Tanári szakokon miért olyan nagy a lemorzsolódás?

Pont a napokban olvastam egy cikket, hogy akiket 5 eve felvettek, es akik tenyleg munkaba alltak, azoknal kb 10-12%-os volt az arany.

Szerintem azert mert sokan rajonnek, hogy nem megeros a dolog. 5 ev eleg sok ido, az elmult idoszakban ami tortent, a tanarokhoz valo hozzaallas stb. az sem hozza meg az emberek kedvet.

Én csak a saját tapasztalatomat tudom elmondani;

Családi okok miatt hagytam félbe a matek-fizika tanárit, de lett volna lehetőségem folytatni, leírom, én miért nem tettem

-Először is, volt egy -szerintem teljesen jogos- elvárásom a szakkal, még pedig az, hogy a középiskolai matematikát tanítják meg tanítani, vagyis hogy mire érdemes odafigyelni, mit hogyan, milyen sorrendben, stb. Hát, ez nem nagyon volt.

-Ehelyett a matematika olyan szintjeit kérték elég komolyan számon, amivel középiskolai tanárként az életben nem fogok találkozni. Ezzel önmagában nem lett volna bajom, csakhogy annyira elméleti már az a rész, hogy nem érte meg megtanulnom, és ugye az elvártakat sem nyújtotta nekem.

-Ehhez még az is hozzájön, hogy én amúgy csak matektanár akartam lenni, de valami nagyon okos ember kitalálta a kétszakos tanárképzést, így hát kötelezően kellett még valamit választanom. A lehetőségek közül egyedül a fizika állt a legközelebb, de az is annyira távoli, hogy csak kínlódás volt vele foglalkozni.

Szóval összességében rengeteg belefektetett energia 0 haszonért cserébe.

-A tanári diplomának annyi hasza van, hogy elmehetsz iskolába tanítani. Elkezdtem magánban órákat adni, ott a szülők nem nézik, hogy van-e diplomád (sőt, 90%-ban csak annyi az igény, hogy legyen meg a 2-es), ott szeméyre szabottan tudok tanítani, nem pedig egyszerre kell 30 gyereknek megfelelnem, és gyakorlatilag én osztom be az időmet (mikor mennyi magántanítványt vállalok), a szükséges tudásom pedig megvan hozzá. Az iskolában pedig rengeteg kötöttség is van.

És akkor még a pénzről nem is beszéltem.

Összességében nekem nem érte meg befejezni a tanárit.

Én fél év után hagytam ott a tanárit, ritkább szakpáron voltam (az egyik egy népszerűbb szak, a másik kevésbé), ezen a szakpáron 5-en kezdtünk, az első év végére már csak 2-en maradtak, hogy velük azóta mi lett, nem tudom. Én gimiben végig tanárira készültem.

Több okból is hagytam ott:

- Egyrészt személyes okok, ez nem a képzés hibája, egyszerűen csak rájöttem, hogy ilyen mélységekben mégsem érdekel az a két tantárgy, főleg úgy, hogy 5 évig még ezt tanuljam.

- Amit én tapasztaltam, az az, hogy elég sok óránk volt egy félévben (nekem akkor 11 volt, ez úgy átlagosnak mondható, csak egy volt ebből szabvál), rengeteg volt a szeminárium, gyakorlat és kevesebb az előadás, tehát folyamatosan be kellett járni, óráról órára voltak házi feladatok, beadandók stb., mindig volt valami, meg ugye a vizsgaidőszakban vizsgák is vannak. Alapvetően én egy elég szorgalmas ember vagyok, jó tanuló, én azért megyek/mentem egyetemre, hogy tanuljak, tehát nem azzal lenne a problémám, hogy valami időigényes és energiát kell belefektetnem, de az, hogy tanári szakon 5 éven keresztül folyamatosan rengeteg tárgyad van, bejársz, tanulsz a szorgalmi időszakban és a vizsgaidőszakban is folyamatosan és utána, mesterdiplomával a kezedben kereshetsz majd annyit, hogy abból megélni nem tudsz, azért ez sehol nem éri meg.