Szerintetek milyen iskolában tudnám ilyen érzésekkel és körülményekkel tovább folytatni a tanulmányaimat?
Idén augusztusban leszek 18, eddig egy esztergomi egyházi suliban tanultam, angol nyelvi osztályban, ezért idén még csak 11.-es leszek. Már van b2-es angol nyelvvizsgám, és okleveles angol érettségim is. Nagyjából 4-es 5-ös tanuló vagyok, bár sosem élveztem igazán a tanulást.
Tavaly óta aspergeres/autistának vagyok diagnosztizálva,( bár elvileg mindig is az voltam ) és ez a szívem legmélyéig megnyomorított, és azóta is fáj. Sosem szerettem igazán a gimit, azonban ezek után csak még rosszabbul éreztem magam, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy a tanárok máshogy állnának hozzám. Az angoltanárom nyitott volt, azonban most hogy érettségiztem, már nem tanulok majd angolt. Mindig mindenki az érettségivel zaklat, azt akarják, hogy mindenkinek 90% legyen, és a faktokkal sem hagytak békén, habár én csak azért sem vettem fel semmit. A legrosszabb pedig az, hogy nagyon nem pártolták, hogy rajzból szeretnék érettségizni, pedig ez az egyetlen vágyam.
Van gyógypedagógusom, és pszichológusom is, őket azonban gyűlölöm, mert úgy érzem, nem érdekli őket mit érzek, még akkor is, ha a családom szerint nem így van. A suliban senkim sincs, mert túlságosan félek más emberekhez közeledni, illetve itt számomra mindenki nagyon rideg, maximalista, és érzéketelen. Valamint úgy érzem, az egész személyiségem miatt nem tudok beilleszkedni. Nagyon szeretem a rajzfilmeket, lány létemre a videójátékokat, és az animéket, ( minden Mondocon-on ott vagyok! ) imádom a zenét, és el szeretnék jutni egy nap Japánba!
Azonban úgy érzem, sosem fogom ezt az egészet feldolgozni, és már nem is tudom. Többször éreztem, hogy véget kellene vetnem az életemnek, és ha el is múlik, a suli, meg az érettségi miatt, de főleg amiatt hogy úgy érzem, egy nagy rakás f*s vagyok, akinek sosem lehet majd szép élete.
A vágyam az, hogy valamilyen olyan suliban kezdhessem újra, ahol vissza tudják önteni belém az életet, és a motivációt, ahol nem kellene úgy éreznem, hogy nem lehetek önmagam, és ahol úgy tanulhatok, hogy mosolygok közben. Valamint nem ítélik el azt, hogy a rajzolás az életem, és támogatnak abban, hogy ezzel szeretnék később foglakozni ( bármilyen rajzhoz kapcsolódó dolgot szívesen tanulnék, animáció, képregény, manga, grafika. A lényeg, hogy végre kiteljesedhessek! )
De tudom, hogy erre már nincs lehetőségem, mert Esztergomba is úgy járok be, és a rajziskolában, ahova felvételiztem, pont lecsúsztam. Illetve a korom miatt is. És semmiképpen nem akarok kollégiumban lakni, mert tudom, hogy ott nem lehetnék egyedül, és saját fürdőm sem hiszem, hogy lehetne.
Szerintetek mit tudnék tenni?
válasza:
válasza:Érettségi előtt most már ne válts iskolát, szerintem. Már úgyse lenne elég időd rendesen beilleszkedni egy másik, idegen, összeszokott közösségbe. Új tanárok, más követelmények, nem érdemes az érettségid sikerét ilyesmivel kockáztatni. Már ha nem bántalmaznak súlyosan a jelenlegi osztálytársaid, de ilyesmit nem írtál.
A rajz érettségire se lennék ennyire ráfixálva a helyedben, biztosan van rajzszakkör az iskolában, járj oda, néhány hónap után kérd ki a vezető tanár véleményét, hogy szerinte menne-e. És onnantól tedd oda magad a felkészülésre, biztosan oda is kellenek majd nagyobb projektek, komolyabb technikák, amikre nincs idő a heti egy rajzórán.
