Katolikus iskolákban kevesebb a bullyng, mint az államiban?

A legnagyobb gyerekem állami elitgimnáziumba járt. Jó osztályfőnök, olyan, aki a személyiségével nevel, a megfelelő pillanatban korhol, dicsér és a dicséret a több. Jó osztályközösség.

A középső ugyanott kezdett, kiderült, hogy az ő osztályfőnöke érzéketlen, csak a teljesítmény érdekli, nem figyel a gyerekek közötti interakciókra. Gyerek besokallt a gépies tempótól és a személytelenségtől, az osztálytársak között nem lett barátja. Egy év múlva egyháziba vittük át: aggódó érdeklődés a portásnéniig bezárólag, cuki osztálytársak. Aztán lebukott hozzájuk egy gyerek, aki rászállt az enyémre (aki nyilván sérülékenyebbnek látszott a többinél), és nem igazán védte meg senki. Megkönnyebbült, amikor végzett.

A legkisebb is idejött, kedves, jóindulatú ofő, ő megtalálta a barátait.

Az egyháziban vannak lelkigyakorlatok, több idő jut beszélgetésre, a problémák feltárására. Ha áldozattípus a gyerek, vagy kifog egy s*ggfej osztálytársat, akkor viszont mindenütt nehéz dolga lesz.