vitában, tiltakozásban, háborgásban - tapasztalatom szerint - még eddig mindig győztek a hagyománytisztelők, a nosztalgiázók, azok, akik imádnak ünnepelni, bulizni, műsorozni, ajándékozni, könnyezni, emlékeket kreálni ... Tehát szalagavató volt, lesz, van. (Nem az iskola erőlteti, valójában nem is az iskola szervezi, semmi köze hozzá, hanem a családok.)

- Mit lehet mégis tenni? Álságos érzelgős régimódiskodás helyett valami vidámabbat, korszerűbbet próbálnak kitalálni - néha sikerül, néha nem.

A dolognak a másik oldala, hogy pénzköltés, rongyrázás, szereplés, táncruha, miegymás - ez ténylegesen a szülőkön áll, ők egyeznek meg egymással, mit vállalnak. Sajnos mindig a hangadó nagymellényűek győznek, akik a normálisnál mindig drágább, flancosabb, bonyolultabb műsort akarnak - a kevésbé gazdag családok nem tiltakoznak, szívnak. Sajnos ezen nemigen lehet segíteni. Szerintem a felnőtté váló diákok tudnának hatni a szüleikre, mérsékelni a bugyuta álmaikat, visszafogni a túllihegést. Feltéve, ha közöttük az osztályban, iskolában komoly egyetértes lenne, mit akarnak, mire nem hajlandóak. Ez sem szokott sikerülni.

Javaslom tehát: FOGADD EL, ez egy évszázados hagyomány. Ha jó képet vágsz hozzá, nem lesz semmi kibírhatatlan. Kedves emlék lesz majd az egész előkészület meg buli nemsokára. És az manapság is igaz, hogy többet ilyen alkalom nem lesz az életedben. Diákévek már nincsenek tovább (egyetemen minden teljesen más), 30 körül SZÉP EMLÉK LESZ.

- Ha te egy társaságkerülő, mindenkit utáló, az osztályodból kilógó, elzárkózó, magányos lény vagy, aki az iskolát, a tanárokat, a társaidat utálod, akkor természetesen NEM KÖTELEZŐ szalagavatóra menned. Nem fognak hiányolni (biztos már eddig is tudják rólad).

Nem iskolai feladat, csak egy régi hagyomány - ellentmondásokkal terhelve.