Aki szereti a digitális oktatást, az életképtelen?

Nagyon durva általánosítás, nyilván képzés- és élethelyzet függő. Én pl. normál, tantermi körülmények között végeztem minden sulit, az egyetemet is ideértve, de pl. a könyvelő és adótanácsadó képzést már online, távoktatásos formában.

Nekem hatalmas könnyebbség, hogy nem megy az idő az utazással, magam oszthatom be az időmet. Nyilván itt visszaélésről nem nagyon lehet beszélni, mert a képzés végén van egy egységes léc, amit meg kell ugrani, és -ellentétben a közoktatással- itt az oktatók nem érdekeltek abban, hogy azokat is átrúgdossák, akik egyértelműen nem tudják az anyagot.

Úgyhogy ebben a formában én szeretem a digitális oktatást, de nem hiszem, hogy az életképtelenséggel összefüggne.

Az általános iskolában és a középiskolában káros a digitális oktatás szinte mindenkinek.

Aki középiskolásként szereti a digitális oktatást az nem életképtelen. Inkább csak lusta. Gondolok itt a digitális számonkérésekre, az online órákon való sorozatnézésekre, az "elment a netem" tipusú lógásokra...

A fiam a kovid alatt volt elsős. Online megtanulni írni borzalom volt. Meg is látszik az írásán. Bánom, hogy nem járattam vele újra az elsőt.

A felsőoktatásban bizonyos tantárgyaknál el tudom képzelni a digitális oktatást. Viszont nem szeretnék egy olyan orvos keze alá kerülni aki digitális oktatásban tanulta a sebészetet.