Iskolai verekedés miatt igazgatói megrovást kaptam, jól sejtem, hogy ez kb utolsó dobással ér fel?

Utolsó ez nem egészen így van. Ha másik iskola hajlandó átvenni és ad befogadó nyilatkozatot simán ki lehet rakni. Ez általánosban inkább probléma, de középiskoláknál mindig lesz olyan, akik kb. bárkit felvesznek. Mondjuk az pont a legalja, de hát aki képtelen viselkedni meg is érdemli.

Kérdezőnél passz. Az, hogy verekedett valaki nem sokat mond, nem ismerjük a körülményeket. Pl. azt, hogy milyen előélete van az adott suliban, mik voltak a verekedés körülményei stb...

3-as, oké, igazad van. De az iskolának kell befogadó intézményt keresni, ők meg nem tudnak, nem akarnak keresni általában. Ki venne át egy problémás gyereket?

Sajnos tudom, mert a fiammal voltak gondok, és behívott az igazgatónő, hogy sürgősen, de azonnal vigyem el a gyereket. Én meg mondtam neki, hogy én? Hová? A gyerek tanköteles, ez egy iskola, oldják meg.

Onnantól kezdve módszeresen terrorizálták a gyereket, amíg végül úgy nem döntöttem, hogy elviszem én. De felhívtam az Ombudsmant, azt mondta, hogy legálisan semmit a világon nem tudnak csinálni, oda van beíratva a gyerek.

Viszont ismerek olyan iskolákat a városban, akik cserélgetik egymással a problémás gyerekeket. Aztán a váltás vagy bejön, vagy nem, általában működik.

Ha elmúlt 16 a gyerek, akkor meg nem is kell nagyon keresni semmit, onnantól kezdve nem tanköteles a gyerek.

A 3-asnak abban is igaza van, hogy ismerni kéne a körülményeket. Amúgy szüleid melléd állnak? Az nem lenne baj, ha bemennének a suliba, és próbálnák békíteni kicsit a tanárokat. Én sokat szoktam bejárni, sajnos. Szerintem nem árt, mert különben mindenért az én gyerekem lenne a bűnbak. De most már tudják, ha rosszat csinált, előveszem, de ha nem ő volt a hibás, akkor megvédem.

Elviekben lehetséges. Ugyanakkor fontos (lenne!) a fokozatosság elve. Rovót nem azonnal kellene adni, hanem azt figyelmeztető, majd intő előzi meg, ráadásul jó lenne, ha ugyanabban a témakörben (pl. a verekedés), és ugyanattól kapnánk. De még így is függhet az igazgatótól a végkimenetel. Ám - a mai világunkban - itt is nagy a zűrzavar. Egy azonnali rovó, minden előzmény nélkül impulzivitásra utal, azaz hirtelen feltámadt haragból származhat. Az ilyen nem lenne való igazgatónak, ám egyre súlyosbodó szakemberhiány miatt nemigen van belőlük választék, s alkalmatlan is kerülhet oda. Ám a verekedés is támadhat hirtelen haragból, s ezzel - külső nézőpontból - a rovót adó egyén önmagát ítélheti el, ha impulzív volt. Talán érdemes is ebből az iskolából sürgősen távozni.

Ezek és hasonló jelenségek egyre gyakoribbak az élet minden területén. Nem vesszük észre, pedig ezek szellemi oldalról egy háború bevezető jelei lehetnek, de az utolsó majdnem 100 éve volt, s a jelekre nem is emlékezhetünk. Óvatosan fogalmazva, az egész világon egy "szellemi harc" folyik a fejlett társadalmakban, számos területen. Kapcsolnunk kellene, hogy ez hamarosan fizikaivá válhat.

Óvakodnunk kellene mindenféle impulzivitástól, akár verekedés, akár bármi más is az. Ám ezt az impulzivitásra hajlamosító állapotot éppen a jólét, a bőség és a könnyen hozzáférhető élvezetek hozzák a nyakunkra, mert - az ettől hormonálisan megváltozott - mentális állapotunk beleszédül, mint a drogosoknál a drogba. Ez az evolúciósan évmilliókkal ezelőtt kialakult biokémiai mechanizmusunk okozza, hogy az emberiség története egy-egy fellendülést követően a háborúkról szól.

És ami a durva: maga a háború, a miatta elszenvedett traumáktól a következő generációkra egymás után átöröklődve hozza mindig el azt a fejlődést, amelyben az élvezetek hatásától ismét háborúba süllyed a társadalmi lét. Ebből a kb. ma 100 éves ciklusokból még eddig nem sikerült kilábalni az emberiségnek.

5-ös ebben igazad lehet. Ennek ellenére valahogy mindig az adott család, az adott gyerek szüleit hibáztatják. Hogy nem tudnak gyereket nevelni. Pedig ez össztársadalmi jelenség. Kétségtelen, hogy amikor én voltam gyerek, 35-en voltunk, és a légy zümmögését lehetett hallani. Most meg 15 fős osztályban képtelenség tanítani, mert a gyerekek annyira fegyelmezetlenek.

Én nem gondolnám, hogy az akkori szülők jobban figyeltek volna a gyerekekre, vagy következetesebbek lettek volna. Konkrétan anyám le sem sz.rta, hogy mi van velem, kaja van, tiszta ruha van, ennyi.

A mostani szülők szerintem sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyereknevelésre, szakkör, sport, korrepetálás, anyám kínja, és valahogy nem jobbak a mostani gyerekek, sőt.