Szerintetek mi a probléma a magyar oktatási rendszerrel?

A legnagyobb probléma a tanterv, több tanár ismerősöm szerint (és szerintem is) beteges, hogy egy gyerektől gyakorlatilag majdnem ugyanazt várják el, mint egy felnőttől. Rengeteg anyag van beletömörítve nagyon kicsi időbe, a tanárnak konkrétan nincs ideje elmagyarázni. Egyik ismerősömnél az egyik VH-t két órába tömörítették bele és még így is alig végeztek év végére az anyaggal. Egy átlagos középiskolásnak 7-8-9 órája van egy nap, amivel több probléma is van:

1, A teenagerek természetüknél fogva inkább délután és hajnalban produktívak (én például sokáig akármit csináltam, hajnali 1-2 előtt nem tudtam elaludni) de reggel 5-6 körül már kelni kell, reggel 8-kor már koncentrálni kell 45 percen keresztül, pedig az agy 15-20 percig képes csak rendesen fókuszálni ha jól tévedek. Plusz ha nem lenne elég ez a 8 óra, még otthon is tanulni kell.

2, Az előzőből következik a másik probléma, nyilván így egy diáknak sincs kedve tanulni még ha amúgy lenne is.

3, És ebből következik, hogy emiatt, a szar fizetés és a meg nem becsült kemény munka miatt sok tanár is elveszíti a motivációját.

És még sorolhatnám, de nincs hozzá kedvem, úgyis megteszi majd valaki :D

Folytatnám pár aprósággal a felsorolást...

A tanterv sz.r, feleslegesen sok elméleti ismeretet követel.

A központi intézkedések sok esetben átgondolatlanok, kapkodósak, semmiféle hatástanulmány nem előzi meg őket, csak gondolnak egyet és bevezetik. Itt ott elszámolva, elírva dolgokat, de hát őket senki nem kéri számon. Pl. az alsós matematika kerettantervben (ami ugye mindenhol kötelező) 2. osztályig mindenhol a tízezres számkör van benne, mint követelmény a mai napig. Holott 2. osztályig minden iskolában csak 100-as számkörig kell eljutni, tehát jelenleg szerintem nincs iskola Magyarországon, aki a tantervi követelményeknek megfelelően tanítana. Amikor kollégák jelezték, hogy hé rossz helyről ment a ctrl+c semmi válasz, minden maradt ugyanúgy. NAT óraszámot 5-6-ra szintén elszámolták, de hát őket mint említettem nem lehet számonkérni.

Haszontalan órák nagy számával is egyetértek.

A szereplők hozzáállása változó, egyénfüggő és összetett probléma. Ez nem csak az oktatás gondja szerintem, hanem a társadalomban meglévő problémák egy része megjelenik az oktatásban is. pl. a szabadelvű gyereknevelés következményei. Itt konkrétan arra gondolok, amikor a szülő fél, hogy a gyerek hisztizni fog, vagy éppen nincs ideje és mindent ráhagy.

A tanárok megbecsülése is komoly gond, mert így sokan otthagyják a pályát és az alkalmatlanokat is felveszik, csakhogy meglegyen a létszám.

Szakképzésben dolgozom, mondom hogy mik a problémák.

-A duális képzés pénzpazarlás: az iskola nem kap kevesebbet a képzésért, de még a cég is kap egy csomót. Ez az adófizetői pénzek pazarlása. Elképzelhető olyan eset, amikor van értelme. Pl. ha a tanuló abba az üzembe megy tanulni, ahol utána dolgozni fog. De sokszor nem ez van, hanem felnőttképző cégekhez mennek, szovtverfejlesztő mondjuk programozókat képző céghez, rendészeti őr őrző-védő oktatócéghez, stb. ahol lényegében ugyanazt csinálják, mint amit egy jól működő rendszerben az iskolában csinálnának. (Valójában persze az iskolában nincs mondjuk profi programozásoktató, mert nem fizetnek annyit)

Külön gond, ha az összes tanuló duális képzésben van, de mondjuk február közepén az egyik tanulót kirúgják és nem veszi fel másik cég. Ekkor az iskolának kell megoldani a gyakorlati képzését, tehát az egy tanuló miatt kell keríteni szakmai oktatókat, alapanyagot - ami lehetetlen elvárás, emiatt csak formálisan van megoldva.

A közoktatást a gyerekeimen keresztül látom, ott probléma a baromisok mérés, aminek egyre kevesebb a haszna. A nagy szétaprózottság (egyházi, állami, hatosztályos, kéttannyelvű, stb.) ami miatt túl kicsik az osztálylétszámok. Ennek elvileg lenne olyan előnye, hogy a tanárok jobban odafigyelnek az egyénre, de a gyakorlatban ugyanúgy nem bírnak velük, dívik a kollektív büntetés, viszont hátrányai meg vannak. Egyéni szinten pl. hogy lányomnak csak egy lány osztálytársa volt, társadalmi szinten meg sokba kerül, emiatt nem lehet a tanárok bérét jelentősen emelni, cserébe csak a jobbakat megtartani.

Mindenhol gond az eleve magas átlagéletkor, nyugdíjas óraadókkal.

A tananyag maga is elég önkényes és öncélú. A fő cél a gyerekek képességeinek, kompetenciáinak fejlesztése kellene hogy legyen, de nem ott van a fókusz. Beleértve a társas kompetenciák fejlesztését is, aminek mellékhatása lenne, hogy jól éreznék magukat az iskolában. Ritka az a tanár és diák, aki szeret iskolába járni, és ez baj.

Elavult a tananyag, elavult az oktatási módszer. Azt a tanárt aki próbálna kicsit újítani, kikezdik az őskövületek.

A tanárok nagy része kiégett őskövület, aki új, az általában rossz képességű, mert a jobbak nem maradnak hosszútávon meg az alacsony fizetések, és ami még rosszabb: a rossz munkakörülmények mellett és amellett, hogy kötelesek sz. rt tanítani sz. rul, mert ez az előírás, és ez tök demotiváló.

A speciális nevelési igény mind képességek, mind magatartás alapján teljesen le van tojva a rendszer által. Se külön tér se szakképesített pedagógus nincs erre. (Még bizonyos tárgyaknál szakos tanárból is nagy hiány van, nemhogy ebből...) Össze van ömlesztve a jóképességű a gyengébbel, a jó magaviseletű az antiszociálissal stb. Ez csak egy minimum level kaotikus ("kegyelem kettessel úgyis mindenkit átrugdosunk, csak menjenek már el végre"-típusú) oktatásra alkalmas.

De mindegy is. Az iskolák eleve nem tudást akarnak átadni, nem ez az állam/kormány célja vele, hanem már gyerekkorban kiégetté vált, félanalfabéta, inkompetens prolikat képeznek, akiket simán be lehet állítani a német és a kínai gyárszalag mögé alacsony bérért, rossz munkakörülmények közé, mert nincs más lehetősége, max. a közmunka, amiből meg nem lehet megélni...

#7: Kicsik az osztályok, a tanárok mégsem bírnak a gyerekekkel? Képzeld el, ha 40-en lennének az osztályban! Hogyan tudná azt fegyelmezni a tanár?

Ha már fegyelmezés: Probléma, hogy nincsenek eszközök a tanár kezében.