Ha vártad a sulit, miért? Hogy dobod fel az átlagos mindennapjaidat? Stresszesnek tartod a sulis időszakot?

Nem igazán.

Próbálom poénokkal elütni az órákat.

Stresszes csak akkor vagyok, ha sok javítani való dolgozat gyűlik össze, vagy ha valami értetlen tanítvány csinálja a fesztivált.

(Tanár vagyok :) )

Ezt a szeptembert vártam volna a leginkább (kényszerű pályamódosítás miatti tovább tanulás céljából.)

Viszont kénytelen leszek beérni azzal, hogy végigkérdezgetem az iskolákat. Bőven idősebb felnőtt - középkorú - vagyok.

Az is megfordult a fejemben, hogy ilyen helyen vállalok valamilyen munkát is, hogy lehetőleg egyenes legyen már végre az életutam.

Már hiányzik az osztályon ezért nagyon vártam a sulit. Bár ez az okoseszközüldözés nem hiányzik nekem.

Matekos viccekkel dobom fel az óráimat. A végzős faktosaimmal az emelt érettségire készülünk. Se ők se én nem érezzük stresszesnek a sulit.

Szülőként vegyes érzéseim vannak.

A fiam adhd-s, és igazán fárasztó vele lenni napi 24 órában. Ezért egyrészt már vártam a sulit. Másrészt ez stresszes mindenkinek, mert a gyerek folyton ideges mindenért. A tanárok nehezen tudják kezelni a problémáját, ezért folyton beirkálnak neki, engem okolnak, rossz jegyekkel büntetik a magatartása miatt. Ezért sokszor kiakadok. (Persze nem mondom, hogy a gyerek nem hibás, nyilván ez egy összetett dolog.)

Ilyenkor korábban is kelünk, mindenki egyszerre rohanja meg a fürdőt, aztán ideges az egész család, hogy el fogunk késni. A nyár ebből a szempontból nyugodtabb.