Mit szóltok hozzá, hogy dupla annyi embert vették fel pedagógus kèpzèsre?

Sokan abbahagyják (kb 30-40%) a tanárit és sokan a végzés után nem helyezkednek el az oktatásban.

Mérnökhallgatóként megcsináltuk tízen a mérnöktanárit. Egyikünk sem az oktatásban helyezkedett el.

2015 körül volt egy olyan statisztika, hogy a pedagógus szakot elkezdőknek a 28%-a az, aki 2 évnél többet dolgozik is a pályán.

A maradék 72% vagy kihullik az egyetemen, vagy elvégzi, de nem helyezkedik el a pályán, vagy elhelyezkedik, de 2 éven belül pályaelhagyóvá válik.

Ami azt jelenti, hogy 1000 felvett emberből mindössze 280 pedagógus lesz.

De nyilván itt felvett emberekről beszélünk, nem a jelentkezőkről.

A jelentkezők száma azért sem nagoyn használható most, mert tavaly változtak a felvételi lehetőségek, ugye eltörölték a minimum ponthatárt, szóval valójában nincs mivel összehasonlítanunk a jelenlegi jelentkezési adatokat, hiszen ilyen rendszerű jelentkezési rendszer még nem volt korábban.

És teljesen logikus, hogy akik eddig akartak menni felsőoktatásba, de nagyon gyatrák voltak az eredményei is emiatt jelentkeznie sem volt értelme, most jelentkezhet. Szóval logikus, hogy most meglódulnak a számok.

Igazából majd a lediplomázók számát lenne érdemes megnézni, ha a mostnai jelentkezési turnus eljut odáig (azaz kb 4 év múlva). Az már tényleg olyan adat amivel lehet számolni.

Áhá! Most már ezt is tudom.

Óvópedagógus 3 év? Azt hittem az csak régen volt így, most már az is 4.

Mindegy, a lényegen nem változtat, van egy halom könnyebb és rövidebb szak ezeknél.

Meg azért lássuk be, valójában kevesen vannak úgy, hogy "tökmindegy mi, csak diploma legyen" és ezért elvégeznek egy csecsemőképzőt:D

Előző évtizedben végeztem pedagógusként. Az évfolyamunkban kb. 20-an voltunk. Ma 3-4 embert tudnék mondani, aki közölünk még tanít, akikkel akkor végeztünk... Sokan eleve már el sem kezdtek tanítani, a többség pedig néhány év után abbahagyta (köztük én is).

Teljesen mindegy, mennyien jelentkeznek, maga a pálya nem vonzó, nem opció annak, aki komolyan akar valamit kezdeni az életével. Csúnya lesz, amit írok, de ha egy ember igényes, mentálisan és egzisztenciálisan is minőségi életet képzel el magának, akkor egyszerűen lehetetlen, hogy ezen a pályán maradjon. Sokszor feljön az a vélemény, hogy max. az marad, aki ezt tekinti hivatásának. A mai körülmények között már ez sem igaz, mert egyszerűen tényleg nem lehet megélni ebből, rengeteg tanárt ismerek, aki imádta csinálni, mást el sem tudott volna képzelni, de mégis otthagyta. Sőt, igazság szerint én is ebbe a kategóriába tartozom. Ma egy cégben dolgozom, rendezett anyagi körülmények között élek, és nem is utálom, amit csinálok, de az a plusz érzés, hogy valaminek a szakértője vagyok, tényleg azt csinálom, amire születtem - ez nincs meg bennem. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor tanítottam. De eszem ágában nem lenne visszamenni, mert nincs kedvem ahhoz a kutya élethez.