Illetve most lenne időd felkészülni egy művészetis képzésre (a felvételihez szokott kelleni portfólió, időben neki kell állni), nézegesd meg, melyik iskola jöhet szóba és milyen szakokra mik a követelmények, menj el nyílt napokra. Ha annyira rajzzal akarsz foglalkozni, ahhoz több kell, mint egy nyavalyás rajz érettségi. Ásd bele magad, fess, rajzolj minden nap. Ne csak a manga figurákat, mert azzal körberöhögnek bármely rajzzal kapcsolatos iskolában (kivéve talán Japánban, de ott meg nagyon komolyan veszik és oda a kiválónál is jobbnak kell lenni), hanem realisztikus ábrázolásokat (kockán és gömbön az árnyékolást és a perspektívát, aktrajzokon az emberi anatómiát, csendéleteken a kompozíciót tudod gyakorolni/megtanulni). Használd a kreativitásodat és a fantáziádat is, ha azok hiányoznak, esélyed se lesz egy felvételin sem. Kísérletezz grafittal, szénnel, pasztellel, mindenfajta festékkel, amihez hozzá tudsz jutni, kisebb-nagyobb papírral, modellezéssel (akár gyurmával akár számítógéppel) stb.
Ha kell járj különórákra magántanárhoz, vagy felvételi előkészítőre a kinézett művészeti sulikba.
Ha nem tudod magad erre rávenni és két éven át végigvinni, felejtsd el a rajzos pályát és válassz mást. A rajz meg maradjon meg hobbinak. Ugyanis onnantól, hogy a rajz a munkád, már nem várhatsz az ihletre, meg a kedvre. Folyamatosan jelen kell lenni minden platformon, szintentartani/fejleszteni a portfóliódat, akkor is megcsinálni a megrendelést, ha nincs kedved hozzá. Ha tényleg grafikus akarsz lenni, ahhoz nem kell feltétlenül bizonyítvány, de kell egy nagyon jó portfólió, megbízhatóan magas szintű képesség és minőség, self-marketing minden elérhető plattformon, saját stílus, egyedi látásmód, ki kell tűnnöd a tömegből.
uristen, nagyon hasonlo szituban vagyok.
csak en iden 17 lettem most nyaron, angol tagozaton, 10.be mentem, autizmussal diagnosztizaltak es a muveszet millioszor jobban vonz, mint barmi mas.
normalis tanacsot nem tudok adni, de SOHA, az eleted aran se mondj le a rajzolasrol. nekem mindig az jut eszembe, hogy "mindig van mas ut", nem tudom ezt hol hallottam, de igaz, ha ezzel akarsz foglalkozni azt igy vagy ugy el lehet erni, es mert egy lehetoseg eluszott, meg mindig letezik masik megoldas, mert az elet nem fekete es feher. okkal szereted azt, amit szeretsz es az egyetlen dolog, amit sosem fogsz megbanni az az, hogyha annak elsz. erettsegi elott nem hiszem, hogy erdemes sulit valtani vagy ilyesmi. nekem mondjuk pszichologusom is mondja mar evek ota, hogy hagyjam ott az iskolat vagy menjek levelezore, mivel mar atlagos a napi panikroham miatta (ami lehet, ilyen meltdown, egyelore nem tudom a kulonbseget). a mentalis egeszseged az elso, tok mindegy ki mit mond.
egyebkent pedig a muveszethez nem kell iskola, ha akarod, hagyd ott, ha hajlando vagy dolgozni azzal, amit szeretsz, elobb utobb megtalalod a helyed vele. es erettsegizni barmikor el lehet menni, barmilyen korban, bar ha ugy erzed tulesnel rajta, kitartas a maradekhoz!!
en szemely szerint, ha a csalad elfogadna, levelezon vagy magantanulokent elvegeznem, mellette dolgoznek, es maradna erom a muveszetre is, nekem alapvetoen az iskola annyi energiamat elveszi, hogy itthon vagy remegve sirok a foldon orakig vagy 17 orakat alszok.
ez szemelyes mondjuk, de csak azert hoztam fel, hogy tudd, hogy tok oke ha nehezedre esik es mindig lehet talalni mas megoldast, hogy elerd, amit akarsz.
remelem jo volt a motivacios esszem haha
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!