A nyolc- és hatosztályos gimnáziumban vannak autisták, a gimnáziumok tudnak erről?

Az autisták sem egyformák, tehát nem egyformán teljesítenek.

Hagyományos keretek között nagyon kevés iskola vállalja be az integrált oktatást, szóval az is csoda, ha egy van az osztályban.

Másfelől speciális iskolákban bár több autista is van egy osztályban, ők sem egyformán teljesítenek.

Az autizmusnak több fajtája és különböző fokozatai vannak. Nyolc- és hatévfolyamos gimik jórészt elitgimik. A központi írásbeli felvételi vizsgán sokan nem felelnek meg.

Max csak az enyhén autisták közül kerül be 1-2 a kisgimikbe.

Az autizmus egy spektrumzavar, ebből következik az, hogy az autizmus egy nagyin tág fogalom. Vannak autisták, akik értelmileg sérültek, illetve vannak nagyin intelligens autisták, csak autisztikus jellemvonásokkal. Ezért előfordulhat egy hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumban is autista gyermek, hacsak felvesznek magatartászvarral (de ép értelemmel) is tanulókat.

Fontos megjegyezni, sok autistát nem is diagnosztizálnak soha az életben, vagy csak felnőttkorban.

Én nyolcosztályos gimibe jártam, de csak nagyon a végén lett diagnózisom. Még egy olyan emberről aki szintén oda járt tudom biztosan, hogy szintén autista, de ő azután kapott diagnózist, hogy végzett.

Tanulmányokat tekintve átlagos volt a teljesítményem, tanárok szerint "illedelmes jó gyerek" voltam.

"Max csak az enyhén autisták közül kerül be 1-2 a kisgimikbe."

Nehogy azt hidd...

Ha elterjed egy iskoláról, hogy nem zárkózik el eleve az SNI-sek elől, akkor elkezdenek oda áramlani, nekem olyan érzésem van...

Ráadásul nem, az iskola sok esetben nem is tud róla, mert a szülőnek nem kötelessége tudatnia az iskolával, ami teljes nonszensz! Már eleve a felvételik elbírálásánál is tudnia kellene az iskolának, hogy melyik gyerek hány főnek számít ahhoz, hogy az osztálylétszámokat meg csoportlétszámokat normálisan tudják kialakítani. De van olyan szülő, aki direkt el próbálja titkolni, nehogy "megbélyegezzék" a gyerekét... Pedig a gyerek saját érdeke is - amellett, hogy a többi gyerek meg a tanárok érdeke is, hogy a tanárok tudhassanak róla, hogy kinek vannak speciális igényei. Hogy tudna egy tanár jól reagálni egy gyerek megnyilvánulásaira, ha azt se tudja, hogy az adott gyerek csak szimplán hülyéskedik-e, vagy konkrétan nem százas?! Aztán meg persze majd még a tanárt veszik elő, ha erélyesebben rá mer szólni, vagy valami, mert csak utólag derül ki (ha egyáltalán), hogy a gyerek SNI-s...

Nálunk a matektanár volt olyan, mint Erdős, szóval 50+-os korában is az édesanyjával ment cipőt/ruhát venni magának, az emberi-érzelmi viszonyokban nem igazán igazodott el. Viszont a diákok szerették, mert maximálisan korrekt és jóindulatú volt. Osztályfőnöknek viszont nem vált be, mert könnyen becsapható volt, és a lógós diákok ezt kihasználták.

(Azóta már nyugdíjba ment.)