Miért keverik össze sokan a szigorú és a szemét tanárokat? A kettő nagyon, de nagyon nem ugyanaz...

Szigorú az a tanár, akinél sokat kell tanulni a jó jegyért, sokat követel, fegyelmet és rendet tart az óráján, tudni lehet, hogy mit kér és azt is kéri vissza pontról pontra. Igazságos, nem pofára osztályoz, hanem a diák tudását és hozzáállását értékeli. Kiszámítható, tudni lehet, hogy mit kér. Ha minden órán feleltet/irattat, akkor minden órán, de tudni lehet, hogy minden órán/bármikor, és hogy mindig az előző egy-két óra anyagából. Ha nézi még a helyesírást, meg a külalakot is, akkor azt is lehet tudni, és nem attól függ, hogy milyen hangulata van éppen. Önmaga is nagy tudású, és nem gyorstalpalón végezte a szakjait, mint a mai, fiatal tanárok jelentős része. Én soha nem csíptem annyira, ha egy tanárnál kvázi egy jó tanuló diák többet tud, kb. alapműveltségből dicséretes ötöst lehet írni nála, ha meg nem, akkor is magolás az egész, és nem kíváncsi a diák logikus, elemző stb. gondolkodására. Cseppet sem hátrány szerintem, ha egy tanár szigorú. Sőt, én mindig a szigorú tanáraimat szerettem a legjobban. Több a területén igencsak ismert egyetemi tanár tanított már gimnáziumban, mind a rendes órákon, mind szakkörökön, mind magánsulikban, így van tapasztalatom a szigorú tanárok terén.

A szemét tanárnál ellenben nem azért nehéz jó jegyet kapni, mert sokat vár vissza, sokat kell tanulni, oda kell tennie magát az embernek az órákon stb., hanem azért mert kiszámíthatatlan, hektikus, mindig minden a tudáshoz nem sok közzel rendelkező dologgal baja van (akár azzal is, hogy túl "rendes" az osztály, vagy túl halkan beszél a diák) és ezt jegy formájában vissza is jelzi. Nem érdekli, hogy mi az, ami teljesíthető, és mi az, ami nem. Felad harminc-negyven oldalnyi megtanulandó dolgot pár napra, majd ha úgy van kedve, akkor számon kéri, ha nem, akkor meg nem. Ha ki van borulva, akkor beletesz a dolgozatba korábbi évek anyagaiból is feladatokat, úgy, hogy nem szól előtte, és nem is gyakoroljuk órán. Ha látja, hogy nem megy a téma, akkor nem gyakorol még, hanem azt mondja, hogy akkor írjunk belőle, mert hátha jobban fog menni a következő órán. Fel sem merül benne, hogy esetleg benne lehet a hiba, ha mindenkinek sz@r jegyei vannak nála, pedig jó osztály és mindenki tanul. Természetesen a pofi nézése is közre játszik az osztályzásnál. Valakinek egy szódolgozatban (ha nyelvtanár és két csoport van) az "alma" szó jut, valakinek meg a "válságos gazdaságpolitikai helyzet megoldására irányuló törekvés", és történetesen nem csak Fortuna keze van a dologban. Valaki elsírja magát, és ad neki plusz egy pontot a jobb jegyért, valakinél meg tényleg vitatható a javítás, akár el is lehetne fogadni a megoldását, de nem, mert "Másoknak sem fogadtam el". Ha begurul, mert már korábbi osztályok is lefárasztották, akkor ül az órán, majd következő órán röpdolgozatot irattat abból, amit kellett volna venni előző órán, mivel gondolja "Úgyis mindenki kijegyzetelte (mondjuk, ha fizikatanár) az atomfizika bevezetőjét, mindenki kiválóan értheti, én ugyan nem fogom elmagyarázni, úgyhogy mehet a dolgozat".

Azt veszem mégis észre, hogy mind a diákok, mind mindenki részéről a kettőt igencsak gyakran keverik. Mind a konzervatív/poroszos, mind a liberális/demokratikus oktatás nagy hívei összekeverik a kettőt. Előbbi szerint egy tanár mindig a papír forma szerint jár el, objektív, ha rossz mindenkinek a jegye minden osztályban, az bizonyára azt jelenti, hogy mindenki hülye a tanár meg erősen és határozottan követel. Szerintük az, ha egy kitűnő tanuló is bukdácsol az amúgy szemét tanárnál, és előtte ugyanabból a tárgyból ötös volt több másik tanárnál is, az azt jelenti, hogy a diák hanyag lett (függetlenül attól, hogy három napig készül, de nem lehet megjósolni, hogy mit kérdez) vagy időközben meghülyült. Szerintük teljesen igazságos, hogy a tanár elsős anyagot is kérdez harmadikban előre bejelentés nélkül, mert elvileg azt már perfektül kellene tudni (más kérdés, hogy azóta elég sok idő eltelt, az anyag pedig mindenből rahedli sok, így nyilván senkinek sincs ideje az őskort ismételgetni harmadikig, amikor folyamatosan jön az új anyag mindenből). A másik oldal pedig épp ellenkezőleg: ha egy tanár követel, akkor egy szemétláda. Nincs joga, nincs joga, nincs joga... Milyen jogon nézi a fizikatanár a helyesírást? Milyen jogon várja el a történelemtanár, hogy három oldalt írjon a diák, és milyen jogon három esszéből áll egy röpdolgozat? Ha egy tanár elvárja, hogy a diák alkalmazza a más tárgyakból (mondjuk törinél a földrajzból, matekból, magyarból) megszerzett tudását? Szemét! (Mondjuk az iskolának épp, hogy az összefüggések meglátására, az átfogó gondolkodásra kell nevelni, így nagyon is jogos.) Ennek semmi köze ahhoz, hogy érti-e az adott tárgyat. Meg amúgy is mi értelme az ilyen felesleges tantárgyaknak... Semmi joga nincs követelni, ha a diák úgyse azzal tanul tovább (mondjuk ezt nem tudom, hogy mégis honnan tudja valaki tizennégy-tizenhat évesen).

Szemét a szigorú tanár, és a szemét tanár is szigorú.

Vajon többek fejében a kettő miért jelent egyet, illetve miért keveredik a kettő? Sok esetben a kettő inkább ellentétes egymással...